Éjszaka - cl.

|huszonhetedik rész

𝐋 𝐀 𝐕 𝐄 𝐍 𝐃 𝐄 𝐑    𝐖 𝐎 𝐋 𝐅 𝐅

Sietve kerülgettem a bámészkodó embereket, miközben folyton az órámra pillantottam. Ha mindent jól számoltam most kell beérnie a gépüknek. Fújtatva szaladtam tovább, néha elnézést kérve az emberektől. Teljesen kifulladva értem a váróba, ahonnan rengeteg ember özönlött ki. Nyakamat nyújtogatva kerestem a szememmel az ismerős arcokat, de túl sokan voltak. Beálltam egy oszlop mellé és megvártam mire ritkul az ember áradat. Épp telefonoztam, mikor megütötte a fülemet pár ismerős hang. Telefonomat a zsebembe csúsztatva vártam, hogy a legjobb barátom és Charles végre odaérjenek hozzám. Nem tudtam elrejteni a megkönnyebbült mosolyomat.

-Nem akarok bunkó lenni virágszálam, de elkéstél. És szörnyen nézel ki!-hányta egyből a szememre Daniel.

-Eddig meggyőződésem volt, hogy hiányoztál. Tévedtem-mosolyogtam rá gúnyosan és Charles felé fordultam.-Szia..-suttogtam.

-Oh fúj!-lépett el tőlünk a férfi, mikor Charles köszönés helyet hevesen megcsókolt.

-El sem tudom képzelni, hogy bírtad ki vele ezt az utat-morogtam.

-Úgy hogy aludt. Hála égnek-vigyorgott.

-Abban reménykedtem legalább valami táblát csinálsz-húzta el a száját Daniel.-De nem várt ránk semmi.

-Oh de!-kaptam a táskámhoz.-Van egy táblám, csak kiment a fejemből-vettem elő egy összehajtogatott kis cetlit és a kezébe nyomtam. Daniel lelkesen kihajtogatta.

-Charles és a lúzer-olvasta fel hangosan, majd mikor leesett neki mit olvasott, elkerekedett a szeme.-Lavender!

-Apa írta míg fogat mostam!-mentegetőztem egyből és oldalba vágtam Charles-t, aki már elfordulva vihogott.

-Gondolom-ciccegett sértődötten.-Ez nagyon sértő!

-Kaptál már ennél sokkal csúnyábbat is, úgyhogy fogd be a szádat-forgattam meg a szemem és összefűztem az ujjaimat Charles-al.-Mehetünk?-böktem a kijárat felé.

-Én vezetek!-hagyta figyelmen kívűl a csipkelődésemet Daniel.-Hármunk közül én vezetek a legjobban.

-Álmaidban!-grimaszolt Charles.-Majd én...

-Hé! Én vezetek!-böktem magamra.-Nálam van a kulcs, akinek ez nem tetszik, az sétál!

-És még én vagyok a lúzer...-motyogta Daniel az orra alatt, Charles arcán meg átsuhant egy vigyor.

-A barátnőmről beszélsz, vigyázz a szádra!-rázta meg végül a fejét Charles. Átszeltük a reptér hatalmas csarnokát, míg ki nem értünk a nyüzsgő utcára. A fiúkon sapka meg napszemüveg volt, nem terveztünk nagy feltűnést kelteni. Senkinek sem hiányzott, hogy még két óráig itt álljunk. Kabátomat jobban magamra húztam, mikor feltámadt a szél.

-Mondd, hogy Toto apu megint csinált szendvics falatkákat, mert éhen veszek!-támaszkodott neki az autónak Danny, miközben a táskámban kerestem a kulcscsomót.

-Fogalmam sincs!-vontam meg a vállam és kinyitottam a kocsit.-Már korán reggel eljöttem otthonról.

-Dehát..miért?-fordított maga felé Charles.