Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋three🦋

Ma reggel különös érzéssel keltem. Ja tényleg, a karom.
Óvatosan kikászálódtam az ágyamból és felvettem egy spagetti pántos fehér trikót egy fekete farmerrel.
Anya már lent várt a konyhában egy nagy adag reggelivel.
-Jó reggelt!
-Reggelt! -köszöntem én is.
-Készítettem neked reggelit! A karod hogy van?
-Már nem annyira fáj. Mondjuk tegnap este alig tudtam aludni.
-Remélem azért hamar meggyógyul.
-Igen, én is. Most megeszem a reggelimet és utána kimennék a parkba olvasni egy kicsit.
-Persze menjél. De ha hazaértél kötelező lesz kitakarítani a szobádat. Portörölni biztosan tudsz.
-Jól van, jól van.
Bevágtam a reggelimet és indulhattam is. Még nagyon korán van, szinte most múlott 7.
Leültem egy hozzám közel eső padhoz, és kinyitottam a könyvem.
Öt perc olvasás után meguntam. Valami még mindig bennem volt. Nem tudtam kiverni az ápolónő szavait a fejemből. Finn tényleg aggódott volna értem? Mondjuk én is aggódnák érte ha valami súlyos sérülése lenne. Csak az enyém pont nem az.
Már megint. Miért beszélek mindig Finnről? Ez már beteges. Inkább igyunk egy kávét. Itt nem messze van egy reggeliző, amit anya mindig emleget.

-Szia, egy Cappucinot kérnék!
köszöntem a pultos srácnak.
-Oké, mindjárt hozom. Amúgy Nick Wolfhard. (Alice itt még nem tudja Finn vezeték nevét-×író×)
-Alice Wade! -mutatkoztam be én is.
-Az az Alice? -kérdezte
-Nem tudom mire gondolsz, te tudtommal nem ismerjük egymást.
-Nem lényeges, biztos valaki más.
Bólintottam egyet.
-Amúgy rendes lánynak tűnsz. Nem szeretnél ma átjönni hozzánk?
-De, szívesen. Úgyis untam volna magam.
-Oké, háromkor jó lesz? És az instádat is megadhatnád.
-Persze. alicewade. -írtam fel egy cetlire.
-Rendben, jelöllek.
5 perc múlva ki is hozta a kávémat.
Lassan megittam és haza indultam.
Rendbe szettem egy kicsit a hajam és megigazítottam a sminkemet.
-Anya, egyik barátom áthívott hozzájuk. Elmehetek?
-Igen, de 6kor már legyél itthon.
-Oké. -válaszoltam.
Nick még instán megírta a lakcímüket,  ami nincsen tőlünk olyan messze.

Azta, nagyon szép házuk van. Kopogtam. Nick nyitott ajtót.
-Szia, gyere beljebb. -mosolygott.
Bementem a nappaliban. Gyönyörű volt, de látni lehetett hogy még csak most költöztek ide, gondolom mert minden tele van dobozokkal.
-Most költöztetek? -kérdeztem.
-Igen, olyan 2 hete. Amúgy mit szeretnél csinálni? Filmezzünk vagy menjünk fel a szobámba?
-Nézzünk valami filmet. -bólogattam.
Amíg én keresgéltem a filmek között addig Nick pattogatott kukoricát.
Végül a "Kapj el ha tudsz"-ra esett a választásom. Nick is megérkezett,
így már kezdhettük is a film nézést.
Hangos lépéseket hallottunk a lépcső felől. Mind ketten odakaptuk a fejünket a hang irányába.
Finn sétált le a lépcsőn fel sem nézve a telefonjából.
-Finn mióta lakik itt? -suttogtam.
-Ő a testvérem, természetes hogy itt lakik.
-Oh, basszus! Ennél már nem lehet rosszabb! -csaptam rá a fejemre.
Ja de, lehet! Finn meghallott.
-Öhm, hello Alice! -mondta meglepődötten.
-Sz-szia! -intettem félénken.
-Ti ismeritek egymást? -kérdezte Nick.
-Igen! -mondta gyorsan Finn és felsietett a szobájába.
-Ennek meg mi baja? -értetlenkedtem.
-Nem tudom, de te már légyszíves mond el, hogy honnan ismeritek egymást.
-Hát tudod szóval.... Kb. egy hete találkoztam vele először, már akkor utáltuk egymást mert kigáncsolt, és aláírást akart nekem  adni, hogy ne sikítsak. Utána még egyszer találkoztam vele a papírboltban ahol a barátnője azt hitte, hogy el akarom tőle venni a pasiját. És az utolsó az, amikor tegnap este találkoztunk a moziban és összevesztünk. Kimentem a moziból, de neki mentem egy ajtónak. -itt nevettem egy kicsit. -Finn egész odáig követett, és elkisért a korházba mert mint látod megzúzódott.Ott is mondott valami nagyon furcsát az ápolónő róla de amikor hazajöttünk akkor megölelt, de ki csinál már ilyet?! -akadtam ki.
-Szerintem menj fel hozzá és beszélj vele. Több van ez a dolog mögött mint azt gondolnád. -kacsintott.
-Hát oké! -néztem rá furán.
Gyorsan fellépdeltem a lépcsőn és bekopogtam.
-Szia Finn, Alice vagyok! Szeretném kérdezni tőled valamit. Kérlek engedj be!
Az ajtó lassan kinyílt.
-Gyere be nyugodtan! -mosolygott. Édes istenem, miért mosolyog?
Ahhj, nagyon jó illatú. Olyan Finn illatú az egész. Leültem vele az ágyra,és belekezdtem.
-Na szóval. -fújtam ki a levegőt.

Sziasztok! Egy hónapot késve de itt az kövi rész! Juhé!🥳
Szóval az volt,hogy a kedves telefonom tárhelye teljesen megtelt és nem volt hajlandó kirakni a részeket. Mikor végre megcsináltam, akkor nállunk a
kedves szolgáltatók vették el az internetet. Igen,ez most hülyén hangzik de egy hónapig nagyon gyenge volt a wifi😅

Szóval,ja...
Na de hamarosan jön a kövi rész!
Byeeee❤️🥰