BEFEJEZETT
Lavender Wolff, 20 éves egyetemista aki nem mindennapi életet él. Amióta az eszét tudja együtt utazik a száguldó cirkusszal és az apjával. Lavender borzalmas dolgokon ment keresztül. Kezdve a szörnyű gyerekkorával,anyja utálatával és egy...
az éjszakának különleges rejtélye van. ez a nap azon szakasza, amikor kivételes dolgok történnek. beleszeretünk, csókolózunk, őrültek vagyunk ... az éjszaka csodálatossá teszi az életet. ——at night
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"-Most lelépsz? Mint ahogy mostanában szokásod csinálni? Megígérted, hogy számíthatok rád Charles!-vontam fel a szemöldököm és legszívesebben elbőgtem volna magam.
-Minek kellenék én, ha van vagy száz másik fiú barátod?-úgy méregetett, mintha valami ellenség lennék.
-Mert te nem csak a barátom voltál!-szipogtam.
-Hagyd már abba Lavender! Legalább most ne hazudj a szemembe. Tudod mi a te bajod? Azzal akarod kikompenzálni az elbaszott életedet, hogy mindenkivel kibaszott jóban akarsz lenni!-igazából nem az fájt amit mondott, hanem az, hogy ezt pont tőle kellett hallanom.
-Elég volt! Tűnj innen!-szóltam közbe, de ő nem mozdult.-Tűnj már el innen!-kiabáltam teli torokból. Charles egy ideig még nézett, majd megfordult és elviharzott. Könnyes szemmel néztem utána és arra gondoltam, hogy a fenébe romolhatott el megint minden ilyen gyorsan. Kijöttem én is és mint valami szellem, úgy suhantam át az emberek között. A pályán már hemzsegtek a dolgozók, már pár autó állt is kinn. Mindenki a Belga nagydíjra készült. Hallottam párszor a nevem, de tovább sétáltam. Még mindig nem értettem ezt az egészet. Bekanyarodtam a box utába és próbáltam úgy elkerülni a Ferrari istállót, mint a tűzet. Végül a kék istállónál álltam meg, ahol már nem volt nyüzsgés, az autójuk már kint volt a pályán. Beljebb mentem, de őszintén fogalmam se volt mit csinálok. Üresnek éreztem magam, fájt a mellkasom. Úgy éreztem, ezt most nem tudom helyre hozni. Végleg magamra hagyott, és ezt magamnak köszönhetem csak.
-Lavender? Mit keresel itt?-hallottam meg Norma csilingelő hangját. Mosolyogva libbent oda hozzám.-Várjunk...mi történt?
-Összetörte a szívemet...-mosolyogtam Norma-ra, majd elszakadt a cérna, grimaszba torzult az arcom és elkezdtem sírni."
