𝐂𝐀𝐍𝐃𝐘 𝐏𝐀𝐈𝐍𝐓 | 𝘐𝘵𝘢𝘤𝘩𝘪

Harmadik

Kopogtam párat az ajtón, de nem jött rá válasz. Gondolom Pain az irodájaban van, Konan pedig több mint valószínüleg a konyhában. Beléptem a kis helyiségbe, majd odaálltam a szekrény elé, és miután jó alaposan beütöttem a kezemet a tömör fába, kinyitottam az ajtaját ami halk nyikorgással tárult ki. Kicsit keresgéltem a felső polcon, de végül egy kötéssel a kezemben távoztam a szobából. A konyha felé menet eléggé hangos röhögésre lettem figyelmes. Míg mentem le a lépcsőn, a fáslit áttekertem párszor a sebemen. És akkor elém tárult a konyha.
-Háh...teh SAAUUUUUCCCC!!!-ordította el magát Hidan, majd valami random táncot kezdett járni az asztal körül. Odadülöngélt hozzám teljesen részegen. Ekkor szúrt szemet a 6 üres szakés üveg, és a fejet fogó Konan. Szóval ez volt az a ,,narancslé" amiről Ita beszélt.
-Ne is kérdezd!-emelte maga elé a kezét Konan, és még mielőtt feladatot szabhattam volna rá, és felsietett a szobájába.
-Najó! Tűnés mindenki felfelé!-próbáltam rendet rakni, de erre a kijelentésemre a részeg brigádból csak Deidara és Kisame volt képes elindulni a szobája felé.
-MINDENKI TŰNÉS A KIBASZOTT SZOBÁJÁBA!-ordítottam torkom szakadtából, ami hatására sikerült megszereznem mindenki figyelmét, mondjuk ebben közrejátszott hogy hirtelen melegebb is lett a konyhában. Lassan mindenki vánszorogni kezdett Itachi és Hidan kivételével,akik tisztára szédültek. Végül egyiket az egyik oldalamról, másikat a másik oldalamról karoltam át, és elkezdtünk felfelé menni a lépcsőn. Hidan a lépcsőfordulóban beájult, így őt ott is hagytam amolyan majd felébred elven, és Itachival mentem tovább. Kinyitottam előtte a szobaajtót, de eléggé meglepődtem, hogy nem láttam Kisamét a szobában. Belöktem az Uchihát az ágyba, de arra nem számítottam, hogy ezzel engem is magával ragad. Mormogva fejtettem le magamról a karjait. Míg ő valami nevenincs dalt kezdett énekelgetni én kipillantottam a folyosóra a cápa után kutatva. Mivel sehol sem találtam, ezért úgy gondoltam, hogy én nemes egyszerűséggel befoglalom az ágyát.
Valamikor az éjszaka közepén felébredtem, és rájöttem,hogy jó lenne letusolni. Mivel nem akartam a szobakulccsal csörtögni, hogy átmenjek a saját rezidenciámba, ezért az itt lévő fürdőszobát vettem igénybe. Csakhogy amikor beértem a fürdőbe rengeteg dolgot hiányoltam, mint például a sminklemosó. Végül is, miért lenne a fiúknál sminklemosó? A másik dolog, az, hogy ruhát nem találtam magamnak, ezért kénytelen voltam Itachi pólójai közül lenyúlni egyet. Végül természetesen azt választottam, amelyiken érződött az illata, és a combomig ért...végülis minden lány oda van az ilyen pólókért, nem? Így a pólóval a kezemben bevonultam a fürdőbe, és gyorsan letusoltam. A fürdőszobából származó fénycsík világította csak meg a szobát, de ez éppen elég volt arra, hogy felfedezzem az ágy alatt horkoló Kisamét. Megfogtam a lábát, és kihúztam az ágy alól. Ő is tisztára az alkohol hatása alatt volt, így észre se vette, hogy a kezembe koncentrálom a chakrát, majd nehézkesen felráncigálom a saját ágyára. Ezek után nem maradt más választásom, arrébblöktem Itachit, aki egy kis időre vészesen meg-megimbolygott, mire én halálra rémültem hogy leesik a francba.

