Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋eleven🦋(hehe)

Alice szemszöge

Reggel az ébresztőm szörnyű ricsajára kelltem. Basszus, ma suli van. El is felejtettem, mert az a bizonyos fiú kikapcsolta a gondolkodásomat. Igen, szó szerint!!!!!!!

Ma egy fekete farmert vettem fel, az egyik kedvenc türkiz színű kapucnisommal. Mikor kész voltam a reggeli rutinommal, lebattyogtam a konyhába egy kis reggelit csórni. Anya már elment dolgozni(🙄) így csináltam magamnak két sajtos szendvicset, amit bedobtam a táskámba és már indulhattam is.
-Jó reggelt! -ásított egyet Finn mikor kiléptem az ajtón.
-Jó reggelt! -zártam be az ajtót és odasétáltam hozzá.
-Hogy aludtál? -kérdezte és átkarolta a vállamat.
-Kivételesen jól, te? -mosolyogtam.
-Én is, leszámítva azt, hogy csak az estére tudtam gondolni. -puszilt bele a hajamba.
Én csak mosolyogva sétáltam tovább, mert nagyon jól esett, hogy neki is annyira fontos volt a csókunk mint nekem.

*****

Finnel kézenfogva sétáltunk végig a suli folyosóján. Furcsa érzés fogott el. Mi van akkor, ha Finn nem vállal fel  a haverjai előtt. Nem kéne ilyenek miatt aggódnom hiszen szeret, de mégis nyomaszt.

Mikor beértünk az osztályterembe mindenki oda kapta a fejét, Jamie még a könyveket is kiejtette a kezéből.
-Na jó, mi az Isten?! -sikította örömében és oda futott hozzánk. -Ti most akkor, izéé, szóval együtt vagytok? -tette fel a kérdést.
-Úgy tűnik! -mosolygott Finn és meg csókolt.
-Nagyon örülök nektek, na de mégis hogyan?-tárta szét a kezeit.
-Hosszú, de szerintem elég annyi, hogy nagyon vakok  voltunk. -mondtam nevetve.
-De Finn! Ha valaha is meg bántod ezt a lányt-mutatott rám-akkor találkoznod kell majd a kezemmel! Világos? -fenyegetőzött.
-Természetesen! -rakta fel mentegetőzve a kezeit.

A délelőtt ugyan olyan átlagos volt, mint a többi. Ebédszünetben Finnel leültünk egy szabad asztalhoz .
- Nem lenne kedved ma délután eljönni hozzám?- kérdezte egy nagy adag rizst betolva.
- Dehogynem, szívesen átjövök, de mit szeretnél majd csinálni?- tudtam, hogy valamit akar különben nem viselkedne ilyen furcsán. Igazából nem is tudom milyen amikor furán viselkedik. Érdekes belegondolni, hogy néhány hónapja  ki nem bírhattuk egymást. Nem tudom mi okból változhatott meg a véleményen róla. Talán beleszerettem a göndör hajába. Vagy abba az írtó aranyos mosolyába. Anya szerint, ha a fiúnak az izmos teste, vagy a jóképű arca tetszik, akkor az álmodozás. Ha nem tudod megmondani mi fogott meg benne annyira, na akkor szereted igazán. Ezzel részben egyetértek.
A gondolatmenetemet Finn nagyon cuki nevetése zavarta meg.
-Na mivan? -mosolyogtam rá a már nevetéstől fulldokló fiúra.
-Semmi, hagyjuk! -fújta ki hosszasan a levegőt, de nem sikerült lenyugodnia.
Igen, nagyjából hasonlóan telt a délutánom is. Utolsó óra után a szekrényemnél találkoztunk.
-Akkor ugye jössz ma? -rázta meg a fejét amitől a göndör tincsei ide-oda szálltak.
-Természetesen, de mit szeretnél csinálni? -tettem fel neki a bennem bujkáló kérdést.
-Ja, én hát semmit. Csak gondoltam az első napon amikor együtt vagyunk hivatalosan is, akkor gyere át. -húzta kacér mosolyra a száját.
-Te mégis mit akarsz tőlem? -néztem félig komolyan félig szórakozottan.
-Miből gondolod, hogy akarok tőled valamit? Hisz nem is ismersz.
-Annyira ismerlek, higyj nekem. Ja, és 1000% százalék hogy ma este nem alszok ott nálad.
-De miért? -akadt ki.
-Azért mert nem fogok már első este lefeküdni veled!
-Ki mondta, hogy azt akarom csinálni? -mosolygott perverzen.
Nem akartam könnyen kaphatónak tűnni, ezért megpróbáltam elsétálni mellette, azonban visszarántott egyenesen a karjába(idk hogyan kell ezt mondani😂)
-Na, innen már nem szabadulsz kislány! -puszilta meg az arcomat.
-Ó dehogynem! -próbáltam kiszabadulni az erős szorításából de egyszerűen nem tudtam.
-Elengedlek, de csak akkor ha minimum 8ig nálam maradsz!
-Rendben, legyen! -adtam meg magam. -De ez mégis olyan fura, hogy néhány hónapja utáltuk egymást most meg együtt vagyunk nem?
-Megmondom őszintén, én az elején se utáltalak, csak élveztem hogy szivathatlak. Bár azért sokszor voltam dühös rád, mégha semmi okom se volt rá! De azért szeretlek! -kulcsolta össze a kezünket.
-Hát ez szép mondhatom, de mikor lettél te ilyen nyálas? -nevettem.
-Még sok dolgot nem tudsz rólam édes! -mosolygott huncutul.

Helloooo! Na itt vagyok egy újabb résszel olyan két hónap után. Az van hogy mostanában rendkívül elfoglalt vagyok ezért nagyon nehezen megy az írás vagyis helyesbítek inkább nincs időm írni. De azért megpróbálok.
Byee!💯💘