"Megbízhatsz bennem!"
Zayn izgult. Nagyon izgult, és nem is értette hirtelen miért, hiszen csak bemutatja a barátainak Niallt, az aranyos járunk-barátját. Holott már mutatott be fiút-lányt egyaránt barátainak és szüleinek is, de ennyire még sosem izgult a nagy találkozó előtt. Talán azért, mert ez a kapcsolat komolynak hat? Lassan három hónapja vannak együtt, és ugyanúgy élvezik az egészet, mint a legelején, még minden csupa rózsaszín és oly' kedves. És Zayn tudja, ha továbbra is így folytatják menthetetlenül beleszeret Niallbe, na és akkor minden hova hurcolni fogja magával, a barátaihoz is. Amitől most úgy fél!
Hát mit gondolnak majd róla? Aranyos, kényes vagy túl buzis Zaynhez? Kedves vagy álszent? Stréber, csendes gyerek?
Inkább meg is rázza a fejét, butaság, nem gondolnának róla olyan rosszakat, hisz látják őt mennyire az ujjai köré csavarta.
Megállt és ekkor látta meg, hogy az eddig mellette sétáló Niall eltűnt. Megfordult, és mosolyogva kellett rájönnie, hogy bizony itt nem lesz semmi baj, a fiúk is imádni fogják Niallt aranyos, egyedi személyisége és bája miatt. A fiú alig pár méterre volt tőle lemaradva, telefonját a kezében tartva, alsó ajkát rágva koncentrált, hogy jó képet csináljon az előtte lévő fa legalsó ágán ülő mókusról. Hát Zayn azt hitte elolvad ettől a képtől.
- Bocsi, de muszáj voltam lefotózni - futott oda hozzá Niall hatalmas mosollyal az arcán. Ha volt valami, ami a legjobban állt a fiúnak az a mosoly volt, egyszerűen ragyogott, amikor őszintén, úgy igazán boldogan mosolygott.
Zaynnek muszáj volt legalább egy csókot lopnia tőle, amitől még jobban megnyugodott.
Talán annó pár hónapja is a mosolyával vette le lábáról, ami miatt nem tudott rá haragudni, szinte azonnal megvette, amikor felvillantotta megnyerő mosolyát.
Niall sok cuccot a kezében tartva futott a busz után, ami nélküle elment volna, ha Zayn nem tartja meg az ajtót, a busz sofőr haragját és pár szép jelzőt, valamit a szőke fiú háláját megnyerve. Az Ír fiú lihegve köszönte meg éppen kedvességét Zaynnek, amikor a jármű hirtelen elindult, Niall kezéből a kávé és a könyvek pedig a megmentő fiún landolt. Az egész út igazából abból telt, hogy Niall szörnyűlködött szerencsétlenségén és számtalanszor bocsánatot kért, míg Zayn jót derült az egészen, miután elfogadta, hogy azon a napon kávés pólóban fog mászkálni. Végül Niall elkérte tőle az elérhetőségét, hogy kárpótolja majd valamivel, ha már kimosatni nem engedi a pólóját, aztán azt a bizonyos megnyerő mosolyát megmutatva elköszönt, de végül ezekből semmi se lett. Sokáig beszéltek telefonon, néha összefutottak a buszon és pár hónap leforgása alatt eljutottak oda, hogy Zayn randira hívja. Annak már lassan talán három hónapja, így illőnek találta végre bemutatni legjobb barátinak a kis szerelmét, ha már eddig rejtegette a világ szemei elől.
Hamar megérkeztek, nem volt hosszú séta, Zayn pedig a pályával szembeni oldalon is látta a Liam-Louis párost az egyik padon. Liam szépen ült rajta, bal lábával a gördeszkáját tologatta, míg Louis csak az egyik lábát támasztotta meg a padon, kezében a deszkáját forgatta. Zayn látva, hogy a fiúk készen létben állnak, ő is elővette a táskájához csatolt deszkáját. Niall azzal az érdekes csillogással a szemében nézte, ahogy barátja magabiztosan a kezébe veszi gördeszkáját, majd egyet szorít kezén.
- Azok ők - mutatott a két fiúra, hogy Niall is tudja, odamennek.
A fiú jól láthatóan nyelt egyet, zavartan kezdte el tanulmányozni összekulcsolt kezüket.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Mennyire?
- Száz százalék!
- Jól van akkor - bólintott egyet magabiztosan Niall és ő is megszorította egy kicsit Zayn kezét. Kétségkívül aggódott egy kicsit a találka miatt, de Zayn határozottsága adott neki annyi nyugalmat, hogy ne forduljon vissza pánikolva a kapu előtt.
