Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋nine🦋

A délelőttöm igazából jól telt, ha nem számítjuk bele azt hogy neki mentem a falnak és majdnem betörtem a fejem. Én már csak ilyen szerencsétlen vagyok. :)

Fél óra múlva találkozok Finnel, de még ötletem sincs mit vegyek fel. Jó tudom, ez nem randi de na. Azért az ember nézzen már jól ki ha éppen az állítólagos sima barátjával találkozik.
Ez olyan hülyeség, angolban van külön szó a sima barátra és a fiú barátra, magyarban viszont úgyanúgy ejtjük ki mind a kettőt. Mindegy is.
Végül egy mustár színű kötött pulcsira esett a választásom ami függőlegesen csíkozva van. Hozzá még egy kék koptatott farmert vettem fel, és a kedvenc láncomat is felraktam. A hajamat kiengedve hagytam, sminknek meg csak egy kevés szempillaspirált raktam fel.

Csengettek. Csak úgy repültem le a lépcsőn.
-Szia! -nyitottam ki az ajtót és kisöpörtem a hajamat az arcomból.
-Szia! Neked meg mi a szar történt a telefonoddal? Miért nem veszed fel? -kérdezte kicsit idegesen, de szerintem aranyos volt. Ezen akaratlanul is el mosolyodtam.
-Na gyere! -mondta ő is mosolyogva.
-És mit szeretnél csinálni, mert nekem aztán semmit nem mondtál.
-Sétáljunk egy kicsi és majd elmondom. - válaszolt és rákulcsolta kezeit az enyémre!? A pulzusom az egekben volt.

Meglepődtem, nem is kicsit, de mégis azt akartam, hogy ennek soha ne legyen vége.
-Akkor beszélgessünk! -nézett maga elé.
-Rendben, miről szeretnél? fordítottam fejemet az ő irányába. Arcán ott árulkodott az a sunyi mosoly.
-Például kérdezzünk egymásról felváltva és muszáj lesz megválaszolni. -dobta be az ötletet. Ez nekem is tetszett mert sok dolgot szerintem még nem tudunk egymásról.
-Akkor én kezdek! -mondta. -Miért utáltál már az első pillanatban? Jogos a kérdése.
-Hát mert elégé egoista voltál, már megbocsáss!Nem hogy segítettél volna, hanem képet akartál velem csinálni. De azóta megváltozott a véleményem. -húztam ki magam.
-Igen, és? -nézett egyenesen a szemembe.
- Már kevésbé vagy önző és beképzelt! -nyújtottam ki a nyelvem.
-Hát, szép mondhatom! -nevetett. -Na most te kérdezz!
-Rendben, akkoooor öhm szóval amikor voltunk bent a kórházban gondolom emlékszel, akkor az ápolónő mondott valami olyasmit, hogy aggódtál értem. Ez igaz? -fürkésztem az arcát.
-Tudod azokban a percekben tényleg aggódtam érted, nem akartam, hogy miattam bármi is történjen veled. Mellesleg nehogy komoly! -válaszomat várva megállt és elengedte a kezem.
-Én köszönöm, hogy akkor mellettem voltál! -ennél többet nem is tudtam volna kinyögni, mert amit Finn mondott az számomra egyszerűen hihetetlen.

Gondolom várta, hogy még mondjak valamit, de képtelen voltam. Csak álltam ott döbbent képpel. Tényleg aggódott volna értem?
-Gyere folytassuk, tovább! -kulcsolta össze kezeinket. -Akkor sportolsz valamit?
-Igen, néha szoktam futni, de egyébként nem. És te?
-Néha járok edzeni, de azonkívül nem sportolok. -vonta meg a vállát-Most én jövök. Mióta vagytok barátnők Jamie-vel?
-5 éve. De már kezd megromlani a barátságunk. Nem mindent beszél meg velem, mikor tudja hogy rám bármikor számíthat. Néha azt kívánom, hogy Harry bár csak nem lenne. Teljesen megbolondul ha ott van a közelében. Érted te ezt?
-Hát nagyjából. Szükséged lenne egy párkapcsolatra nem gondolod? -nevetett de nem volt őszinte, láttam rajta.
-Nekem aztán nincsen szükségem. Az összes fiú ugyanolyan. Összetörik a lányok a szívét és felháborodnak azon amiért már nem akarnak vidszamenni hozzájuk. Én csak egy nyugis életét szeretnék szerelmi bánatok nélkül. Nincsen rá szükségem! Egyáltalán! És én mondom lányok között is sok az olyan akik csak az egy éjszakás kalandokra mennek.
-De ha így állsz hozzá a dolgokhoz akkor tényleg nem lesz senkid. Meg kell bíznod majd a fiúba. -tűrt egy tincset a fülem mögé.
-Én inkább kihagyom. -fordultam el tőle. Éreztem ahogyam a sós könnyek ellepik az arcomat. Nem akartam rá emlékezni. Talán ilyen 2 éve történt, hogy szakítottam Trevorral. Hogy miért is?!

