Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋five🦋

2 nap múlva
Reggel 7:00

Remek. Ma van az első nap a suliban.
Hulla fáradt vagyok. Ma egy sötétkék nike pulcsit vettem fel egy szintén sötétkék szaggatott farmerhoz.

A smink csak a szokásos volt:spirál, highlightert és egy matt rúzs.
A hajamat hagytam hullámosan a vállamra omolni.
-Jó reggelt anya! -sétáltam le a lépcsőn nagyokat ásítva.
-Jó reggelt kicsikém! Pakoltam neked 2 sonkás szendvicset. Majd mesélj el mindet!
-Rendben! -dobtam be a táskámba a dobozom és gyorsan felvettem a fekete vans-emet.
-Szia! -köszöntem el és becsaptam magam mögött a bejárati ajtót.
Már csak tíz percem volt beérni a suliba gyalog. Jamie-vel megbeszéltük, hogy egymás mellé ülünk, szerencsére Harry már egyetemista.
Gyors léptekkel valahogy sikerült beérnem csengetés előtt. Felfutottam a lépcsőn és beléptem az osztálytermünk ajtaján. Minden a szokásos volt. A fiúk beültek leghátulra és hülyültek, a legtöbb olyan lány szelfiket gyártott. Igen, ez az én osztályom.
-Szia! -ugrott fel Jamie a padból.
-Hali -mentem oda hozzá. -Na és hol üljünk? -kérdeztem.
-Itt jó lesz? -mutatott egy középen lévő padra.
-Aha, nekem okés. -dobtam le magam a székre.
Emlékeztek amikor találkoztam Finnel és a barátnőjével a plázában?
Na pont az a kedves ribi jár az osztályomba. Gyűlölöm. Megjátsza magát mindig, és havonta váltogatja a pasijait. Nem is értem mit lát benne Finn. Amúgy tényleg? Hol van Finn? Ha ő is ebbe az osztályba jár akkor miért nincs itt? Mindjárt becsengetnek.
-Hallod, nem tudod hol van Finn? böktem meg az ujjammal a mellettem ülő lányt.
-Mit tudom én, de miért érdekel téged? -nézett perverz mosollyal.
-Engem nem érdekel! -mondtam kicsit dühösen.
-Jól van na, én kérek bocsánatot amiért megkérdeztem! -nevetett ő is. Ekkor betoppant Finn. Fekete bőrdzsekit viselt egy fekete farmerral. Nem hazudok eskü jól állt rajta.
-Ez a hely foglalt? -kérdezte tőlem és rámutatott a mögöttünk lévő padra.
-Nem nyugodtan ülj oda. mosolyogtam rá. Jól van na, próbálok kedves lenni vele. -Amúgy mi történt veled miért késté... -ezt már nem tudtam befejezni mert az osztály fele(itt a lányokat értem) idejött mögénk.
-Jaj Finn, nagyon jól áll ez a dzseki!
mondta nyávogós hangon Riley.
-El a kezekkel! -tolta el a lányokat az a bizonyos tudjátok ki, név szerint Alissa. -Szia Édesem! -csókolta meg a fiút. Fúj engem egyáltalán nem érdekel, hogy hogyan nyáladoznak.
Ekkor megszólalt a csengő idegesítő hangja.
-Jó reggel gyerekek! Köszöntök mindenkit az első napon. Van egy új diákunk is akit szeretnék bemutatni.
Finn kérlek mutatkozz be. -kérte meg a tanárnő.
-Sziasztok! Finn Wolfhard vagyok. Most költöztünk ide a családommal Vancouverbe. Szeretek gitározni, és deszkázni. Nagyjából ennyi. -ült vissza a helyére.
-Köszönjük Finn! Tehát gyerekek az órarendet tegnap mindenkinek e-mailben elküldtem, remélem mindenki megkapta. Az ebédet a menzán minden nap 13:35 megkapjátok. Ha bármi kérdésetek van nyugodtan mondjátok. Ami az ülés rendet illeti szerintem ha mindenkinek megfelel maradhat így. -miután Mrs. Brown befejezte mindenki elrakta a jegyzeteit.
-Ja és még valami. Holnap az első órátok elmarad.
Ezt már kb. senki nem hallotta mert mindenki rohant szünetre. Persze a lányok megint ott legyeskedtek a padom körül. Szegény Finn, láttam rajta, hogy már nagyon idegesítik. Ezért valamit gyors ki kellett találnom
Gyorsan megfogtam Jamie kulacsát és aki legközelebb állt hozzám arra ráborítottam. Szegény szőke csajszi csupa víz lett.
- Bocsi! -mondtam cinikusan.
-Ezt még megbánod!-mondta dühösen és az egész lány csapat kiviharzott a mosdóba.
-Uh, ez életmentő volt köszönöm!
mondta mosolyogva és rátette az kezét az enyémre. Már megint ez a fura érzés a gyomromba. Ahhj.
-Hát szívesen! -próbáltam lassan ki húzni a kezemet az övé alól.
A következő órán csoportbontás volt mert hát ja, elég sokan vagyunk. Én B csoportos voltam eddig mind a 3 éve Jamie viszont A-s.
