Chaos

5.

Reggeli után rám maradt a mosogatás, így a gondolataimba roskadtam. Luke bácsikámat a családban mindenki tiszteli. Világ életében egy szigorú ember volt, aki mindig megmondja az igazat is. Sosem mond hülyeségeket és nem kertel, egyenesen csak az igazságot bármennyire is fájdalmas. Erre már hét évesen rájöttem, amikor megmondta egyenesen a szemembe, hogy ha folyamatosan hisztizek valami miatt nem fogom megkapni. Az ő szavai miatt hagytam abba és kezdtem el dolgozni azon, hogy ne mások, hanem a saját erőmből építsem fel az életemet. Egy szóval nagyban neki köszönhetem azt, ahova most eljutottam. Adok a szavára mindig, így ezért sem tudom elengedni csak úgy az egészet, amit korábban mondott. Nem hittem, hogy csak úgy kitalálta azokat az indokokat, amiket felhozott. Ezzel pedig elérte, hogy a fantáziám útjára induljon és mindenfélét kreáljon.

Három okból tényleg egy az igazságot takarja, ami miatt jöhetett Martin? Közérthetőnek tűntek az okok, de nem tudok rájönni melyik is lehetett az. Azonban bármennyire sem tetszett egyik opció sem, mégis az utolsóban reménykedtem a legjobban. Nem akartam, hogy a múlt megismételje önmagát, így a legjobb döntés lenne nem is gondolni az egészre, de nehezemre esett.

Minden edényt a csöpögtetőre tettem és kimentem a konyhából. Tudtommal anya és Emily elmentek a városban lévő méterárushoz elhozni a megrendelt terítőket és minden egyéb díszítő elemet. A két férfit elküldték fát vágni és gyűjteni, mivel holnap este nyársalás lesz és ahhoz kell a fa. Luke bácsi lepihent miután megreggeliztünk, hiszen ennyi idősen utazni több száz kilométert már megterhelő és fárasztó.

Egyetlen rám bízott feladat még, ami hátra maradt még az a megágyazás volt. Ma még érkezni fog anya testvére Linda nénikém és az egész család, valamint a nagyszüleim is. Felmentem és a szabad szobákat végig jártam és az előre bekészített ágyneműket felhúztam az ágyakra. Amikor ezzel is megvoltam kaptam egy telefon hívást. A testvéremtől jött, aki informált, hogy hamarosan érkeznek Linda néniék, de ők anyával még nem most jutnak haza, mivel beugranak még asztali díszeket is venni. Éppen hogy véget vetettem a hívásnak már hallottam is a hajó érkezését, kinéztem az ablakon és tényleg megbizonyosodtam, hogy ők jöttek meg. Lesiettem eléjük, hogy segíteni tudjak a csomagokkal.

- Szervusz Linda néni, Max! - köszöntem a két szülőnek egy mosollyal az arcomon. Hátra fordultak csomagjaikkal a kezükben és amint megláttak elmosolyodtak.

- Samira szépségem, olyan régen láttalak! - örült meg nekem és tárta karjait egy ölelésre, amit hamar megtettem. - Egyre szebb és szebb nővé válsz. - dicsért tovább.

- Már ezer éve nem változtam Linda néni.

- Igazat mond és az ő szeme sosem téved. - helyeselte Max. - Én már csak tudom. - nevetett egyet a végére, mely engem is megnevettetett, miközben őt is megöleltem.

- Samiraaaa! - kiáltotta a hajóról a nevemet Julie.

- Szia! - guggoltam le és tártam szét karjaim unokatestvéremnek, aki egyből az ölelésembe szaladt. - De nagyot nőttél. - toltam el kissé magamtól a kis fürtös szőkeséget, hogy jobban szemügyre vegyem. Julie már hat éves, legutóbb több mint fél éve láttam karácsonykor.

- Nézd, kiesett a fogam. - mutatta nagy lelkesen, míg nagyra tárta a száját, hogy láthassam.

- Hűha, nem is tudtam, hogy már ilyen nagy lány vagy, hogy már ki is esett egy. - mosolyogtam a kislányon, akit tündérinek találtam.

- Bizony. - bólogatott hevesen. - Az óvodában én vagyok az első, akinek kiesett. - mesélte nagy vidáman, amin nem tudtam nem mosolyogni.

- Szia Samira néni! - hallottam meg egy újabb vékony hangot a hajóról és pillanatokon belül megláttam a tulajdonosát is.