Az elején még minden a normális volt. Együtt mentünk mindenhová tudjátok az szokásos. Aztán egyik éjjel amikor ott aludtam nála éreztem, hogy valami nem kerek. Igen, itt kezdett el szívni. Egy kanos idióta lett belőle. És... én féltem tőle. De hál' égnek ennek már vége.
-Hé, hé minden oké? -jött oda hozzám.
-Igen, persze! -töröltem le a pulcsim ujjával a könnyeket. Aggódó tekintettel nézett rám. Tudtuk mind ketten, hogy nem oké.
A fél karjával átölelt és ezt mondta:
-Sok tuskó van a világon, ez tény de ha én itt vagyok veled akkor nem fog történni semmi. -simogatta meg ujjaival a karomat. Köszönet képp rá döntöttem a fejem a vállára. Hálás vagyok neki amiért ennyire törődik velem. 🧚‍♀️

-Egyébként meg örülök, hogy én vagyok a kamu pasid! -kacagott.
-Én se kívánhatnék jobbat. - ezt komolyan is gondoltam de ő ezt nem tudhatta.
-Nem eszünk meg valamit, mert éhen halok. -biccentet fejével a Burger King felé.
-De, felőlem mehetünk. -helyeseltem.
Besétáltunk a gyorsétterembe és Finn rendelt mindegyikünknek egy közepes menüt 2 kólával. Már az evés felénél járhattunk amikor odajött hozzánk egy csapat tini.
-Hello, lenne kedvetek velünk lógni? Ti jófejnek tűntök, nem mint azok ott-mutatott a háta mögött ülő fiú bandára.-szóval csak szeretnénk ismerkedni. Lenne kedvetek? És egyébként a nevem Ian.
-Ez remek, Finn jössz? -lelkesedtem fel.
-Nekem nem tűnik jó ötletnek. -rázta nemlegesen a fejét.
-Ahj ugyan már, kérlek. -nyaggattam.
-Nem megyünk sehova. Főleg nem te! Meg én se. -mondta dühösen.
-Ezt úgy érted, hogy nem tudom meg védni magam?! -álltam föl az asztaltól.
-Nem, én nem úgy... -hebegte de közbe vágtam.
-Oh dehogynem, pontosan úgy értetted. -és kiviharoztam az étteremből.
Elegem van. Mindenki azt hiszi, hogy egy hülye gyenge kislány vagyok. Még Finn is, pedig ő az egyetlenegy olyan ember akinek megfogadom a tanácsait és megbízok benne. Könnyek folytak végig az arcomon. Nem a düh miatt, hanem mert szomorú voltam. Szomorú amiatt mert lehet hogy a legfontosabb embert az életemben is elveszítem.

Héjhó kiscsillag! (Ez egy nagyon random köszönés volt, úgyhogy 1000 bocsi xd)
Ez a rész egy kicsit izgalmasabb lett huhuhíí!!! A kövi rész lesz az amire szerintem mindannyian vártátok de nem spoilerezek. 🐸👄🐸
Akit érdekel a mai rohadt kínos történetem az pörgessen lejjebb.

Szóval az volt, hogy barátnőmmel meg próbáltunk az udvaron egy elég érdekes pózt megcsinálni ami egészen hasonlít egy lovagra😂Alul van egy ember és a másik a jobb lábát rákulcsolja az alsó ember bal lábára és így megtartjátok egymást. Ezt próbálgattuk 6. óra után de gyakran akkorát estünk,hogy legurultunk egészen a kerítésig, de nem vettük észre hogy kb. az egész iskola minket nézett és majdnem kaptunk egy szaktanárit is, mert elvileg"rossz példát mutatunk a kicsiknek "
Szerencsétlenek be like. 🙂
Na megyek is, byeee.