Hiszen őt kis stréber gyereknek tartják az iskolájában! Nem olyan menő deszkásnak, mint ezeket a sajátjukban.
Liam illedelmesen felpattant, ahogy meglátta közeledni a szép kis párt, így majdnem elesett, tekintettel arra, hogy egyik lába még mindig a deszkán volt, de Louis nevetve elkapta.
- Ennyire ne legyél túl buzgó Li!
- Nem is vagyok - felelte azonnal, de amint visszakapta egyensúlyát, már húzta is ki magát és udvarias mosollyal az arcán várta be Zaynéket.
A bemutatkozás meg volt hamar, habár Zayn tudta Niallről, ha zavarban van dadog és halk, amit most valamennyire sikerült leküzdenie. Megmosolyogtatta a Ni..Ni.. nevének kezdőbetűinél elakadás, melyet Louis azonnal kihasznált és rögtön bemutatkozott ő is.
- Louis vagyok, örülök NiNi.
Niall arca a nevetés és a szenvedés között volt, de miután halkan elnevette magát és sikeresen elmondta a nevét már nem volt semmi baj. Egész délután csak nevettek és sztorizgattak, jól érezték magukat ott a pályán úgy, hogy egyre kevesebben lettek körülöttük, hiszen a kis iskolások haza vánszorogtak, mivel még csak szerda volt. De őket nem érdekelte, csak beszéltek és beszéltek, egymás szavába vágva, egyre hangosabban nevetve, Zayn pedig rájött, egy percig sem kellett volna aggódnia, barátai imádják Niallt, és úgy tűnt Niall is a fiúkat.
Egyszer, amikor három másodpercnél nagyobb csend állt be közéjük, Louis felpattant a deszkájára és neki indult a pályának, Zayn egy "Na ide figyelj Tomlinson" felkiáltással utána ment, de előtte odakacsintott Niallnek, aki halványan somolyagva leült a padra. Liam egy darabig ott volt vele, halkan beszélgettek a kapcsolatukról, de amikor Louis elesett és kiáltott neki, hogy segítsen már leverni Malikot, ott hagyta Niallt a padon. A fiú nem bánta, mosolyogva figyelte, ahogy a fiúk különféle trükkökkel próbálják a másikat leverni, nevetett, amikor valaki káromkodva kiabált, hátha így elrontja, és közben átgondolta a délután eseményeit. Úgy érezte, remekül sikerült az egész, és Zayn is láthatóan megnyugodott. De már előre izgult a fiú szüleivel való találkozástól, amit a jövő hétre kalkuláltak be.
Több ideje a gondolkozásra nem is maradt, Zayn magabiztos, nagy léptekkel elindult felé és egy mozdulattal felrántotta a padról. Adott neki egy rövid csókot, majd kezénél fogva el kezdte húzni Liam és Louis felé, akik most kisebb trükköket próbáltak.
- Mit akarsz Zayn?
- Nem egyértelmű? - dobta le deszkáját Niall lába elé, mire a fiú reflexszerűen hátra lépett egyet.
- Azért próbálkoztam, tudod.
- Na gyere, foglak majd.
És milyen jól jött, hogy ezt megígérte, hiszen Niall az első lépésnél elesett volna, ezért Louis már felkészülten a közelükben fékezett le, hogy elkapja, ha Zaynnek nem sikerül.
A következő mozdulat is majdnem eséssel végződött, itt már Liam se hagyta csak úgy, Lou mellé állt és összeszorított ajkakkal nézte, ahogy Niall visszanyeri egyensúlyát. Zayn erősen fogta, a harmadik próbálkozásra pedig a fiúnak sikerült megállnia a deszkán, viszonylag biztonságosan.
- Zayn - nézett rá kétségbeesetten, egyre erősebben szorítva a másik kezét. Zayn próbált egy megnyugtató mosolyt küldeni párjának, de az most nem fogta ezeket, így új módszert alkalmazott.
- Megbízhatsz bennem - mondta Niall kezét fogva, komolyan a szemébe nézve, aztán lábával gyengén meglökte a gördeszkát.
Niall nem esett le, mert bízott annyira barátjában, hogy tudja ő elkapja, ha le akarna esni, és remek barátai is ott állnak mögötte, ha baj lenne, ezért mosolyogva nézett Zaynre, erősen kapaszkodott belé, miközben a fiú a legnagyobb féltéssel szemében tartotta.
Körülbelül még egy órát voltak kint, addigra sikerült Niallnek magabiztosan fent maradnia a deszkán, de gurulni már csak Zayn biztonságos közelében mert. Zayn pedig figyelt, mert megígérte, hogy bízhat benne, és ott állt, vigyázott barátjára.
