Chaos

9.

Mindent beszereztünk, ami kellett a nyársaláshoz és a gyerekek—,mint általában szokásuk—kikönyörögtek maguknak egy kis finomságot is. Nem bírtam ellenállni a boci szemeknek, így ők nyertek. Visszafele az úton a gondolataimban már azt terveztem, hogy megnézem Martint azonnal, hogy jobban van-e.

Leállítottam az autót és már nyíltak is az ajtók, a gyerekek pedig szállingóztak kifele. Már majdnem eltűntek a ház másik oldalánál, amikor rájuk szóltam:

- Julie, David?! És ki fog segíteni bevinni a cuccokat Lorának és nekem? - pillantottam kérdően rájuk.

- Rendben van. - bandukoltak vissza kissé szomorkásan. Egy-egy zacskó pillecukrot adtam nekik. Míg Lora egy egész szatyrot vállat magára én pedig kettő másikat vittem. Azonban még így is vissza kellett mennem egy kört, mivel egy szatyor kint maradt. Miután sikeresen behoztam a megvásárolt termékeket, bepakoltam őket a spejzbe, valamint egyes ételeket kint hagytam, ugyanis a húsokat előre be kell pácolni. Viszont mielőtt bármihez hozzákezdtem volna felmentem a szobánkba, lepakolni a táskám, de főként megnézni, hogy jobban van-e Martin.

Óvatosan nyitottam be az ajtón, hátha aludt, de nem így történt. Az ágyban feküdt a laptopjával az ölében.

- Hali. - csuktam be magam mögött az ajtót, majd sétáltam az ágyhoz, míg nem vettem le tekintetemet róla.

- Szia. Gyorsan végeztetek a bevásárlással. - pillantott rám a képernyőről.

-Igen. Volt egy lista, hogy mit kell vásárolni, szóval egyszerű volt így. - mosolyogtam halványan. - Te hogy vagy?

- Sokkal jobban. Lement a hőemelkedésem és már nem érzek semmit.

- Ezt jó hallani. Na és mit csinálsz? - biccentettem a laptop felé, mely halkan zúgott.

- Csak pár apróbb feladatomat végeztem el és csekkoltam az e-maileket. Végül is nem feledkezhetek meg teljesen a beosztottjaimról sem, akik most nélkülem kénytelenek boldogulni. - húzta büszkélkedő vigyorra száját.

- Milyen kiváltságos lehet nekik, hogy Martin Blue a felettesük. - áradoztam szarkasztikusan.

- Most mit mondjak. Kegyes a sors hozzájuk. - rántott vállat a még mindig büszke mosollyal az arcán. Én csak egyszerűen megforgattam a szemem és megfordultam. - Most hova mész?

- Megyek előkészítem a húsokat estére. Aztán segítek anyáéknak a próbavacsorára berendezni a helyet. - fordultam még vissza, de már kezemmel lenyomtam a kilincset.

- Jó munkát! És igyekszem csatlakozni hozzátok, amint tudok.

- Neked is! - mosolyogtam rá, majd kimentem az ajtón, amit be is csuktam magam mögött.

Lementem a konyhába, ahol a húsok rám vártak a pulton.

- Szia nagymama! - köszöntem neki. Az ebédlőasztalnál ült és az újságot olvasta.

- Szervusz szívem! - emelte le szemüvegét orra hegyére, míg rám pillantott. - Hogy van az urad?

- Jobban sokkal. Még egy kicsit pihen és utána szerintem csatlakozik, majd hozzánk. - mosolyogtam Anne nagyira, aki egy 'ezt örömmel hallom' kijelentés után visszacsúsztatta orrnyergére a szemüvegét, majd olvasta tovább az újságát. - Nagypapa és a többiek merre? - fordultam meg és mostam meg a kezem.