True Love Story (Lgbt)

22

Hónapok óta nem voltam otthon.
Semmit nem szerettem volna,ha a Hannához köt.. Nem tett semmit,mégis könnyebb,ha Őt okolom..
Ma van anyukám születésnapja.. Meglátogatom... Zoli is jön velem... Mostanság el zültem kicsit.
Azt fogja hinni mindenki,hogy a srác miatt léptem  le.. Nem fogok győzködni senki arról,hogy ez nem így volt.
Vajon a Hanna tovább lépett már?!
Ott lesz édesanyám születésnapján?!
Megfog ismerni?!.. Ha rákérdez,hogy mért mentem el és én válaszolok... Megfog érteni?!
Kérdéseimre nem sokára választ kapok... Hiszen két kisebb város választ el a szülőházamtól.
Jobban félek mint mielőtt eljöttem.. Megfogom a Zoli kezét.. Az arcomhoz rakom.. Most ez sem nyugtat meg.
Megállt a vonat.. Ez a szülővárosom.. Itt nőttem fel.. Itt estem szerelemben.. Itt futamodtam meg.. Es most vissza jövök.
Oda érek a házunk ajtajához.. Kopogok.. Édesanyám ajtót nyit nekünk.
Zoli elsőként belép fel köszönti anyukám.
Én kint maradok.. Nézek át a szomszédba.
Megszólít édesanyám.
- Tovább lépett!
Haza költözött!
Nem jutottak el a tudatomig a szavak amit édesanyám nekem szegezett... Térdre estem.
Láttam ahogyan a családom barátai néznek ki az ablakon,hogy jól e vagyok.. Választ senkitől nem kaptak.
Felálltam megpusziltam édesanyám arcát és hátat fordítottam.. Anyun kívül már semmi nem kötött ide.
Remegő hangon mondtam anyunak,hogy szeretem nagyon és majd a Zolit küldje haza.
Mint mindig törődően vigasztalt volna,de ide az már kevés volt.
Majd a hosszú egyenes úton amit százszor végigjártam vele... Egyszerűen lekanyarodtam róla.