"Naa engedd, hogy befonjam a hajad!"
A januári hidegben nincs is jobb annál, amikor az ember odabent a melegben ül a kanapén egy paplan alatt, amit párja terített rá és alatta erősen tartja őt, a kandallóban halkan ropog a tűz, kint lassan szállingóznak a hópelyhek, a konyhából pedig édes forrócsoki illata száll be a nappaliba. Harry szíve szerint kiment volna és egy jó nagy bögrével öntött volna magának, de olyan jól érezte magát Zayn ölelő karjaiban, hogy mozdulni se akart. Csak ülni ott és élvezni ezt a pillanatnyi boldogságot, nyugodtságot. Semmit se csináltak, lényegében csak nézték a várva várt hóesést, de túl jó volt, ahhoz, hogy megtörjék valamivel.
Harry néha hallotta, ahogy párja elnyom egy ásítást, olyankor mindig szorosabban ölelte magához és adott neki egy puszit, és tudta, Zayn közel áll az elalváshoz. Hiszen esténként is ezt csinálja, már jól ismeri. Ásít egyet, aztán átöleli, add neki egy jó éjt puszit, ezután mintha leütötték volna alszik. Mindig is tudta, hogy a Malik fiú nagy alvós, de mióta együtt élnek közelről látja a bevált mozdulatait. Halkan felkuncogott ezen, mire Zayn egyet horkantva ugrott egyet.
- Elaludtál?
- Én? Dehogyis..
- Ahha - válaszolta hátra fordulva amennyire tudott az ölelő karokban. És meglátta az álmos tekintetű Malik fiút.
Haját arrébb seperte és egy puszit akart adni párjának, de a hirtelen prüszkőlése megszakította a mozdulatot. Zayn arca arra utalt, hogy hapcsizni fog, de erősen küszködött ellene, végül csak beletemette fejét a puha paplanba és tompán felkiáltott. Harry elnevette magát miután végig nézte a csodálatos mozdulatsort, majd teljes testével megfordult és szembe ült barátjával. A paplan csendben hullt le a kanapéról cselekedete miatt, de nem nagyon érdekelte.
- Na mivan?
- A hajadtól hapcsiznom kellett - válaszolta fojtott hangon, mivel még mindig tüsszentenie kellett. De most inkább engedett a facsaró érzésnek és tüsszentett egyet.
- Oh akkor összefogom.
Zayn elsőnek oldalra biccentett fejjel nézte, ahogy Harry odanyúl a dohányzó asztalon pihenő hajgumijához és elkezdi felfogni a haját, aztán a fiú kezére fogott. Harry értetlenül nézte barátját. Ha hapcizott attól, hogy a haját véletlen az arcába seperte, hát mért nem engedi, hogy összefogja? De még jobban összezavarodott, amikor meglátta azt az elszánt kifejezést a szemeiben.
- Majd én befonom.
- Nem! - húzódott hátrébb, kicsúszva Zayn kezeiből. Felpattant a kanapéról és egy gyors kontyba fogta haját. - Tudod, hogy itthonra nem szeretem befonva.
- De úgy szeretnéd, ahogy én fonom! Egyik tesóm se hisztizett miután befontam a haját!
- Mert nem mertek! - jelentette ki, aztán kiment a konyhába önteni magának egy kis forrócsokit.
Levette a bögréjét, reflexből pedig Zaynét is. Nézte egy ideig a bögrét, tudta, hogy párja nincs úgy oda az édes dolgokért, mint ő vagy más fiú a bandából. De néha Zayn is képes egy csomó édességet eltüntetni.
- Zaynie.. Kérsz csokit?
- Egy keveset - jött a durcás válasz.
Harry magában nevetve öntött hát magukba és vitte be. Letette a dohányzó asztalra, aztán a paplanba csomagolt párjára nézett, aki csúnya-csúnya szemekkel figyelte őt.
- Itt van, igyál.
Zayn tekintetét nem változtatva nyúlt ki a bögréért és kortyolt bele lassan, tartva a szemkontaktust. Túl makacs volt, Harry nem számított arra, hogy hirtelen abbahagyja ezt a viselkedést.
- Most hisztizni fogsz?
- Nem hisztizek.
- Akkor sem nyúlhatsz a hajamhoz.
- Naa engedd, hogy befonjam a hajad! - fakadt ki Zayn, a csokijat is majdnem kiborítva.
És a csúnya tekintetből egy pillanat varázsa alatt lett aranyos, kis kutya tekintet. Harry gyengéje volt a kérlelő, szomorú szemek és ezt nem csak Zayn tudta, de ő használta a legtöbbször, a leggonoszabb módokon. Most is boldogan vigyorodott el, amikor Harry sóhajtva letette a forrócsokiját és kihúzta hajából a hajgumit.
A győzelem, az győzelem, Zayn vigyorogva kezdte el befonni Harry hosszú, barna haját.
A nap végére pedig Harry még magában is eldöntötte, hogy máskor is enged párjának, mert így még senki se fonta be a haját. Imádta, ahogy Zaynt is, legyen bármilyen makacs.
