Éjszaka - cl.

|tizenharmadik rész

𝐋 𝐀 𝐕 𝐄 𝐍 𝐃 𝐄 𝐑    𝐖 𝐎 𝐋 𝐅 𝐅

-Lavender, ébresztő!-simította meg a vállamat valaki. Éreztem a kezemben a könyvet és a nyakamban egy kezet. Lassan nyitottam ki a szemem és hunyorogva néztem a fiút velem szemben. Rekedt volt a hangja és félig rajtam, félig mellettem ült a bőr ülésen. Akkor esett le, hogy még a repülőn vagyunk. Megmozgattam az elgémberedett végtagjaimat, és hagytam, hogy Charles elvegye a nyakamból a kezét. Miután ezt megtette, beállt közénk a kínos csend és őszintén nem értettem miért.

-Na végre fiatalok! Már azt hittem soha nem keltek fel!-dugta be a fejét Andreas az ajtón.

-Várj...leszálltunk már?-kérdeztem vissza.

-Persze már vagy 30 perce!

-Akkor miért nem szóltál?-állt fel nagy nehezen Charles.

-Mert túl aranyosan aludtatok...-húzta mosolyra a száját és otthagyott minket. Kinéztem az ablakon, ahol a gyönyörű kilátás fogadott és emberek. Rengeteg ember.

-Hányingerem van!-fordultam hirtelen a fiú felé.

-Miért?-lepődött meg.

-Sok az ember kint...-nyeltem egy nagyot.

-Hé!-ült le mellém.-Nem mondom azt, hogy ez most könnyű lesz, de próbáld meg, oké? Ha nem megy, akkor visszajövünk!-nyújtotta felém a kezét, mire lassan odaadtam neki az enyémet. Felhúzott maga mellé és lassú léptekkel az ajtó felé vette az irányt. Úgy éreztem magam mikor lesétáltam a lépcsőn, mint aki mindjárt ide fog hányni. Jó volt újra friss levegőn lenni, de az emberek bámulása frusztráló volt. Sok piros ruhás alak vett minket körül, de valamiért én mégis egyet figyeltem. Charlotte-t. Ott pózolt piros pólóban a tömeg közepén és látszólag kicsattant a jó kedve. Mikor észrevette Charles-t szinte azonnal megindult felé. Odaérve a nyakába vetette magát, de a fiú azonnal levakarta magáról a lányt és egy szia után ott is hagyta, ami felért a neki egy pofonnal. Az egészet mosolyogva néztem végig, nem tudtam és nem is akartam elrejteni a kárörvendő mosolyomat. Amit a lány is észrevett. Közelebb jött és felfestett az arcára egy sunyi vigyort.

-Nahát téged is lehet itt látni? Azt hittem a cikk kikészítette a kis lelkedet-húzta el a száját és látszott rajta, hogy nagyon élvezi.

-Kösz Charlotte, jól vagyok!-villantottam egy műmosolyt.

-Tényleg? Pedig a reakciód nem volt semmi! Bár a telefonodat sajnáltam!-nevetett fel erőltetetten. Az arcomról szinte leolvadt a mosoly.

-Tessék?

-Hát nem láttad? Felvették, ahogy kivered a hisztit egy kis cikk miatt..

-Az nem egy kis cikk volt! Kiteregetted a titkaimat!-sziszegtem.

-Hé, nem én voltam!-vonta meg a vállát.-De mi az Lavender, talán fáj, hogy tudják, hogy össze lettél drótozva?-kérdezte, mire már lendült is a kezem, ami hatalmasat csattant a szőke lány arcán.

-Még összedrótozva is többet érek, mint te!-köptem a szavakat.

-Jézusom ne rajtam vezesd le, hogy egy idegroncs vagy!-simogatta az arcát dühösen.