ŐRÜLT KPOP YAOI ONESHOTOK I 18+, 16+ I

[Önbizalom növelés egy félistennel]San x WinWin I 18+ I

[NCT U, WAYV] Dong Sicheng x [ATEEZ] Choi San

Önbizalom növelés egy félistennel

WinWin a többi idol között ült és szemét a színpadra szegezte, ahol nem sokára átadják a díjakat. Nem szeretett ilyen rendezvényekre járni, viszont nem maradhatott ki belőlük semmiképpen sem, hiszen idol ként elképzelhetetlen lenne, hogy ne vegyen részt ezeken. Tulajdonképpen nem lett volna semmi baj velük, ha nem szorult volna mindig háttérbe. Ő eddig sohasem beszélhetett a fanokhoz, amikor fent álltak a színpadon és ettől a kínai úgy érezte, hogy el van hanyagolva. Hiányzott neki a figyelem, hiába mondták neki a többiek, hogy ők sosem hanyagolnák el és mindig igyekeztek figyelni rá, WinWin-nek ez nem volt elég, ugyanis a fanokon nem azt látta, hogy annyira rajonganak érte. Elég nehezére esett ilyenkor mosolyognia, de nem akarta elrontani a bandatársai kedvét is, ezért mindig fülig érő vigyorral sétált fel a színpadra.

Ez most sem volt másképp. Felmentek az emelvényre, majd várták az eredményhirdetést. Az első sorban álltak, mögöttük az Ateez tagjai sorakoztak. Beszélgettek már néhányszor és egész jól kijöttek, főleg San-nal találták meg a közös hangot. Párszor találkoztak már kettesben is egy séta erejéig, vagy egy kávézóban futottak össze. Most is egymásra pillantottak és integettek is. San tisztában volt vele, hogy a kínai mit érez a csapattársaival és a díjátadókkal kapcsolatban. Tudta, hogy mélyen érinti minden egyes ilyen rendezvény.

Lement a díjátadó, mindegyik idol igyekezett az öltözőjébe, hogy minél hamarabb visszatérhessen a dormjukba. A WayV tagjai is így tettek, kivéve Sicheng-et. Ő inkább keresett egy üres termet, majd bezárta az ajtót és szembe állt az egyik tükörrel. Kellett néhány perc, míg összeszedte magát. Nem sokkal később azonban nyílt az ajtó és San lépett be rajta, majd leült az egyik székre.

- Szia! - köszönt neki San mosolyogva. Sicheng megfordult, immáron farkasszemet néztek egymással. Végül San felállt a székről és közelebb lépett Win-hez - Miért vagy itt egyedül? Miért nem mentél a többiekkel a saját öltözőtökbe? - kérdezte továbbra is tartva a szemkontaktust.

- Szia... Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak. Beszéltünk már erről, hogy nem érzem azt, hogy kellenék ebbe a bandába... - nézett oldalra száját összeszorítva. Attól félt, hogy elsírja magát.

- Tudom, de hidd el, hogy kellesz ide, kellesz a bandába. Figyelem hiányod van, igaz? - fogta meg arcát és fordította maga felé a kínai fejét San. Az csak bólintott a feltett kérdésre. - Mivel tudnám ezt helyre tenni? - tett fel egy amolyan költői kérdést, majd a magasabb dereka után kapott és erősen belemarkolt. A kínai erre csak elpirult. Közelebb húzta magához.

- Izé... Ezt szabad nekünk? M-mármint mindketten idolok vagyunk é-és... - nem tudta befejezni mondatát, ugyanis San közbevágott.

- Miért ne szabadna? Had mutassam meg, hogy mennyire kellesz nekünk, nekem! - suttogta Sicheng fülébe, mialatt levezette kezét a derekáról fenekére és belemarkolt abba. A magasabb ezt csak egy halk sóhajjal díjazta tettét. Egy ideig csak néztek egymás szemébe. Mikor ezt az alacsonyabb megunta, lassan közelített a másik ajkai felé, majd össze is érintette azokat.
Pár perc után elváltak egymástól.

- Vedd le a felsődet! - utasította San Sicheng-et, aki minden kérdés nélkül eleget tett a kérésnek. Szélsebesen lekapta magáról a ruhadarabot és jó messzire elhajította. Újra egymásra találtak ajkaik, miközben WinWin magabiztos kézzel kezdte kicsatolni San nadrágjának övét. Ezután az említett is kibújt a pólójából, így mindketten félmeztelenül álltak az öltöző közepén.

