"Látom, ahogy mind szerepet játszunk egy halálra ítélt némafilmben. A kamerák forognak, mi is tátogunk, de valójában, nem mondunk semmit. Nem érzünk semmit. Mindannyian felálltunk a színpadra, nincsenek nézők... Mindenki repülni akar, pedig még járni sem tudunk. A holdon lépkedünk a földet pedig csak tapossuk... Látom a nőt, aki csendben neveli gyermekeit egy kis parasztházban és látom a nőt, a szajhát, aki 14 éves kora óta éjjel nappal nyitva tartott, és ott áll a porondon, példakép, tapsvihar nézettség... Látom a fiatalt aki belöki az időset a metró alá, felvétel, feltöltés, főoldal. Ez már unalmas, ilyen már volt, ez az oldal sem a régi. Látom a hegedűművészt, játszani az út szélén, de senki sem áll meg, hogy hallgassa. Nézem a híreket, egy gyilkos 16 felé darabolta a fiát, a börtönben könyvet írt róla. Jobban keres mint én... A pornósztár is könyvet ír, az alkoholista is könyvet ír, csak az író nem ír már semmit. Látom a tagadást, ugyan már, mondja a pszichopata pisztollyal a kezében, ugyan már, mondja a szajha, ugyan már, mondja a döglött kiskutya... Minden rendben lesz! Mondják a halak a homokon, csak napozunk..."
-Antifaces: Az Összeomlás NapjaAll Rights Reserved