𝘏𝘖𝘕𝘌𝘠 𝘈𝘕𝘋 𝘎𝘓𝘈𝘚𝘚 | 𝘒𝘰𝘯𝘰𝘩𝘢

▦7

＊*•̩̩͙✩•̩̩͙*˚Playlist˚*•̩̩͙✩•̩̩͙*˚＊
Changes [Blackbear]
Let Me Die [Lil Happy Lil Sad]
＊*•̩̩͙✩•̩̩͙*˚★˚*•̩̩͙✩•̩̩͙*˚＊

-Köszönöm a mai napot!-hajoltam meg előtte kissé.
-Ugyan, semmiség. Legalább kimozdultál és nem otthon tépkedted magad egész nap az az idióta miatt.
-Nem maradsz? Megnézhetnénk egy filmet.-vetettem fel hirtelen az ötletet.
-Nem zavarok?-kérdezett vissza.
-Már hogy zavarnál, ugyan!

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat, miközben egyre kevesebb marad belőlem, és hogy csak halmozzam a szilánkjaimat ott, a szekrény tetején.

-Felhívom Bokutot...hátha átjön.-vontam vállat. Hát nem tanulsz a hibáidból te nyomorult? Rögtön tárcsáztam a számot, és a fülemhez emeltem a telefont. Szinte nyomasztó volt a telefon kicsengésének a hangja.
-Átjönnél?-hangom szinte elhalt, olyan halk volt.
-Bohóc vagy, tudod jól hogy másnál vagyok.-nevetett, de hallani lehetett hogy nem rosszindulatból mondta az előbbieket. Akkor mégis miért esik ennyire rosszul?
-De megígérted.-érveltem a saját igazam mellett.
-Én tényleg sajnálom,de...-végül én nyomtam ki a hívást. Sokáig megmaradt a sípoló hang a fülemben ami a hívás megszakítását jelezte. Bohóc vagy. Igaza van. Talán mindannyian bohócok vagyunk. A bohócokról mindenki tudja, hogy vicceskednek egy festett álarc mögött, még akkor is, ha nincs jó napjuk hiszen ez a munkájuk, hogy mosolyogjanak akkor is amikor nem akarnak. Nos, legtöbben mi is hasonlóképpen vagyunk. Elbújunk egy álarc mögé, egy mosolygós álarc mögé, amikor belülről majd széttép a fájdalom. És amikor valaki valami "vicceset" mond, csak azért kamuzol nevetést, hogy az álarcnak értelme maradjon. Tulajdonképpen a különbség csak annyi, hogy nekünk nem munkánk bohóckodni. Igaz is, hiába szereted a szőlőt, ha mindig ráharapsz a keserű magjára. Olyan nehéz emlékezni a legjobb pillanatokra, ha elmúltak már, nehéz emlékezni a fájó képekre, a síri csöndre és a suttogó magányra. De talán egy valami ennél is nehezebb, felejteni. Reménytelenül raktam vissza a telefonomat a pultra.

Míg Bokutoval egyre távolodtunk egymástól, Konohával egyre több időt töltöttem el. Megszokottá vált, hogy iskola után vagy hozzánk vagy hozzájuk mentünk, hétvégéken pedig moziba, vagy parkba mentünk. Volt olyan is, hogy egy étterembe ültünk be, a végén pedig veszekedtünk, hogy ki fizessen. Ha éppen nem bírtuk együtt tölteni a hétvégét, az estét hívásozással töltöttük. Gyakran aludt nálam, vagy maradt késő estig. Nem lepődtünk meg azon, ha csak random pillanatokban átöleltük a másikat, vagy egy kisebb beszólást sütöttünk el. Pontosan akkor érkezett az életembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Elég volt csak látnom őt, máris boldogabb lettem. Megmentett. És még csak nem is tud róla. Viszont időközönként rettentően hiányzott, például amikor nem ért rá, vagy nem bírt átjönni este, amikor magam alatt voltam. Volt, hogy nem is szóltam neki arról, hogy szörnyen érzem magam, mert nem akartam még jobban leterhelni és fárasztani, mivel tudtam, hogy neki sem épp a legfényesebbek a jegyei, és mostanság röplabdában is alul teljesít ismeretlen okok miatt. Bokutoval időközönként agresszívabb, és én pedig csak remélni tudtam, hogy nem miattam van ez az egész. Ez is ugyanolyan éjszaka volt, amelyen egyedül fetrengtem az ágyamon, és sehogyan sem tudtam elaludni.

Author's note: úristen Klára kérlek ne szedj szét a rövid részért, esküszöm erre csak ennyi ihlet jutott :( nem_vagyok_alacsony