- Gyere! - fogta meg a kínai kezét és elkezdte az egyik szék felé vinni. miután a nadrágjától is megszabadult - Ülj ide az ölembe! - jött a következő utasítás San-tól, amit a magasabb örömmel teljesített a nadrágja és alsója levétele után. Amennyire bizonytalan volt ezzel az egésszel kapcsolatban az elején, mostanra már éppen annyira kívánta a másik férfit, mint az őt. Elhelyezkedett San ölén pont úgy, feneke az ő ágyékát nyomja. Erre San egy nagyot sóhajtott és beharapta a csóktól megduzzadt ajkait. Iszonyatosan vonzónak és szexinek találta az ölében ülőt. Már azóta érzett valamit iránta, mióta először találkoztak.
San végigsimított WinWin mellkasán egészen a csípőjéig, onnan pedig kerek fenekére ismét, majd folytatták egymás csókolását. Sicheng San nyaka köré fonta karjait és úgy dörgölte hozzá magát.
Ott simogatták egymást, ahol érték. San inkább WinWin hátsóját markolászta, míg a kínai legtöbbször San vállát fogdosta.

Már mindketten kő kemények voltak lent, így az alacsonyabb egyre türelmetlenebb lett. Végigsimított WinWin arcán, majd szája elé tartotta három ujját a szája elé tartotta, amiket a kínai készségesen bevett a szájába.
Mikor úgy érezte elég lesz, Sicheng kivette a szájából San ujjait és a bejáratához tette azokat. Nem kicsit lepődött meg a fiatalabb a másik ezen cselekedetén, de az efféle határozottsága csak még jobban beindította San-t. Lassan dugta fel neki az elsőt, mire WinWin-nek semmi kellemetlenség nem látszott az arcán, ezért hozzátette a másik kettőt is. Erre már egy kicsit felszisszent, de hamar hozzászokott és sóhajtozva élvezte, ahogy San belülről simogatja. Sosem gondolta volna, hogy egy nap le fog feküdni San-nal.

Mikor késznek érezte magát, kiszállt San öléből és ledobta az utolsó ruhadarabot, ami rajta maradt, majd visszamászott a fiatalabbhoz. Bepozícionálta magát és óvatosan ráereszkedett San tagjára. Erre arca egy kisebb fájdalmas grimaszba torzult, míg San felsóhajtott és Win csípőjére tette kezét.

- Ne siesd el, várj addig, amíg jó lesz. - mondta San, miközben beletúrt az idősebb hajába. Pár percig maradtak mozdulatlanok, aztán elkezdett lassan mozogni San-on. Mindketten felnyögtek, de amikor rájöttek, hogy bárki meghallhatja, próbálták elfolytani a további hangokat, több-kevesebb sikerrel.
Mikor San megunta ezt a pozíciót, leszállította a másikat az öléből és a mellettük lévő asztal felé vezette. WinWin rákönyökölt az asztalra, ezzel pucsítva San-nak. Az csak halványan elmosolyodott, majd folytatták ott, ahol abba hagyták.

- Hahh... Azt a rohadt... - nyögött Win egy nagyobbat, amikor a másik eltalálta azt a bizonyos pontját. San csak most vette észre, hogy a falon lévő tükörben tökéletesen rálát magukra. Ez túlságosan is feltüzelte őt és elképesztő tempót kezdett diktálni. Az alatta lévő ezt hangosabb és gyakoribb nyögéssel és sóhajokkal fogadta. Megint eltalálta a pontot, amitől Win az eddigieknél sokkal kéjesebb nyögést hallatott. Pár perc mozgás után mindketten kiengedték nedvüket, Sicheng pedig lihegve borult az asztalra.
Mikor rendezték légzésüket, felöltöztek és egymásra pillantottak.

- Még mindig nem kaptál elég figyelmet? - kérdezte San félig felhúzott szemöldökkel, mosolyogva, majd a kínai mellé lépett és kezével átölelte annak derekát.

- Megajándékozhatnál a drága figyelmeddel gyakrabban is. - kacsintott az alacsonyabbra, majd azzal elindultak az ajtó felé. Kiléptek rajta, azonban egy kíváncsi, magyarázatot követelő szempárral találkoztak. Az pedig nem volt más, mint Ten, WinWin csapattársa.

- Erről még beszélünk ám! - nevetett fel Ten, aztán elindult vissza - valószínűleg a többiekhez. Erre WinWin elpirult.

- Ha máskor is figyelemre lenne szükséged, akkor szólj bátran. - kacsintott egyet San, majd csókot nyomott Win ajkára és ő is eltűnt.

Mindenki sejtheti, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ezek ketten összefutottak.

[Melinda-2020.10.20.]