Azure

55

EULIA ENI SHERIN
•

Eltűnt.
Amikor azt mondta, hogy siet vissza hozzám, nem jött. Azóta 5 nap telt el. Annyit írt, hogy időre van szüksége.
Én meg csak sírtam és sírtam.
Elhagyott. Megint.

Senkitől nem tudok semmit, Calebet nem érem el, az anyukája csak annyit mond, hogy adjak neki egy kis időt, túl sok minden történt vele az elmúlt időben és szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza.

De ez nem így megy, ha valóban terhes leszek vagy gyerekünk lesz, akkor is eltűnik napokra, mert neki sok volt  a sok szaros pelenka. Képes egyedül hagyni, miközben tudja milyen veszély fenyeget engem, minket, ismét elhagy.

Megértem, hogy neki is sok volt, de ez így nem megy nekünk. Talán az apjának igaza volt abban, hogy nem fog sokáig tartani.

Szerelmes vagyok Harry-be, de a problémamegoldó képessége egyáltalán nem jó, mindenre megtanította az apja, csak erre nem.

Ahogy ő eltűnt az életemből, én is úgy fogok, de véglegesen,  nekem ez így nem megy, ha jön egy nehézség, ő egyedül hagy, miközben együtt kéne megoldanunk mindent, és még a dolgok elején vagyunk, jobb időben kilépni, idővel túl leszek rajta.

Ruháimon kívül nem sok cuccom van itt, így könnyű az elköltözésem. A taxis már pakolja is be a  bőröndömet, én nem köszönök el Harry-től, ő se tette meg.

- Eni!- Vörös bukkan fel a semmiből.- Te hova mész?
- El.- adok tömör választ.
- De miért?- ráncolja a szemöldökét.
- Figyelj Vörös, nekem ebből az egészből elegem van.- sóhajtok fel.
- De hisz már vége.- tárja szét a karját.
- Pontosan, azért is költözök el.
- Örülnetek kéne.- nevet fel zavartan.
- Minek? Hogy szakítottunk, kedves vagy te is!- forgatom meg a szemeim.
- Styles nem mondta el?- néz rám meglepődve.
- 5 napja nem beszél velem. Bármi is történt, nekem elegem lett, mindig eltűnik. Megértem, hogy mit vesztett miattunk, de ez nem megoldás, hogy ő eltűnik, kizár az életéből, és ha családunk lenne, akkor is ezt tenné?- háborodok fel.
- Sajnálom.- húzza el a száját.- Adj egy kis időt neki, biztosan hamarosan jelentkezni fog.
- Már nem érdekel. Túl sok a dráma, kevés az öröm. Harmonikus kapcsolatra vágytam, de úgy tűnik, hogy ez nem lehet meg köztünk, az én lelkem ennyit bírt, szeretnék nyugodtan élni, ha Harry nélkül, akkor nélküle. Mindig eldob magától.
- Hidd el, megfogod érteni, hogy miért, ha elmondja.
- Látod, még te is tudod mi a baja, én aki a barátnője, semmit nem tud róla.
- Kisasszony, indulhatunk?- szól a taxis.
- Hova mész?
- Egy motelbe, aztán ha nem találok olcsó lakást hazamegyek, a szüleimhez.
- Vigyázz magadra!

Harry Stlyes
•

Szenvedek.
Elárultak.
Sose éreztem még ilyen fájdalmat, jelenleg egyedül kell lennem, hogy feldolgozzam a történteket, még anyám se tudja, hogy miért vagyok ilyen, mindenkit kizártam az életemből. Csak egy kis időre, amíg összeszedem magam, és erőt veszek, hogy beszéljek a történtekről.

- Főni!- Vörös jön be a szobámba.
- Hogy van?- megkértem, hogy figyelje Azurét, amíg távol vagyok, nem láthat ilyen állapotban.
- Elment.
- Majd visszajön.- dőlök vissza a párnára.
- Bőröndöstől ment el. Azt mondta, hogy ő leszámolt ezzel, megunta, elege van, hogy mindig eldobod. Most mond el neki a történteket, így még van esély, hogy megérti, de ha még napokat vársz, őt is elveszted, végleg.
- Nem kértem szerelmi tanácsadást.- sóhajtok fel, jelenleg nagyobb bajom van. Azure csak hisztizik.
- Akkor baszd el még jobban az életed, nekem aztán oly mindegy. - önt magának egy pohár piát.- De szerintem eleget nyaltad a sebeit, tényleg gáz, megértem, de mond el mindenkinek, joguk van tudni.
- Nem vagyok rá kész.- kérek én is egy italt.
- Soha nem is leszel, de ne cseszd el a szerelmet emiatt.
- Te mit csinálnál a helyemben?- nézek rá bús tekintettel.
- Szarrá verném!
- Vörös!- szólok rá erélyesen.
- Mi van? Te kérdezted. De ha nem lennék bűnöző akkor elmondanám a szeretteimnek, aztán szembesíteném a köcsögöt, hogy mindent megtudtál.
- Nem akarok beszélni róla.- túrok a hajamba.
- Oké főnök, akkor baszd el az életed, majd tapsolok, ha végleg sikerült.
- Te mindig ilyen bíztató vagy?- kuncogok fel.
- Figyelj, megértem, hogy 1-2 nap kell, hogy az ember összeszedje a gondolatait, hogyan tálalja a történteket, de az, hogy ennyi idő, gáz! Azt hittem, hogy férfi vagy, nem egy kisfiú, aki halogatja a dolgokat, másoknak meg fájdalmat okoz. Szerintem anyádnak is tudni kéne, hogy nem lesz unoka. Ha az üzletben tudsz határozott lenni, akkor a magánéletedben is legyél az, ez nem a te szégyened!
- Igazad van Vörös, köszönöm. Akkor itt az ideje, hogy rajtunk kívül mindenki megtudja az igazságot, aztán majd látjuk mi lesz.- szükségem volt Vörös kemény szavaira, hogy észhez térjek, tényleg itt az ideje, hogy mindenki megtudja a titkot.
- Ha apád nem nevelt férfit belőled, akkor majd én!- veregeti meg a vállam.
- Ne is emlegesd az öreget. Holnapra hívj ide mindenkit.- adom ki az utasítást.
-  A faszt. Ma estére hívom ide az egész bagázst, nincs több halogatás! Csá! - azzal a lendülettel ki is lép a helyiségből.

Mielőtt bármit mondhattam volna, lelépett, ahogy én Azure életéből. Akkor össze kell szednem magam, bizonyára ez a hír mindenkit padlóra fog dobni.

Az életem teljesen megváltozott mióta Azure bele került. Nem tudom, hogy ez Áldás vagy Átok. Sokat vesztettem miatta-miattunk, de olyan érzelmeket kaptam tőle, amit soha senkitől. Tiszta szívéből szeret engem, és nem a vagyonom érdekli, vagy a hatalmam, hanem én. Nem szándékosan ignorálom, de mélyen legbelül haragszok rá, amiért elvesztettem sok mindent, miközben nem ő a hibás, tisztában vagyok vele.

Kiderült az igazság, hogy ki keserítette meg az életünket, meglátjuk, hogy mi lesz ezután. Békés vagy nyílt lapokkal folytatódik a harc? Nem tudom, de már nagyon belefáradtam ebbe.