Chaos

8.

Miután lefürödtem, Martin követett. Amire ő kijött, addigra én már az ágyban voltam. Nem sokkal utánam ő is bebújt a takaró alá. Lekapcsolta a lámpát, majd egy kis mozgolódás után csend lett.

- Jól éreztem magam ma. - törte meg a csendet. - Még annak ellenére is, hogy fura a családod.

- Héj?! - szóltam haragosan.

- Bocs, de ez tény. - védte be magát.

- Igazad van amúgy. Néha furcsák tudnak lenni. - nevettem el magam.

- Főleg te. - nevetett egyet Martin.

- Ezt hogy értsem? - fordultam felé.

- Hmm~ értsd ahogy akarod. - fordult hátról baloldalára, így nekem háttal volt. Illata megcsapott kissé, ahogyan fordult. Mélyet szippantottam illatából, amivel megtöltöttem a tüdőmet. - Jó éjt Samira!

- Jó éjszakát! - köszöntünk el egymástól, majd álomra hajtottuk a fejünket. Egészen gyorsan elnyomott az álom, hogy még a történteken sem gondolkoztam sokáig.

Ébresztőm hangja erősen jelzett megint, de csak akkor jutott eszembe, hogy nem kapcsoltam ki, amikor már bejelzett.

- Haaa...Miért nem tudtad kikapcsolni? - morgott a párnába Martin, míg a fülére húzta két oldalról, hogy tompítson a hangokon.

- Elfelejtettem na!! - ültem fel és nyúltam a telefonomért, melyet azonnal ki is nyomtam. - Egyébként is ideje felkelni, mivel nyolc óra van és még boltba kell menni, hogy legyen mit megsütni a nyársaláson. - keltem ki az ágyból, míg tekintetemet--a még mindig hason fekvő--Martinra vezettem.

- Ahj~ nem akarok. - sóhajtott egyet, míg elemelte fejét a párnáról. Szemei alig voltak nyitva annyira álmos volt, tincsei mindenfelé kócosan álltak. Hihetetlen aranyosnak találtam így reggel.

- Pedig muszáj lesz. - tettem csípőre a kezeimet és néztem rá ráncolt szemöldökkel. - Gyerünk! - nyúltam a párnámért és dobtam arcába nevetve. Hirtelen elkapta a kezem és az ágyra rántott meglepődöttségem gyorsan ment át nevetésbe, amit a csikizés váltott ki belőlem.

- Azt hitted megúszod mi? - csikizte oldalamat folyamatosan. Próbáltam leállítani a kezeit, de nem sikerült, mivel sokkal erősebb volt, mint én.

- Hagyd abba! Kérlek! Már nem bírom! - nevettem folyamatosan, majd addig addig kapálóztam, míg átkerültem a másik oldalára Martinnak és leestem az ágyról. A kék szemű férfiból hangosan kitört a nevetés, míg az ágyról nézett le rám, de én sem tudtam mást csinálni csak nevettem.

- Idióta. - csaptam karon.

- Te okoztad magadnak. - vont vállat, míg felállt és a kezét nyújtotta segítségképpen. Szem forgatva fogadtam el kezét és egy lendületből felrántott magával szembe.

- Komolyan mondom több sérülést fogok szerezni ezalatt az egy hét alatt miattad, mint egész idáig életemben. - tettem hajam a fülem mögé.

- Szerintem nem kellek ahhoz, hogy megsérülj. - jegyezte meg, mire én gyanúsan néztem rá, ellenezve, hogy igaza lett volna ebben.

- Ebben nem értünk egyet, de nem vitatkozom már reggel ezen. Inkább elmegyek a mosdóba. - léptem el mellette egyenesen a fürdőbe véve az irányt.