"Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van egy ölelésre!"
Liamnek bizony nehéz napja volt, de még milyen nehéz. Alapjában szerencsés embernek vallja magát, hiszen mindene megvan és még boldog is, holott elvált és egy férfit szedett össze válás után nő helyett, amivel kivívta néhány ember ellenszenvét. Ez ma sem kerülte el, munkahelyén néhány kollégája úgy érezte fel van ruházva azzal az engedéllyel, hogy zaklathassák emiatt és tették is ezerrel. De kezdjük a legelején, mert a reggelt indító hangulat dönti el általában a napot, mint ez alkalommal is.
A telefonja az éjszaka folyamán csontra lemerült, holott töltőn volt, így reggel elkésett, mert később kelt, ráadásul új töltött is vennie kellett. Mr. Horan egyébként is haragudott rá, mert "elvette a kisfia eszét", amikor Niallnel még egy barátnője sem volt, csak titkos fiúi, de persze, Liam rontotta el a buzis nézeteivel. Ezt a leszidást hallva bátorkodtak fel kollégái is, és egész nap gusztustalan viccekkel, különböző trágár szavakkal dobálták őt.
Délben, amikor az ebédje felett görnyedt hívta fel volt feleségét, akivel közös kis fiúk miatt próbálják fent tartani a jó kapcsolatot, de a nő ötször nyomta ki, és még háromszor hagyta hangpostára kapcsolni. De Liam nem adta fel, tudta, a nő szabadságon van otthon és valószínűleg olyan tevékenység közepén van, amikor simán felvehetné. Végül csak felvette, de nem engedte beszélni a férfit. Alaposan leszidta, telefonon keresztül kiabált vele, mert Liam ilyen, és Liam olyan rossz. A fejéhez vágta, hogy lusta, érdektelen, felelőtlen, hogy jobban érdekli az aktuális dugó partnere, mint a saját fia és a volt felesége, aki ilyen meg olyan rendes, meg elnéző, amiért nem háborodott fel, amikor bejelentette, hogy összeszedte Niallt. Liam tátott szájjal hallgatta végig, majd amikor a volt felesége egy "szóval ma nem viszem át a gyereket" kijelentéssel letette, teljesen kiakadt. Hát mit csinált ő?! Mi ez a hirtelen utálat ellene?! Nem csinált ő semmit sem!
Aztán a gépe, amikor éppen egy fontos emailt írt lefagyott, utána semmit sem lehetett vele kezdeni, a főkapcsolót nyomva ki kellett kapcsolnia. De nem kapcsolt vissza, így valószínűleg minden elveszett, amit nem mentett el, az emialt sem tudta időben elküldeni, a főnök pedig kényszer szabadságra küldte, mert tönkre tett egy gépet. Amikor ő csak egy rohadt emailt írt! És Exelben szerkesztett, meg Wordben, meg statisztikát készített és ehhez hasonlók, melyek a munkája része. De szó, mi szó, elindult haza, nem vitatkozott kis szerelme apjával, tulajdon főnökével.
Tudhatta volna, vagy legalább sejthette volna, hogy ez lesz, hiszen alig indult be, már reggel is a kocsija. Mégis meglepődött, amikor négy-öt utcányira otthonától, egy kereszteződésben, ahol végre valahára zöld lámpát kapott a zuhogó esőben a kocsija beadta a kulcsot és egy hangos zörgés, valamint egy pukkanás után se előre, se hátra. Minimum öt percig csak dühösen kiabált, rúgta, ütötte az autót, mindenkit, a járművétől kezdte, a volt feleségén át, a főnökéig mindenkit elhordott mindennek, tiszta szavait bemocskolta az indulat és kitört belőle minden utálat. Nem szokása csúnyán beszélni, nem szeret és Niallre is rászól, ha meghall tőle egy káromkodást, de most nem érdekelte, a lehető legtöbb trágár szót, amit tudott, mind elkiabálta. Majd fejét a kormányra hajtva szedte össze magát, mély levegőt vett, aztán kiszállt a kocsiból és megpróbálta legalább az út szélére letolni a lerobbant járművet. Senki sem segített neki, mindenki sietett haza az esőben, így egyedül szenvedett, dudaszóval és esővel kísérve. Amikor végre sikerült letolni, táskáját kivette az anyósülésről, telefonált az autómentőnek és elindult haza. Már teljesen el volt ázva, inge második bőrként tapadt rá a víz miatt, az öltönyét inkább a kocsiban hagyta, nehogy az eső tönkre tegye.
Mire haza ért már rendesen fázott, fogai össze-összekoccantak, és egész testében érezte a remegést. Csónakká átavanzsált cipőjét ledobta az előszobában, táskáját az ajtó mellett hagyta, úgyis tönkre ment benne minden a víz miatt, és elindult a fürdőszoba felé. De ekkor halk lépteket vélt hallani, ami miatt hirtelen állt meg. Nem tudta, ki van otthonában, senkivel sem beszélt meg semmit sem, így kissé félve indult el a hang irányába.
Majd bumm.
Niall nevetve lépett egyet hátra, homlokát fogta az ütközés végett. Liamet pedig párját nézve megszállta egyfajta isteni nyugalom, úgy érezte, most már rendben lesz itt. Halvány mosollyal arcán mérte végig a fiatal férfit, kinek haja össze-vissza állt és lisztes volt, akárcsak arca és kb. mindene. Rózsaszín, 'Csókot a séfnek' kötényke és kék kockás sütőkesztyű volt rajta, amitől olyan aranyossá vált, hogy Liam érezte mellkasában olvad a szíve. Aztán Niall arcáról lelohadt a mosoly és szemében aggodalom csillant, együttérzés.
- Tudom...inkább ne kérdezz.. - emelte fel védekezően a kezét Liam és már fordult volna a fürdőszoba felé, amikor Niall a kezénél fogva közelebb húzta magához.
- Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van egy ölelésre - felelte egyszerűen, majd erősen megölelte.
Liam pedig némán hullajtva könnyeit ölelte szerelmét, az otthon és a szerelem érzete megnyugtatta háborgó lelkét, hirtelen semmi gondja nem akadt, minden megszűnt. Csak ők voltak ketten, és senki más.
