Napok óta nem tud rólam semmit .. Állítólag kikészíti... Hiába kérdezi anyutól.. Megkértem anyu nem mond semmit... Nem érti mért tűntem el.
Hisz én sem tudom.
Biztosan megijedtem... Azt gondoltam nemet mond,ha rákérdezek velem képzeli e a jövőjét.
Ő stabilan állva várja a jövőt... Én pedig tudomást sem próbálok venni róla.
Több időt töltök a Zolinál mint a mamánál.
Ez érthető hisz a sosem volt legjobb barátom...
Meddig tudok nemet mondani még neki?!
Ez tényleg csak ennyi?!.
Részemről biztosan,hiszen otthon vár a Kedvesem... Ha nem menekült más karjába mint én... Ez hülyeség... Én leszbikus vagyok..
Összeszedem a gondolataim és haza megyek.
Hogy nézzék a Hanna szemébe?!
Nem bíztam benne.. Kábítószereztem.. Mindegy.. Lényeg,hogy Szeretem... Ez szólhat mentségemre?!.. Mondjam inkább az igazat,hogy megijedtem... Úgysem érti meg miért... Maradok még.. Itt legalább nem fáj a fejem.
Írok egy üzenetet,hogy ne várjon rám... Én mar itt maradok.
- Lépj tovább!
Én maradok.
Majd töröltem a profilom... Ő úgyis tudja,hogy én vagyok.
YOU ARE READING
True Love Story (Lgbt)
Short StoryHeterobol lehet leszbikus?! Most en megmutatom neked🙃