Chaos

13.

[A rész 18+-os, kérek mindenki saját felelősségre olvassa. Kellemes olvasást! ]

A vacsora isteni volt és rendesen teli ettük magunkat. A sütemények tömkelege ült előttünk az asztalon, melyből kevés fogyott már, ugyanis három fogás után már nem mindenkibe fért bele, vagy csak nagyon kevés.

Esteledett és a kinti fények felkapcsolódtak, Martin lehozott nekem egy pulcsit a szobánkból, hogy ne fázzak, majd a hátamra terítette. Nővéremékkel ültünk egy asztalnál és kellemesen beszélgettünk egészen sokáig. A gyerekeket már egy ideje le kellett fektetni. Kissé elgörnyedve éreztem magam a széken már, így odahajoltam Martinhoz.

- Van kedved egyet sétálni? - simítottam meg alkarját.

- Menjünk. - bólintott, majd elnézést kért és felálltunk, otthagyva a tömeget. A part felé sétáltunk, utunkat pedig a Hold világította meg.

- Köszi, hogy elhívtál. Őszintén már elültem a fenekem. - masszírozta meg az említett testrészét, amin nevettem egy aprót.

- Már én is, plusz jó elszabadulni a mostani rokonság elől. Ne tudd meg hányszor kérdezték meg a nap folyamán, hogy milyen gyakran szexelünk. - nevettem és csatlakozott hozzám Martin is.

- Ez nem túl személyes kérdés?

- Nekik nem létezik olyan, hogy magánéleti dolgok. Ők tudni akarnak mindenről. - hadonásztam kezeimmel.

- Na és mit válaszoltál? - fordult velem szemben és megállított megfogva mindkét kezem.

- Te is, komolyan? - vontam fel szemöldököm.

- Érintett személy vagyok, vagy kivel szexelnél végül is? - mosolygott kacérul, míg kezeit derekamra csúsztatta és szinte feltűnés nélkül szűntette meg közöttünk a tér.

- Dilis. - csókoltam meg. Kezeim kibújtattam karjai alól és nyakába akasztottam.

- Samira... - csókolt meg újra. – nem szeretnél felmenni? - döntötte homlokát enyémnek.

- De, szívesen. - bólintottam egy aprót, majd újabb csókot adtam neki. Kézen fogva visszasétáltunk az asztalokhoz. Említettem anyának, hogy lepihenünk, mert fáradtak vagyunk a mai nap után. Megértően bólintott, majd visszafordult Linda nénihez beszélgetni.

Martin halkan csukta be maga mögött az ajtót és lassan ráfordította a kulcsot is, mely egy kicsivel hangosabban kattant ezzel jelezte, hogy zárva az ajtó.

Letettem a kanapéra a pulcsit és még egy utolsó pillantást vetettem a lenti fényárban úszó udvarra, ahol rokonaim még beszélgettek és nevetgéltek, de ezután figyelmem Martinra terelődött, aki mögém lépett és végig simított mindkét karomon, majd tenyeremhez érve szétnyitotta azt és ujjainkat összekulcsolta.

- Gyönyörű vagy ma este is! - suttogta halkan a szavakat fülembe, míg lassan a fejét vállamra hajtotta és a nyakamba csókolt. Éreztem, hogy egy mély levegőt vett és újra megcsókolt. Halk sóhaj hagyta el számat, miközben éreztem ajkai érintését a bőrömön. Elengedtem kezeit és megfordultam, de egy lépéssel sem távolodtam el, sőt még inkább közelebb léptem hozzá. Kezeimmel újra megkerestem hatalmas tenyereit, majd ujjaimat ujjai közé vezettem. Szememet lassan emeltem fel arcára, míg végig néztem rajta ma már sokadik alkalommal. Iszonyatosan helyesen nézett ki a fehér ingjében, mely enyhén feszült rajta, ezzel is kiemelve az izomzatát. Felpillantottam a tengerkék szemeibe, melyek haloványan csillogtak a beszűrődő fények miatt. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Csak engem nézett a szemeivel és éreztem mindent, amit akart mondani velük.