𝐂𝐀𝐍𝐃𝐘 𝐏𝐀𝐈𝐍𝐓 | 𝘐𝘵𝘢𝘤𝘩𝘪

Hatodik

A nap reggeli sugarai áthatoltak a függönyön, és megvilágították a szobát. Körülnéztem a helyiségben, és csalódottan könyveltem el, hogy ismét én vagyok az első aki felébredt. Felkeltem, és a szekrényhez léptem. Felkaptam egy piros ,,honey" feliratos pántos pólót, és egy trénershortot, majd kiléptem a folyosóra. Ekkor találtam magam szembe azzal a pink hajú lánnyal. Mégsem én vagyok az első. Szúrós tekintettel nézett rám. Mivel a folyosó közepén állt, ezért arrébb löktem, hogy le bírjak menni a keskeny lépcsőn. A lány hirtelen vágott utánam egy shurikent, amit nemes egyszerűséggel kikerültem.
-Mit akarsz te kis csitri? Fogadd el, hogy nem a tiéd az egész ház! -kezdtem el ordítani vele. Ezek után egy kunaival rontott nekem, és megvágta a kezemet. A vágásért cserébe egy hatalmas pofont kapott. Ekkor rontott ki az ajtón Itachi, és a rózsaszín hajú elé állt.
-Tűnj innen!-nézett rám utálattal teli szemeivel. Ez a tekintet a lelkemen is áthatolt. Rárakta a kezét a pink hajú lány vállára, és bevezette a szobába. Ismét nagy megerőltetést követelt, hogy ne ordítsam el magamat. Besiettem a szobámba, felszedtem a lábaimat az ágyra, majd leszedtem a töltőről a zenelejátszómat, és bedugtam a fülembe a fekete fülhallgatómat. Már vagy huszadszorra játszottam le újból a 2002-t, amikor is megkordult a gyomrom. A lejátszóval a kezemben indultam le a lépcsőn, hogy valami ehetőt keressek magamnak. A konyhába érve teljesen elveszett a bizalmam jóformán minden csapattársam felé. A rózsaszín hajú körbe járt az asztalnál ülő embereknél, és mindenkinek egy kisebb hisztériát csapott le egyes dolgokért. Mivel már meg sem tudtam szólalni, felvontam a szemöldökömet, és kivettem a hűtőből az utolsó jegeskávét. Mivel a rózsaszínke következő páciense Kisame lett volna, megelőztem, és lehuppantam a mellette lévő székre, majd egy teljesen véletlenszerű témáról kezdtem el csevegni vele. A zöld szemű lánytól csak egy gyilkos tekintetet kaptam, amire válaszul csak mosolyogtam, és büszkén helyezkedtem el a széken.
-Talán féltékeny vagy?-viccelődött a beszélgetőpartnerem
-Én? Tsk, ugyan mire?-vigyorogtam, miközben az utolsót kortyoltam a kávémból.
Konan szájtátva nézett rám, majd a rózsaszín hajú felé biccentett, amolyan ,,ketten kinyírjuk" tekintettel, mire bólintottam. Ezek után mutogatott Kisaméra is,hogy most mi a franc van, mert lemaradt. Ugyan ezzel a női jelbeszéddel visszamutogattam  hogy majd elmondom. Ezek után lépett be Pain a konyhába, és mindenki kapott egy leszidást, hogy miért nem készülünk a strandra. Sakura...fhuj de utálom ezt a nevet...pedig kapott egy szúrós pillantást főnökünktől. A társaság seperc alatt felment a szobájába, és át öltözött a főnökünk nagyobb fokú haragjától félve.

A strandra odaérve seperc alatt elment...vagyis elúszott (milyen ironikus) a kedvem az úszástól, így inkább kinnmmaradtam a parton. Egy jó két óra múlva Deidara jött ki a vízből, és levágta magát mellém és Konan mellé.
-Miért nem jössz be a vízbe?-kérdezte
-Nincs kedvem.
-Nem egészen más okból?
-Nem, egyszerűen nincs kedvem!
-Na akkor gyere csak!-kapott fel, majd elkezdett velem a víz felé futni.
-Ne, mert biztos Isten én megütlek!-kapaszkodtam szorosan a nyakába. Már a víz felett tartott.
-Ennyire nem bízol bennem?-nézett a szemembe.
-Tudom, hogy képes lennél belevágni a vízbe.
-De nem foglak.-mosolygott rám
-Azt akarod, hogy elengedjelek?-vigyorgott rám. Tisztára ,,csapdába vagyok szorítva". Egy hirtelen ötlettől vezérelve lekevertem egyet neki, aminek a hatására leejtett, és hatalmas csobbanással érkeztem a vízbe. Persze azzal nem számoltam, hogy az összes ruhám tiszta víz lesz.
-Ez most miér is volt jó?-kérdezte.
-Nemtom. Csak úgy.-vontam meg a vállam, majd elkezdtem a part felé úszni. A nyugisan olvasó Konan mellett egy veszekedő pár szitkolózása ütötte meg a fülem. Az Uchiha és az a lány.