Chaos

12.

Még párszor csókot váltottunk mielőtt tényleg befejeztük volna. Kajaim leengedtem, így kezeimmel végig simítva Martin felkarján. Ő is lazított ölelésén, de nem hajolt el tőlem.

- Hiányoztál! Hiányoztak a csókjaid! Hiányzott ez mind! - suttogta nyakamba a szavakat, míg minden mondata végén egy egy puszit adott a nyakamra.

- Nekem is! - öleltem át nyakát újra, míg vállára puszit adtam. - Örülök, hogy ezúttal nem halasztottuk el ezt az alkalmat. - mosolyogtam. Martin nagy hirtelenséggel távolodott el tőlem és mint egy gyerek, aki cukorkát kapott, ragyogó szemekkel nézett rám. - Most mire fel nézel így? - kuncogtam aprót.

- Csak boldog vagyok és nem tudom hogyan fejezzem ki magam. Megcsókolhatlak újra? - kérdezte válaszomra várva, de már rég közel hajolt.

- Ezt még kérdezned kell? - csókoltam meg mosolygós száját, amit pillanatok alatt kezdett el mozgatni ritmusban az enyémmel. Megint egy hosszú és mély csókot váltottunk, de most közel sem olyan sokáig, mint előtte.

- Ideje visszamennünk. - engedett el teljesen, majd megköszörülte torkát és haját hátra simította tenyerével. Kinyitottam a kis kabin ajtaját, majd távoztam rajta, míg Martin szorosan a nyomomban követett. Elkezdtünk visszasétálni egymás mellett, mígnem ujjaimmal megkerestem Martin kezét. Az érintésem után azonnal összekulcsolta ujjainkat, így immár kéz a kézben sétáltunk. Összeszedtük a törölközőinket a gyerekmedence mellől és mentünk egy meleg vizeshez, mert most mást sem akartunk, mint egymásba feledkezve beszélgetni.

Nagyon örülök, hogy Martin is nyitott a dolgokkal kapcsolatban, így még talán hamarosan meg is beszélhetjük a múltban történteket, de még egyenlőre nem akartam annyira előre ugrani, inkább kiélveztem az itt létünket.

Megtalálva a megfelelő helyet leültünk egy belső részen, így még arra sincs esély, hogy valaki megzavarna minket. Egymás mellé ültünk, de szembe fordultunk a másikkal.

- Örülök, hogy megcsókoltál. - néztem le ujjainkra, amik össze voltak gabalyodva. - Nem igazán tudtam, hogy én mennyire akarom ezt.

- És most már tudod? - emelte ki egyik kezét és nyúlt az állam alá, amivel megemelte fejem, így a szemembe tudott nézni. Kék szemei láthatóan csillogtak a boldogságtól, ám félt a válaszomtól kissé.

- Tudom. Eléggé akarom ahhoz, hogy a hét hátralevő részében veled szeretnék csak beszélgetni. - mosolyogtam rá, mire neki is megjelent egy apró félmosoly az ajkain.

- Tudod, hogy ez lehetetlen lesz. - nevetett egy aprót, majd adott a számra egy puszit.

- Igen, de akkor is. - adtam neki a következőt én.

Nem tervezek, nem gondolkozok, nem akarom elrontani a most kialakult helyzetet, később elkerülhetetlen lesz az egész. Elég lesz akkor végig gondolni, hogy mennyire is akarom én ezt. Most csak így szeretnék maradni.

A délután folyamán,--miután kibeszélgettem magam Martinnal--megkeresett Emily és elmentünk közösen egy masszázsra, ahova James sem jött, így a két fiú kettesben maradtak, ám nem féltettük őket.

- Tehát hugicám, hallani akarom minden egyes kis részletet, és ne merj kihagyni semmit sem, mert nem állok jót magamért! - karolt belém a nővérem és hatalmas mosollyal mindkettőnk arcán kezdtem neki a nap mesélésének, egészen az üzlettől kezdve. Elkezdtem masszázs előtt, de félbe kellett hagynom arra az időre, míg engem masszíroztak, így kifele jövet folytattam.

~~~

- Te jóságos ég! - sikkantott fel Emily, amikor a csókot meséltem.