𝐂𝐀𝐍𝐃𝐘 𝐏𝐀𝐈𝐍𝐓 | 𝘐𝘵𝘢𝘤𝘩𝘪

Hetedik

Jól kell kinézned, ha akarsz magadnak fogni egy csávót. -dobált ki Konan minden ruhadarabot a táskámból. Az ő ruhája egy kékes-lilás combközépig érő estélyi, kivágott háttal. Végül kiemelte a vörös összeállítást.
-Ez tökéletes lesz! -mosolygott rám.
-Kisame pakolta be. -forgattam meg a szemeimet.
-Akkor tuti tetszene neki rajtad. Amúgy most mi a franc is van köztetek?-kérdezte.
-Most jelenleg fal, Konan.
-De érzelmileg gondoltam.
-Nem tudom. Úgy érzem, hogy teljesen felcserélte Itachit.-vettem el a ruhát tőle, igaz hogy hezitált, de végül beslisszoltam a fürdőbe. Öltözködés közben gondolkodtam, ami az egyik legrosszabb szokásaim közé tartozik. Mi van, ha ez is egy újabb csalódás lesz? Mindig fülig beleesek valakibe, aztán meg hatalmasat koppanok. De nem...nem...ma nem. Ráztam meg a hajamat, majd kiléptem a fürdőből.
-Milyen?-kérdeztem.
-Tökéletes!-ölelt meg óvatosan, hogy még véletlen se kócolja össze a haját amivel oly sokat pepecselt
-Akkor gyerünk! Kész vagy?
-Kell a hajcsatom! Anélkül nem megyek sehova!
-Konan, nem fognak megtámadni minket!
-Mehetünk!-vigyorgott a lány, miközben elrejtette az apró fegyvert a hajzuhatagában. Kiléptünk a fiúk elé.
-Aztakurva!-ámult Hidan.
-El a kezekkel!-sétált oda Pain Konan mellé, és kezét a vállára helyezte. Én csak mosolyogtam, és végigmértem a többieket. A fiúk többsége fekete inget viselt. Kisame Itachi és Deidara pedig egyszerű farmert egyszerű pólóval.
Megindultunk a strandi úton, hogy keressünk egy bulizóhelyet. Az egyik épületből hangos modern zene hallatszott ki. Bementünk. Deidara és Hidan rögtön megrohamozták a bárpultot. Konan is odaszaladt pár lányhoz, már amennyire a magassarkúja engedte, és megölelgette őket. Én is vettem a bátorságot és odamentem.
-Sziasztok!
-Helooo! Nagyon jól nézel ki csajszi!-fogott velem kezet az egyik. Hosszú, derékig érő sötétkék, már már fekete haját laza kontyban viselte. Egy egyszerű farmerruhás összeállítást viselt. A mellette állónak rövid, élénk zöld haja volt, amelyet csak simán engedett a vállára hullani. Nem öltözött ki, sőt egy egyszerű póló-szoknya kombót viselt.
-Köszönöm...-kezdtem volna bele az és amúgy hogy hívnak című mondatba, de a lányok engem megelőzve kezdtek el beszélni, majd kérdésekkel bombázni. Melléjük leülve jobban összeismerkedtem velük.
-Gyertek!-húzott minket a zöld hajú a táncparkett felé. Elmondásuk szerint a kedvenc számjuk szólt éppen. Kezünket a magasba emelve üvöltöttük a számot még vagy tíz másik lánnyal együtt. Lassan Pain odasétált Konanhoz, és kivezette a tömegből. A szám végeztével mi hárman is odacsapódtunk a társasághoz.
-Elmegyek, iszok valamit!-mosolyogtam, majd a bárpult felé indultam. Leültem az egyik székbe, majd rendeltem egy koktélt. Megszólalt az egyik számomra nagyon kedvelt zene, amit elkezdtem halkan énekelgetni. Hamarosan érzékeltem, hogy a mellettem lévő bár székre telepszik valaki.
-Látom felvetted ezt a ruhát.-ült le mellém Kisame.
-Ja.-kortyoltam a koktélból, amelyet nemrég rendeltem és nem kifejezetten tetszett, majd újból dúdolgatni kezdtem a számot.

Indulunk!-ugrált oda hozzánk Tobi.
-Miért?
-Mert mindenki részeg. Amúgy....Kisame-senpai?
-Igen?-nézett rá fél szemmel a cápa
-Neked Sachi-chan a barátnőd?
-Hát...ne-
-Nemááár! Én akartam!-kezdett el sipítozni Tobi.
-Najó, inkább induljunk.-ragadtam meg mindkettő kezét mielőtt valami hatalmas félreértés történik és a többiek felé kezdtem húzni, akik már a kijáratnál toporzékoltak.
-Nem vagyok a barátnőd!-mutattam fel fenyegetésképpen a mutatóujjammal
-Hé tudom, csak húztam az agyát szegénynek.-nevetett fel.
Örültem, hogy a nyaralás további részét a két lány is velünk tölti, mivel úgyis lenne egy felesleges szobánk két személyre.

