Éjszaka - cl.

|harmincadik rész

𝐋 𝐀 𝐕 𝐄 𝐍 𝐃 𝐄 𝐑    𝐖 𝐎 𝐋 𝐅 𝐅

Abu-dhabi egyik hotelében voltunk már egy ideje, csak feküdtünk az ágyban, már jócskán elmúlott dél. Az ölembe hajtotta a fejét, nyugodtan néztem, ahogy békésen szuszog. Végig simítottam az arcán, sokáig időzve a még be nem forrt sebein. Tekintetem rajta tartottam, miközben a homlokára nyomtam egy puszit. Fárasztó, nehéz napok álltak mögöttünk, amikre jobb volt nem is gondolni. Egész éjjel fent voltam. Azt figyeltem, ahogy álmában néha-néha összeráncolja a szemöldökét. Nem akartam elaludni, féltem, ha felkelek, újra a kórház padlóján találom magam, megsebezve és üresen. Hiába hunytam le a szemem, egyfolytában a baleseteken járt az agyam. Azon, hogy Charles járhatott volna úgy, mint Cole. A gondolatra szorosan lehunytam a szemem.

-Lavender..-suttogta Charles és a lábamra húzta a plédet még jobban.-Mikor lett vége a filmnek?

-Már vagy két órája.

-Elaludtam rajta?-kérdezte halkan, mire bólintottam.-Basszus ne haragudj kicsim!

-Semmi baj!-simogattam a haját.-Jobban vagy?

-Persze!-nevetett fel.-Itt vagy, úgyhogy jól-nézett rá a telefonjára, majd hunyorogva vissza nézett rám.-Megmondanád, miért irogat nekem Norma? Azt írja, nem veszed fel a telefont-vonta fel kérdőn a szemöldökét, mire hangosan felnyögtem.

-Nem hagy békén ezzel a hülye ruha témával.

-Akkor menj el vele!-dobta fel.

-Nem akarlak itt hagyni..

-Lavender napok óta nem mozdultál el mellőlem. Félre ne értsd, minden percemet veled akarom tölteni, de most szeretném, ha elmennél Norma-val-simította meg az arcom.-Csípd ki magad, mégsem mehetek olyan lánnyal, aki melegítőben van-a homlokom közepéig szökött fel a szemöldököm.

-Ki mondta, hogy veled akarok menni? Ha már kiöltözök nem adhatom le a szintet..

-Ugyan már, én magam vagyok a szint! Amúgy is mással nem mennél...-méregetett sértődötten.

-Azt hiszed csak érted vannak megőrülve az emberek? Dorian biztos bármikor ráér..-vontam vállat. Eltátotta a száját, mire ravasz mosoly kúszott fel a számra.-Ő biztos tudja értékelni a melegítőmet.

-Ez...ez gonosz volt.

-Tudom!-nevettem fel az arcán, amiről a féltékenység csak úgy üvöltött.-Biztos hogy elmenjek? Maradhatok ha..

-Lavender!-szólt rám.

-Jó, vettem a lapot!-forgattam meg a szemem. A telefonomon bepötyögtem Norma számát, majd a fülemhez szorítva a készüléket belebújtam a cipőmbe.

-Várj!-húzott vissza magához a kezemnél fogva. Lehajoltam, hogy az arcunk egy vonalban legyen.-Én igen is értékelem a melegítőnacid! Főleg úgy..-nyelt egy látványosat.-Hogy néhol túlságosan is feszül-mosolyra húzódott a szám.-Szóval khm...eljössz velem ma este?-köhögcséllt össze vissza.

-Most randira hívsz?-hoztam még jobban zavarba.

-Hát..-vakarta meg a fejét.-Asszem' igen.