Gyűlöletből Szerelem /Finn Wolfhard fanfiction/

🦋twelve🦋

Először is hadd köszönjem meg a több mint 1000 nézetségett ezen könyvön. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien olvastátok el, ez nekem nagyon sokat jelent! ✨💘

Finn szemszöge

Kézenfogva sétáltunk a házunk felé. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt vagyunk, fontos számomra. És igaz amit mondtam, tényleg szerettem csak mellette piszkáltam kicsit. Ilyenek a fiúk. Viszont előjött bennem egy érzés amit nagyon régen éreztem. Az aggódás. Félek, hogy elveszítem. Most, hogy már hivatalosan is(xd) összetartozunk vigyáznom kell rá. Ismerem, ő nem az a fajta aki csak olyan hamar tudna helyettem találni valakit. Mert hát helyesebb fiút nem ismerek magamnál. ᕦ( ͡° ͜ʖ ͡°)ᕤ

******

-Kérsz valamit inni? - kérdeztem belépve az ajtón.
-Nem, köszi! -rázta nemlegesen a fejét és levette a cipőjét.
Felsétáltunk a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
-Mit szeretnél csinálni? - ültem le az ágyamra.
-Nekem mindegy. Nézzünk filmet?
-Rendben, de akkor ne valami nagyon csajosat . Nem bírom a romantikusat. -nyavajogtam.
-De most miért? -tárta szét érthetetlenül a karját.
-Azért mert unalmasak és túl nyálasak. -rántottam meg a vállam.
-FINN WOLFHARD! Ezt most azonnal vond vissza! -ahj imádom mikor kimondja a nevemet.
-Miért mi lesz? -hecceltem, de nem kellett volna mert rámvetette magát és elkezdett csikizni. Persze ezt én se hagyhattam szó nélkül. Visszaadtam neki.
-Finn kér-lek hagyd-ab-bha! -nevetett.
-Oké, oké! -mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-És még a filmek a nyálasak mi? Tudom ám hogy belül egy romantikus lélek vagy. - mondta és megcsókolt.
-Oké oké, bevallom. Rajongok a romantikus filmekért. De most komolyan mit szeretnél nézni?-vettem komolyra a szót.
-Grease?
-Most először és utoljára. -indítottam el a filmet.
A film felénél kb. bealudtam, és ezt onnan tudom, hogy mikor felkeltem Nicket láttam az arcom előtt.
-Te meg, mi, hogy? -értetlenkedtem.
-Hát szünetünk van, ezért hazajöhettem a koliból. -oh, itt már megértettem.
-És te? -néztem rá a lányra aki úgy nézett rám mintha nem csinált volna semmit, pedig tudom, hogy ő engedte be a bátyjámat a szobámba.
-Csak érdeklte, hogy hogy vagy. -mentegetőzött, és itt végre Nick kiment a szobából.
-Tényleg csak érdekelte hogy mi van veled. -huppant le mellém.
-Igen, ő pont az a fajta. -morogtam.
-Na, ne durcizz már. -kulcsolta össze a kezünket.
-Ahoz képest, hogy milyen flegma és nagyképű voltál, most sokkal kedvesebb vagy. -mosolyogtam
-Azzal vagyok kedves akivel akarok. És veled akarok! -ölelt meg.
-Ah, te kis cukibomba-öleltem vissza.
-Ah, te kis nyálas! -utánozta a hangom.
-Ha mégegyszer nyálasnak nevezel nem megyek hozzátok többet. - meg próbáltam komolynak tűnni, de úgy látszik nekem ez nem megy. Alsó ajkát beharapta, így próbálta meg vissza tartani a nevetést. Ne gondolj semmi olyanra Finn. Nem csináld.
-Öhm oké minden? -jött oda hozzám.
-Persze-persze minden oké. -karoltam át fél kézzel. -Nem vagy éhes mert én mindjárt éhen halok.
-De, együnk valamit. -pattant fel az ágyról.
Lesétáltunk a konyhába és megettünk egy nagy doboz jégkrémet.
-Szerintem én nyárig már nem eszek semmi édeset. -fogta a hasát.
-Ja én sem, mindjárt meghalok. -kacarásztam. -Itt maradsz vacsorára?
-Ha anyukád meg engedi akkor igen.
-Szerintem meg fogja engedni. Túl kedves ahhoz, hogy nemet mondjon.
-Rendben akkor maradok. De azért írok anyának hogy kilenc előtt ne nagyon várjon haza. -elővette a telefonját és gyorsan megírta az SMS-t.
-Oké, ez elintézve.
-Szeretnél gördeszkázni? -ajánlottam fel.
-Persze.
Megkerestem régi gördeszkámat és az újat pedig oda adtam Alicenak. Amíg pakolásztam addig ő készített nekünk innivalót. A kis figyelmes.
Egy ilyen jó egy órát lehettünk a parkba. Megtanítottam a nagyobb rámpákon leugratni.
-Hát ez nem volt semmi. -ugrott fel örömében, mert megcsinálta élete első flip-jét.
-Gratulálok! -raktam fel a kezem egy pacsira, viszont ő rámugrott. Lábát rákulcsolta a derekamra.
-Köszönöm a segítséget!
-Remek edző vagyok! -mondtam nagyképűen.
-Nem tagadom. Tényleg az vagy!
Hazafelé megálltunk még egy italosnál ahol rendeltünk 2 limonádét.
-Állj! -állított meg a házunk előtti járdán.
-Mit szeretnél? -kérdeztem.
-Tudod, itt történt az első csókunk ezért kötelező most itt mégegyszer megcsókolj. Át akarom élni újra azt a pillanatot.
-Ahogy parancsolod! -mondtam és az ajakaink már egybe is forrtak. Vad volt és tüzes. Nyelvünk gyors táncot járt.
-Én ezt bármikor megismételném! -lihegtem.
-Én is! -mosolygott.
Megvacsoráztunk és visszamentünk a szobámba.
-Szeretnék kirakni egy közös képet instára. Persze csak ha nem baj. -mondtam.
-Nem dehogy, itt az ideje hogy meg tudják. -és már vette is elő a telefonját.
A kép ilyen lett:

-Ez tényleg jó lett, én is kirakom mert nagyon tetszik. -lelkendezett, azonban hamar lefagyott a mosoly az arcáról.
-Mi a baj kérdeztem.
Nem válaszolt csak felém fordította a képernyőjét.

Na hali, itt az újabb rész. Sajnálom hogy ilyen későn raktam ki azonban alig van időm az írásra. Rengeteg dolgozatot írunk és még meg kell csináljak vagy 5 beadandót, de ezen kívül azért próbálok írni részeket. Hétfőtől nekünk is online suli lesz aminek én tényleg örülök mert hát nem is nagyon ismerek olyan embert aki szeret ott rohadni a suliban. Szóval ja csak ennyit szerettem volna mondani. Byeee 💘✨