Chaos

2.

Egy hét telt el azóta, mióta megtudtam, hogy a nővérem házasodik és a volt gimis osztálytársammal kell mennem rá. Érvénybe lépett az egyességünk, miután még aznap este elküldte a szerződést, mely szerint hamarosan az apja kezébe kerül a cég, ahol könyvelőként dolgozom.

A munkahelyemen szabadságot vettem ki az elkövetkezendő hétre, ugyanis ma utazunk a családi birtokra, ahol az esküvő lesz tartva. A családom mindig hatalmas bulit tart ilyenkor egy egész álló héten keresztül. Hétfőtől egészen péntekig, eljegyzési vacsora, családi programok napról-napra, míg szombaton az esküvő és közvetlen utána a lagzi, ami egészen vasárnap hajnalig tart. Szerintem mindez felhajtás és túlzás, a család néhány régimódi tagjának ez csak hagyomány. "Mert a Jenseneknél, így szokás."

Pakoltam be a bőröndbe, mikor meghallottam a csengőt. Mentem azonnal kinyitni és meglepetésemre Martin állt ott. Egy egyszerű szürke póló és egy fehér rövidnadrág volt rajta.

- Üdvözletem Ms. Jensen! - mosolygott önelégülten.

- Hagyd már ezt a fölösleges dumát. - forgattam meg szemem és visszasétáltam, azonban hallottam, hogy bejött utánam, becsukta az ajtót és levette a cipőjét, majd követett a szobámba, ahol folytattam a pakolást. - Nem tudtam, hogy öltönyön kívül mást is tudsz hordani.

- Sok mindent nem tudsz. - állt meg a szoba ajtajában, míg fejét körbe forgatta, így meglesve a lakást. - Aranyos kis lakást sikerül kifognod. Olyan egyszerű az egész. - emelte rám tekintetét.

- Szeretem az egyszerűt. - húztam össze a bőröndöm, majd letettem a földre. Odasétáltam hozzá és megálltam előtte, míg egyik kezemmel az ajtót fogtam.

- Mit szeretnél? - mosolygott rám, amivel már szinte idegesített.

- Kimennél, át akarok öltözni induláshoz és anélkül nem tudom becsukni az ajtót, ha ott állsz. - jelentettem ki, mire egy lépést tett hátra. Kezét,-amit eddig összefont maga előtt- közben felemelte védekezően. Én becsuktam az ajtót, majd elmentem a szekrényhez és kiválasztottam a szettemet. Nem kellett messzire menni, ugyanis az esküvőt Fisher Szigeten tartjuk,- Miamival szemben- ahol a családomnak van egy hatalmas nyaralója. Szinten minden nagyobb családi összejövetelt ott tartunk. A legtöbb rokon mérföldeket utazott egy-egy ilyen esemény miatt. Szerencsére én nem költöztem el Miamiból, így egyszerű az út. Pillanatok alatt kész voltam az öltözködéssel és kimentem a nappaliba Martinhoz. Hallotta lépteim és felkelt, majd felém fordult.

- Váó... - akadt el a szava, amint rám nézett, míg látványosan végig vezette rajtam a tekintetét. Egy spagetti pántos overált hordtam, amely enyhén kivágott volt elöl és hátul is, nadrág része pedig háromnegyedes volt. Anyaga könnyű és lenge volt, így kellemes nyár végi viselet volt, színe pedig mustár sárga volt.

- Ha valami gúnyos megjegyzést szeretnél tenni, akkor nem kell kösz. - vonultam tovább a bőröndömmel.

- Héj-héj. Miért is kellene gúnyos megjegyzést tennem? - jött utánam a fürdőbe, ahol szintén megállt az ajtóban. Én addig egy egyszerű kis sminket tettem fel, miközben folytattuk a beszélgetést. -Nem gúnyos megjegyzést szerettem volna mondani, hanem csak annyit, hogy nagyon jól áll ez a ruha rajtad. - nem válaszoltam neki csak kikentem a számat rúzzsal.

- Samira, - köszörülte meg a torkát. - nem szeretném, ha ellenségeskednénk a héten. Sokkal jobb lenne, ha te is úgy állnál hozzá, hogy...

- Hogyan? Áruld már el, hogyan kellene hozzáállnom egy olyan valakihez, aki régen elvesztette a bizalmam? Ennél jobban hova jó pofizzak ebben a helyzetben, amiben nem önszántamból kerültem, mert az egész azzal kezdődött, hogy az anyám belenyúlt. Ő nem tudja mit tettél a múltban, én viszont igen és nem felejtettem el semmit, úgy hogy ehhez tartsd magad, kérlek. - emeltem meg kissé hangom, míg megálltam a szám rúzsozásával és rávezettem tekintetem.