Egy kis részletet hallottam a szobában lejátszódó párbeszédből, annak ellenére, hogy mélyen aludtam.
-Nézzétek milyen aranyosak! Pedig ők még együtt se vannak! -karolt bele Painbe Konan
-Mázlista hollókutya!-durcázott Hidan
-Shh! Még felébreszted őket te balfasz! Inkább valaki kattintson el egy fényképet! -suttogott Konan, és elkészült ez a nagyon "cuki" kép, azután mindenki kiment a szobából. A kép lényegében annyi volt, hogy Itachi félig lelóg az ágyról, szinte már ott van hogy inkább a padló a párnája, én pedig teljesen nagy kényelemben foglalom el az ágy több mint felét. 
Mikor kinyitottam a szememet, kisöpörtem pár rakoncátlan vörös tincset a szememből, majd átnéztem a vállam felett az alvó Itachira. Lassan megbökdöstem a homlokát. Ehhez kissé át kellett hajolnom rajta. 
-Mivan már Kisame? -morgott, és jobban fúrta bele a fejét a párnájába...vagyis a padlóba.
-Nem Kisame vagyok! -nevettem, mire ijedt fejjel rám nézett, és lassan realizálta, hogy eléggé rendellenes helyzetben aludt
-Te....mikor....hogy...mivan????
-Nem történt semmi. Este eléggé sok szakét beittál, és magaddal rángattál engem is, én meg nem akartam senkit felkelteni a kulcsokkal. -keltem fel az ágyból, a szobapapucsom után kutatva
-Ennyire ki voltam ütve? -ült fel ő is, és megdörzsölte a szemeit.
-Ahham! -bólogattam
-Még egy kérdés! Miért van rajtad a pólóm? -mutatott a ruhadarabra
-Nem akartam csörtögni, ezért itt tusoltam le és elcsórtam a pólódat. Boldog vagy? -tettem csípőre a kezem, majd elindultam kifele a szobából, mivel farkas éhes voltam.
Szétnéztem, hogy más entitás nem-e tartózkodik a közelemben, és örömömben ugráltam párat. Egyrészt azért, hogy vére kiértem a szobából, másrészt pedig..nem tudom miért. A legjobb kifejezés erre talán a nagyon nagyon népszerű "csak úgy". Lelépcsőztem, még mindig az én pink cicás szobapapucsomat keresve. Végül feladtam a keresgélést, és mezítláb érkeztem a konyhába. A konyhában tartózkodó személyek közül mindenki rám szegezte a tekintetét.
-Jíííí!-ugrott oda mellém Konan egy fényképezőgépét szorongatva, majd megnyitott egy képet rajta. A fejem pillanatok alatt Sasori hajának a színével vetekedett.
-Ez.....ezt ki fényképezte?-nevettem fel ártatlanul, de legbelül csak arra vártam, hogy meghalljam a kivégzendő alany nevét.
-Én!-ütögette meg a mellkasát Kakuzu vigyorogva.
-Állj állj állj! Nyugiii!-állt közénk Hidan, még mielőtt lerohanhattam volna az embert. Ekkor rohant be Tobi a konyhába egy kutyával. Várj...mi? KUTYÁVAL?????
-Nézzétek Tobi mit talált!-ugrándozott.
-Tobiii! Kifele azzal a bolhazsákkal!!!-ordított rá Konan. Igen, ilyen egy szokásos reggel az Akatsukiban. Miért hiszi mindenki azt, hogy életveszélyesek vagyunk, amikor az egyik tag éppen most hozott be egy kutyát?
-Sachi-chan? Miért van rajtad Itachi-senpai pólója?-mutatott rám Tobi, ezzel még inkább kínossá téve a helyzetet.
-Tobi....NEKEM ADTA ÉS KÉSZ!-ordítottam a mandarinfejűre.
-Oké! -és felviharzott a kiskutyával a szobájába...mármint a szobánkba. Ha minden kutyaszőrös lesz eskü megölöm!
-Baszod, nyertem egy fogadásban...SOKAT HUHUHUHUHU! -ordított Kankuzu a lépcsőfordulóból.
-Mivan? -fordult oda mindenki. Úgy érzem, hogy ennyi esemény egy reggelre elég volt.
-Ezaaaaazz! Megyünk nyaralni gyerekek! -ugrott Konan Kankuzu nyakába.
-Megyünk ám! -jött le Pain is Itachival a háta mögött, akire vetettem egy sunyi pillantást.
-Mikor indulunk? -tapsikoltam
-Használjuk ki a jó időt, holnap! -bokszolt a levegőbe Pain, és mindenki egy szempillantás alatt eloszlott pakolni. Én is felmentem értesíteni Tobit, hogy pakoljon. Benyitottam a szobába, és leesett az állam. Tobi éppen egy törölközővel dörzsölte a frissen fürdetett kiskutyát. Gondoskodó.
-Szia Tobi! Pakolj mert...
-Tudom tudom Sachi-chan! Kankuzu nyert valami bingón.
-Az lottó...vagy fogadás. Tökmindegy, ki tudja mi az. -forgattam meg a szememet, majd megsímogattam a kutyust.
-Mi lesz a neve?
-Lottó! -kiáltotta el magát a maszkos, és ezek után kiráncibálta a hatalmas bőröndjét, és megkezdte a rakodást. Igen, eléggé furcsa, hogy nem a pakolás szót használtam, de azért nem, mert ez inkább rakodás. Tobi egy kézmozdulattal belesöpört mindent a bőröndjébe, és összezipzárolta, ezzel késznek nyilvánítva a ,,pakolást", majd előkapott egy pórázt, és kisietett a bázisról Lottóval. Én pedig szépen lassan előszedtem egy nagyobb válltáskát, és odaálltam a ruhásszekrényem elé. Ez a legnehezebb része az ilyen pakolásoknak. Kiválogatni a megfelelő ruhát. Fürdőruha biztosan kelleni fog, mivel Pain valami strandos helyről mutogatott képeslapokat. Bedobtam a kékes-fekete fürdőruhámat első ruhadarabként. Ezt követte egy farmer és egy trénershort. Ezek után szerintem több óráig álltam tanácstalanul a szekrényből kidobált pólóim és topjaim felet. Ekkor lépett be az ajtón Kisame.
-Gomen, nem akarlak zavarni.-már készült becsukni az ajtót,amikor utánna szóltam.