-Sziasztok! -lépett be a kémia tanárunk, Mrs. Anderson.
-Most mivel csoportbontás van ezért megkérném, hogy az A csoport menjen el biológiára.
-Öh, bocsánat de én hova menjek?
kérdezte Finn.
-Te nyugodtan maradhatsz itt, egy emberen nem múlik. De akkor megkérnélek, hogy ülj egy paddal előrébb.
Na ez szuper. Nekem jó volt itt egyedül.
-Szia! -suttogta halkan.
-Szia! -motyogtam.
Ez az óra hamar eltelt. Meg kell mondjam nem olyan borzasztó Finn mellett ülni. Kövi órán újra együtt lesz a két csapat,mivel töri. Jeee.
Az óra elején csak beszélgettünk, a tanár elmondott mindent, hogy hogyan fognak zajlani az órák. Égető érzést éreztem a hátamon, mintha valaki nézne. Hátrafordultam és Finn sötétbarna szemeivel találtam szembe magam. Tekintetemet mélyen belefurtam az övébe. Egyszer csak egy hangot hallottunk.
-Finn és Alice! Indítsatok az igazgatóiba!-ordított a töri tanár.
Hála égnek az igazgatóiba megúsztuk egy szóbeli figyelmeztetéssel. A többi óra mind unalmasan telt. Épp az ebédlőbe igyekeztem amikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
-Alice, Alice! -futott felém Finn.
-Tessék? -fordultam felé.
-Én sajnálom, hogy az igazgatóiban kötöttünk ki!
-Nem kaptunk büntetést, szóval nincs semmi baj. Meg amúgy se te tehetsz róla. -tördeltem az ujjam.
-Öh, ami engem illet én csak láttam egy szöszt a pólódon és hát.. szóval igen- túrt bele idegesen a hajába.
-Igen, gondoltam! -a tenyerem nagyon izzadt, próbáltam valahogy beletörölni a nadrágomba, de nagyon idiótán festhettem. Nem tudom mi van velem.
-Okééés, akkor szia! -intett és gyors lépésekben elment. Ebéd után már nem volt 7 órám ezért végre hazamehettem. De hát nem eleredt az eső?! És pont ilyenkor nem hozok esernyőt. Legugoltam a táskám mellé a földre és idegesen kotorásztam benne.
-Segítsek? -hallottam még Finn hangját a hátam mögül.
Megpróbáltam szembe fordulni vele azonban vagy nagy szél volt vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen de valahogy eldőltem.
-Áh! -sikítottam.
-Várj, segítek!-nyújtotta felém a kezét.
-Köszi! -poroltam le magam. Azért annyira nem esett az eső hogy folyt volna az egész járdán mert akkor lettem volna csak igazán kínos helyzetben.
-Adjak esernyőt? Mert úgy látom, hogy elfelejtettél hozni!
-Hogy te milyen kedves lettél! Pedig amikor először találkoztunk nem voltál ilyen. -szivattam
-Jól van na, az nekem is elég cringe volt! -nevetett. -Akkor jössz? Elkísérlek!
-Rendben, köszönöm! -tűrtem egy tincset a fülem mögé.
Elindultunk. Csendesen sétáltunk egymás mellett.
-És te már gondolkodtál az évnyitó bulin? -törte meg a csendet.
-Hát, még nem igazán. Egyébként még ruhám sincs rá. De még van 1 hetem.
-És amúgy milyen szokott lenni ez a buli?
-Mindenki kiöltözik, de nem túl elegánsan. Van kaja meg néha alkohol is. Ja meg párokban kell menni. -a végét már hallkan mondtam. Nekem sohasem volt a 3 év alatt. Ez elég ciki nem? Mindig a másik osztályból kellett hozni nekem. Mondjuk nem hibáztatom magam, általában mindig valami nagyon helyes fiú volt.
-Öö, hát én sosem szerettem az ilyen páros bálokat. Egyébként neked ki volt a párod eddig?-érdeklődött
-Nekem mindig a másik osztályból kellett "áthozni" párt-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
-Az nem is olyan szörnyű. -nevetett.
Néhány utca múlva már haza is értünk.
-Nagyon köszönöm, hogy hazakísértél!
mondtam mosolyogva.
-Szívesen, ha esetleg neked jó, akkor holnap órák után megint hazajöhetünk ketten.
-Aha, nekem jó! Na akkor megyek! Szia! -intettem, de Finn elkapta a kezemet és odarántott magához. Jó szorosan megölelt. Eskü kezdem megszokni ezt az ölelés dolgot.
-Na akkor szia! -mentem be a bejárati ajtón boldogan.

Sziasztok! Mint ahogyan ígértem ez egy hosszabb rész lett. Mostanában nagyon megjött az ihlet, úgyhogy gyakrabban fogok kirakni részeket. A kövivel sietek. Byeee🐸💘