-,,You're over my head
I'm out of my mind
Thinking I was born in the wrong time
One of a kind, living in a world gone plastic
Baby you're so classic"-énekeltük a lányokkal,miközben a szállás felé igyekeztünk. Úgy érzem, hogy az az egy koktél is megártott.
-De jó, hogy csak nekem nincs barátnőm!-sóhajtott fel szomorúan Zetsu.
-Nekem sincs!-emelte magasba kezeit Kakuzu
-És nekemse!-vihogott Kisame
-De Kisame-senpai neked nem Sachiko a barátnőd?-érdeklődött Tobi.
-Neeem!-húzta el a szót a cápa.
-Hülye vagy Tobi.-mosolyogtam.
-Nekem van!-karolta át Itachi a rózsaszín hajú lányt, aki nem csatlakozott a kis éneklésünkhöz. Megérkeztünk a szálláshoz, és mindenki felment a szobájába. Átöltöztem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a nap folyamán elhagyott életkedvemért a halacskához. Kopogtam. Semmi válasz. Óvatosan benyitottam. Az ágyon ülve a rózsaszín és Itachi...elvoltak.
-Bocsánat, rosszkor jöttem.
-IGEN! TE MINDIG KURVA ROSSZKOR JÖSSZ! LEGJOBB LETT VOLNA, HA SOHA NEM IS JÖSSZ AZ AKATSUKIBA!-ugrott fel az ágyról. Legszívesebben ott a szoba közepén visszaordítottam volna neki. Miért viselkedik így velem?
-De...
-Leszarom! Takarodj!-lökött ki az ajtón. Hatalmas erővel csapódtam neki a falnak. Becsapta maga mögött az ajtót. Felegyenesedtem. A vállam rettenetesen fájt. Biztosan pár óra múlva egy rohadt nagy lila folt fog emlékeztetni a veszekedésünkre. Az arcomon már szinte látni lehetett a dühöt. Végigfutottam a folyosón. Kurva magassarkú! Cibáltam le a lábamról a tűsarkú cipőket, és menet közben a falhoz vágtam őket. Leszaladtam a lépcsőn, miközben beleütköztem a velem szembe jövő Kisaméba. Kezembe hatalmas fájdalom nyilalt.
-Mi a baj?
-Semmi. Kérlek, ne gyere utánam!-mondtam, majd magam után bevágtam a bejárati ajtót. A strand felé vettem az irányt. Néhány kavics szúrta a talpamat. Nem érdekelt. Egyik kezemmel átkaroltam a másik sebesült végtagomat. Csak meneteltem tovább. Francba. Te rózsaszín...mi benne a jobb,mint bennem? Persze...vékonyabb, kedvesebb, jobb a képessége...én sem magamat választanám. A rózsaszín hajú lány képe lebegett a szemem előtt. A hirtelen dühtől ököllel belevertem egyet a mellettem húzódó kő kerítésbe, amire az elsőre csak megrepedezett majd leomlott. Most meg jobban fáj a kezem. Leültem a strand homokjába.
-Mit akarsz itt?-szóltam anélkül hogy megfordultam volna. Éreztem a jelenlétét.
-Anyukád flegma hangját örökölted. Kiköpött Tsunade vagy.-ült le mellém az a személy, akinek szépen megmondtam hogy semmi féleképpen ne jöjjön utánna.
-Mondtam, hogy ne gyere utánam, és ne beszélj róla, mert nincs jogod!
-Bocsánat.
-Mi van?
-Mondom bocsánat!-bámul maga elé.
-Sokat érek vele.-egy ütéssel elküldhetném a francba. Mit vacakolok itt vele? Tisztára lesérültem. Bal kézzel nem ütök akkorát, de azért még úgy is egérutat nyerhetnék.
-Kérlek menj el!
-Tudom hogy csak a düh beszél belőled. Hallgass meg!
-Már késő mindenhez!
-Már hogy lenne késő? Még lehet hogy lehet valami.-hangsúlyozta ki a "valami" szót.
-Nem akarok Itachival beszélni. Az élet elég nehéz anélkül is, hogy valami barmot választanánk magunk mellé.
-Nem mondtam hogy Itachiról van szó.-fordult felém, majd folytatta.

-Ha véletlenül

úgy éreznéd,

hogy szeretsz, 

akkor mondd el, mert

lehet hogy véletlenül én is szeretlek téged.

Mondd..baszki...mondd, tényleg csak akkor lehet belőlünk pont ha keresztezzük egymást?