[Gomen: Bocsánat]

-Ugyan már, semmiség, gyere be!
-Oki.-lépett be a szobába, és még véletlenül sem nézett a ruhakupac irányába.
-Mit szerettél volna?
-Csak Itachinak kell a pólója.-mutatott a rajtam lévő ruhadarabra.
-Mondd meg neki, hogy majd én bapakolom!-mosolyogtam rá a cápára, aki indulni készült, de én ismét utánna szóltam:
-Segítenél?-fogtam meg az ajtót mielőtt még becsukhatta volna.
-Attól függ, miben.-telepedett le az ágyamra amolyan ,,innen sem távozok egyhamar" arckifejezéssel.
Elé terítettem pár darab pólót, mivel tudni illik egy döntésképtelen idióta vagyok.
-Válassz ötöt!-tártam szét a karjaimat a nálam úgymond döntőbe jutott pólók felett.
-Legyen...ez...meg ez...-válogatott a pólók között. Végül a sima fehér pólóra, egy piros pántosra, pár haspólóra, és egy szürke rövidujjúra esett a választása, amiknek kifejezetten örültem.
-Ez kevés lesz, nem?-túrtam idegesen a hajamba,miközben még bedobáltam pár ruhát a táskámba amolyan vészhelyzetekre.
-Hogy lenne ez kevés? Ebből egész Konoha felöltözhet! Egy hétre megyünk, nem egy hónapra!-nézett rám egy kissé kiakadva a cápa.
-De az...az ott! Az mi?-mutatott a gardróbomban csillogó piros összeállításra. Gyorsan becsuktam előtte a szekrényajtót. 
-Semmi!
-Naaa Sachi, mutasd már meg!-unszolt. 
-Najó!-tártam ki az ajtót, majd leemeltem a fogasról az összeállítást.
-Ezt okvetlen pakold be!-vette ki a kezemből a fiú a ruhát, és az engedélyem nélkül belerakta a táskámba, amit lassan már nem lehet összecsukni a sok ruhától.
-Oké, oké! De úgyse lesz alkalmam felvenni. De szerintem neked is pakolnod kéne, nem?-nevettem, miközben a kiválasztott pólókat is beleraktam a táskába, így már végleg tele volt.
-Igazad van! Megyek is!-köszönt el Kisame, és bevágta maga mögött az ajtót. Őszintén...szerintem örült, hogy megszökött.