Varázslunk újat a Nap alá

Dávid és Amadé ismeri egymást, de még soha nem beszéltek. Az egyikük griffendéles és a Weasley-Black társaság tagja, a másik egy magányos mardekáros. Az egyikük a szakítása után még magányosabbnak érzi magát a kedves arcok között, a másik pedig társaságra vágyna, miután az utolsó barátja is elvégezte a Roxfortot.
Szóval ismerik egymást, de még soha nem beszéltek egymással.
Egészen egy sorsfordító jóslástanig, ahol páros munka során összekerülnek és egy szempillantás alatt megtalálják a közös hangot.
Azonban nem egyszerű összebarátkozniuk: Amadét nem kedvelik Dávid barátai, és akkor sem akarnak felé közeledni, ha Dávid váltig állítja, Amadé nem olyan, mint a szülei. Hanem kedves. Vicces. Segítőkész. És olyan jó vele lenni.
Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre több mindent osztanak meg a másikkal, egyre mélyebbé válnak a beszélgetések, egyre izzóbbak a pillantások, egyre hosszabbak az ölelések.
Amadé már készen állna többre, Dávid azonban még nem. Így a helyzet kezd kissé feszültté válni, amit nehéz elviselni.
Rossz döntések, viták, ellentétek, szeretet, barátság, szerelem, hibák, vágyak...
Vajon lehet jövője egy griffendéles és egy mardekáros fiú szerelmének?

A könyv a Harry Potter és a Tűz Serlege című kötet alatt játszódik.

Ez a történet félig egy Harry Potter fanfiction (a jogok Rowlingot illetik), félig pedig a saját történetemből írt sztori. (A Van még új a Nap alatt-ból emeltem át néhány szereplőt ide, megnézzük, mit csinálnak a Harry Potter világában.)
(Illetve az Erdő és Magány szereplőit is beletettem ebbe a sztoriba. Egy időben játszódik az ...Előbb dolgom van a könyvtárban című Fremione fanfictionömmel:D)