Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋two🦋

Jó reggelt gyermekeim! Ma anyával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bevásárolni a sulikezdésre. 
Felkaptam magamra egy bordázott mustár színű pólót és egy pink színű csíkos farmernadrágot. A hajamat lófarokba felkötöttem, sminknek csak egy nude rúzst kentem a számra.
Reggelizni majd ott fogok, mert van egy isteni fánk bolt, ahol minden második nap szoktam vásárolni. Ne kérdezzétek miért nem vagyok még 80 kiló.
-Alice, indulnunk kéne! -kiabált anya
-Oké, jövök!
Leszaladtam a lépcsőn egyenesen a kocsihoz.
Általában az egyszerű, pasztell színű füzeteket szoktam megvenni, de most nagyon bejött az absztrakt mintás divat, így megpróbálok olyasmiket is keresni.

****

Most itt állok a kassza mellett és várom, hogy sorra kerüljek. Anya addig elment megvenni a fánkomat.
Megvettem a cuccokat és indultam volna is a kijárathoz, ha nem ütközök bele valakibe.
-Jaj bocsi, nem vettelek észre! - mondta és segített felszedni a cuccomat a fiú. A hangja alapján gondolom az.
-Semmi baj, már megszoktam.
-Nagyon ismerős a hangod. -fordult velem szembe. Jaj ne, ez Finn!?
-Finn te mit keresel itt? -akadtam ki.
-Miért, nem jöhetek be a boltba? Tudtommal nem a tiéd.
Miután ezt kimondta odatipegett mellé egy szőke hajú, kacsaszájú cafka.
-Jaj Szívem, te miért állsz szóba ilyen lúzerekkel? -mondta a nyávogós hangján.
- Drágám, te neki mentél a falnak?
  Csak mert tele van vakolattal az arcod! -mondtam cinikusan
-Emily kérlek menj el, mindjárt utánad megyek. -mondta Finn.
Elment, vagyis el botladozott a magas sarkujában a kurvája.
-Ezt most miért kellett?-kérdezte Finn.
-És azt miért kellett, hogy rám uszitsd a hülye ribancodat?
-Alice, én nem direkt csináltam. Viszont te direkt vagy mindenkivel bunkó. Nem áll jól.
-Na majd biztos a te tanácsodat fogom kikérni.
-Soha nem is adnék neked tanácsot. Semmi közöm sincs hozzád. -vágott a szavamba.
-Rohadj meg! -viharoztam ki a boltból.
Hihetetlen. Ide hívja a barátnőjét aki "lelúzerez" és még én vagyok a bunkó.

-Szia Anya, visszaértem! Meg tudtad venni a fánkokat?-kérdeztem.
-Szia Alice! Mindegyikből találtam amelyiket kérted.
-Uh, köszi anya! Majd választhatsz belőle egyet.
-Na és neked sikerült megvenni a tanszereket?
-Igen.
-Tudod mit, én úgyis vissza kéne menjek dolgozni addig apáddal elmehetnétek moziba vagy bárhova.
-Szuper. Őt már megkérdezted?
-Igen, ma délelőtti műszakban volt, így ráér ma egy apa lánya délutánt tartani veled.
-Ez nagyon jó lesz. Mindjárt megnézem mit vetítenek ma.
Amikor hazaértem felvettem egy farmerruhát és egy kevéske sminket is felraktam. Este hatkor kezdődik a "Megjött Apuci 2" vetítése.
A mai szar délelőttöm után, jól fog esni egy kis lazítás.  Egy hét múlva suli. Belegondolni is rossz. Ki kell élveznem a nyári szünet utolsó napjait. Most fogom kezdeni a negyedik évemet itt a gimiben. Az osztályban nem vagyok valami nagy kedvenc, még a tanárok is utálnak. Általában egyedül szoktam ülni. Régen emlékszem mindig Jamie-vel ketten ültünk, de neki most ott van Harry. Amióta együtt vannak minden olyan más. Jamie sokkal boldogabb mint azelőtt. Többet nevet, és a személyisége is megváltozott.
Visszatérve a mai délelőttre nem volt alkalmam megkérdezni Finn-t az autogrammos esetről.Pedig érdekelne.

