Nem tudom mikor értünk hozzájuk,szinte elvesztettem az időérzékem is.
Azt tudom,hogy nagyon jól éreztem magam vele.
Másnap mikor felébredtem,nagyon fájt a fejem a másnaposságtól.
Ez semmi,azt sem tudtam merre vagyok arccal.
Nem tudtam mit gondoljak,a ruhák szanaszét,mi mind a ketten meztelenek vagyunk..
Le feküdtünk volna?!
Semmiben sem voltam biztos.
Hanna még aludt mikor rá néztem a nyakára szanaszét volt szívva.
Ezt vajon én csináltam volna?!
Majd a telefonom képernyőjén az én nyakam is megnéztem.
Szerencsére semmi..
Nem telt bele kis idő Hanna is fel ébredt.
- Jó reggelt.
- Neked is.
- Hanna te emlékszel valamire az esetből?!
- Persze,mindenre.
- Elmesélned nekem is?!
- Kb 11:30 körül értünk haza eléggé be voltál rúgva,nem szerettelek volna ilyen állapotban haza engedni.
Szóval jobbnak láttam,ha itt alszol.
Este hivott a Petra szakítottál vele.
- Miért csináltam ezt?!
- Azt mondtad neki,hogy engem szeretsz.
Ő nem lepődött meg.
Majd a továbbiakban,mikor lefekvésre került a sor.
Mondtad,hogy vegyem le a ruhám,mert te sem tudsz abban aludni.
Kis idő múlva kérted,hogy csókoljalak meg.
Én persze engedelmeskedtem,mert még mindig szeretlek.
Megkértél rá,hogy hagyjam el a baratom.
Én megtettem.
Szóval elvileg járunk.
Megértem,ha csak az ital beszélt belőled.
- Akkor nem volt köztünk semmi komoly?!
- A nemi szervemhez nyúltál csak olyan részeg voltál,hogy elaludtál.
Most te válaszolj Amy!
- Igen?!
- Csak az alkohol hatása miatt jöttél velem össze?!
- Nem.
Hanem,mert szeretlek.
Remelem nem bántottam meg a Petrát.
- Nem.
Nem bántottad meg.
- Hanna!
- Igen?!
- Megcsókolhatlak?!
- Azt hittem már sosem kérdezed meg.