Apával sikeresen eljutottunk a moziig. Jee. Megvettük a jegyeket és beültünk.
Éreztem, hogy mellettem behuppad a szék.
-Sz-i-ia! -mondta Finn lehajtott fejjel.
-Te meg miért vagy itt? Követsz engem? -suttogtam erőteljesen.
-Nem, mi? Dehogy. Csak képzeld ebben a városban  félmillióan lakunk, úgyhogy bárki eljöhet erre a filmre.
-Amúgy... miért akartál nekem adni autogrammot? -kérdeztem meg végre
-Tudod én színész vagyok, kicsit ismertebb.
-Aha, király! De nem mennél ki a teremből? Szeretném megnézni nyugodtan a filmet.
-Na nem hiszed, hogy pont miattad megyek ki az egyik kedvenc filmem vetítéséről.-háborodott fel.
-Akkor majd én!
Átvágtattam a sorok között és már kint is voltam az előtérben.
-Alice, várj! -hallottam még Finn kiáltását.
-Finn kérlek, hagyd hogy elmenjek.
-Ne menj tovább!
Ekkor hirtelen neki mentem kicsapódó ajtónak.
-Au! -szisszentem fel.
-Én montam. Jó béna vagy hallod! nevetett
-Hát köszi, de akkor is a te hibád. Ha nem idegesítesz fel akkor nem történt volna meg. Most szépen elkísérsz az ügyeletre, mert szerintem megzúzódott. Elmondom apának és utána hívok egy taxit.
Apával lerendeztem , de ő azt mondta, hogy hazamegy mert egyedül semmi értelme, hogy itt maradjon. Finnt nem említettem neki, mert nagyon izé tud lenni a fiúk terén.
-Megérkezett a taxi! -mondta Finn.
Beszálltunk és elindultunk az ügyeletre.
-Köszönjük! -fizettem volna ki, ha Finn nem előz meg.
-Miattam jöttünk ide, ezért én fizetek. Valamiért nagyon jól esett ez a kedvessége.
A recepciónál megmondták, hogy csak 20 perc múlva tudok sorra kerülni és megmutatták, hogy hova tudunk leülni.
Az első 10 perc csendesen telt. De utána...
-Amúgy nagyon fáj? -kérdezte tőlem lehajtott fejjel.
-Hát eléggé, de nem vészes. -itt már ő is felnézett. Rám mosolygott.
De szép mosolya van. Jézusom, Alice miket beszélsz.
-Bejöhetnek!-nyitotta ki az ajtót az ápolónő.
Engem beültettek a székbe, Finn meg ott állt olyan 10 méterre tőlem.
Miközben vizsgált az orvos, Finn mutogatva kérdezte, hogy mi történt a karommal. Nemlegesen megráztam a fejem, hogy még nem tudom.
-Nagyon kedves barátja van. Elkíséri magát ide, és még türelmesen megvárja. -szólalt meg az ápolónő.
-Finnre gondol? Ő nem a barátom. Közöttünk csak és kizárólag utálat van. -ezen a megszólalásomon csak egy nagyot nevetet.
-Pedig a nézése mindent elárul!
-Mire céloz? -értetlenkedtem.
-Látszik rajta, hogy aggódik magáért. Ritka az ilyen figyelmes fiú.
-Ó, nem. Finn miatt kerültem ide.
-Na kész is van! Egy erősebb zúzódás.
Most bekötöttük, majd két hét múlva leveheti. -mondta az orvos.
-Nagyon szépen köszönöm!
Intettem Finnek, hogy kimehetünk.
-Na és miről beszéltetek mikor kötözték a kezedet?-kérdezte Finn miközben kiléptünk az ajtón.
-Ilyen lányos dolog.-rántottam meg a vállam. -Úgyse értenéd.
-És a karoddal mivan?
-Egy erősebb zúzódás. Két hét múlva már le is vehetem a kötést.
-Na az szuper. -még mindig a földet nézte. Mi baja van?
Hívtunk taxit, és már haza is értem.
-Hát akkor köszi! -mondtam a cipőmet bámulva.
-Ja, jó éjszakát!
-Igen, neked is!
Nem tudtam mit csináljak. Megölelni nem fogom mert még is csak na. Egy pacsira raktam a kezem, de ő helyette megölelt. Kicsit meglepődtem a gesztuson, de úgy vettem mint egy baráti ölelés.
-Akkor szia! -intettem és bementem az ajtón. Anyának elmeséltem mindet, aki szegény halálra aggódta magát.
Óvatosan lefürödtem, nehogy a kötésem elázzon. Fürdés után, meg bebújhattam a pihe-puha ágyikómba.
Csak feküdtem és bámultam a plafont. Végig az ápolónő szavai jártak a fejemben. Finn aggódott volna értem? Nem, ő utál engem és én is őt. Ez így van jól. Nem szerethetünk bele a másikba. Jézus, Alice. Ki beszélt itt szerelemről? Túl gondolsz mindent. Jó lenne már aludni, mert kezdek begyogyózni.

Na hali mindenkinek! Úgy döntöttem, hogy a másik a könyvemet szüneteltette egy kicsit, mert most erre szeretnék koncentrálni. Valószínűleg mostantól inkább délután tudok majd részeket kirakni, mert reggelnte, korán kell menjek a suliba. A kövivel sietek.
Byeeee! 💘