Azure

•52•

EULIA ENI SHERIN
•

- Ne haragudj, szerintem elfelejtette, hogy jössz ma.- nézek bocsánatkérő szemekkel Harry anyukájára.
- Néha szétszórt az a fiú.- nevet fel.
- Mostanság főképp.- húzom el a szám.- Egy kis krémes?
- Kedvencem.- nyújtja a tányérját.
- Edward? Még nem békélt meg a dologgal?
- Jaj Drágám, hidd el próbálkozok, hogy megértessem vele, hogy a ti szerelmetek nem olyan tragikus, mint azt ő gondolja. Nem tudok vele beszélni, vagy idegbeteg lesz és velem vitatkozik vagy inkább elviharzik otthonról.
- Sajnálom.- túrom a sütimet, nem is kívánom az édeset.- Nem szeretném őket szétszakítani, sokszor előjön bennem ez az érzés, hogy miattam vannak haragban, de nem vagyok hibás. Én tényleg tiszta szívemből szeretem a fiát, annyi a bűnöm, hogy nem vagyok tehetős, se sikeres nő.- tolom arrébb a tányérom.
- Én nagyon örülök neked.- mosolyogva néz rám, tudom, hogy őszinte és ez meg melengeti a szívem. - Edward is megbékél idővel, pár év.- nevet fel.

••

Nagyon szeretem Harry anyukáját, örülök, hogy megtaláltuk az összhangot, szeretek vele beszélgetni. Nagyon jól látja a dolgokat, bármit megoszthatok vele, mellettem van és támogat. És imádom amikor Harry cikis történetit meséli.

Aggódok miatta. Elfelejtette, hogy jön az anyja, akit ő hívott. Hiába küldök neki üzenetet nem válaszol, telefont se veszi fel. Nem tudom merre lehet, lassan fél napja, hogy nem érem el. Caleb se tud róla semmit, vagy csak falaz neki.

Eső kellemes hangjára alszok el, ahogy kint a betonra csattan az esőcsepp, megnyugtat, így a sok aggodalmas gondolatokkal a fejemben álomba merülök akaratlanul.

••

Hangos égdörrenésre riadok fel, de hamar rájövök, hogy csak Harry ért haza, mert a lámpa fénye kiégeti a fáradt szemeim.

- Na mi van? Megsértődtél aztán itt alszol?- gúnyos vigyorral néz rám.
- Mi bajod?- összeráncolt szemöldökkel nézek rá, majd hamar észreveszek pár horzsolást az arcán.- Atya ég! Mi történt veled?- megyek utána a konyhába.
- Semmi, jó volt a buli?- nevetve iszik egy pohár vizet, alkoholt fogyasztott érzem rajta a szagot.
- Te komolyan azért nem jöttél haza, mert elmentél inni?- nézek rá mérgesen.- Itt vártunk rád anyukáddal!- emelem fel a hangom.
- Na, már olyan jó barinők vagytok, hogy nélkülem találkozgattok?- harap bele a sütibe, amit nem tettem el.- Mit akarsz még elvenni? Nem volt elég a cég meg az apám? Az anyámat is elveszed?- szemei dühösen néznek rám, az én szívembe pedig egy kés döf.
- Te alszol kint a kanapén, találsz benne ágyneműt.- megfordulva megyek fel a hálószobába, az ajtót pedig magamra zárom.

Fájt. Kinek ne fájna? Nem én kértem, hogy adjon fel mindent értem, értünk. Ő döntött így, de úgy látszik, hogy engem hibáztat, de tudom, hogy nem az én hibám, csakis magának köszönhet mindent, ő választott engem, de ha így folytatja akkor engem is el fog veszíteni.

••

Borzalmasan keltem fel reggel, nem igazán akarok kimenni a szobából, nem vagyok kíváncsi Harry fejére, de nem maradhatok itt egésznap. Órák óta fent vagyok, és nem hallottam mászkálást, pedig 10 óra is elmúlt. Vagy alszik, vagy jobb esetben elment itthonról.

Kócos hajamba túrok, életkedvem jelenleg egyáltalán nincs, de muszáj kezdenem magammal valamit, nem lehetek egésznap ebben a szobában.

Halkan megyek a konyhába, nem akarom, hogy felébredjen, de szerencsémre nem látom a testét a kanapén, biztosan elment itthonról, ettől mosoly került az arcomra.

- Jó reggelt!- dörmögős hangjára megijedek.
- Neked is.- hangom flegmán szól vissza, nincs kedvem hozzá.
- Csináltam reggelit.- mutat az asztal felé.
- Jó étvágyat.- gyerekesen főzök magamnak új kávét.
- Ne csináld, most főztem le a kávét, reggelizünk együtt.- hangjában hallom a megbánást.
- Az a tiéd, nem akarok több dolog elvenni tőled.- utalok a tegnapi beszólására.
- Sajnálom.- túr a hajába.
- Nem érdekel! Amikor igazán össze kéne tartanunk, te így viselkedsz velem! Mit képzelsz magadról? Senki nem mondta, hogy foglalkozz velem!- nézek rá dühösen, legszívesebben megütném.
- Tudod milyen vagyok, ha iszok.- tárja szét a karját, bennem pedig végleg felmegy a pumpa.
- Ha bármilyen komoly probléma lesz te ivással oldod meg és majd engem fogsz hibáztatni?- veszem kezembe a bögrét.
- Nyílván nem!- csak sajnos ez nem az első alkalom.
- Ne aggódj, mindent visszaadok, amit elveztem tőled!- hagyom magára, jelenleg látni se tudom.

••

Calebbal egy kávézóban ülünk, Vörös megkért kettőnket, hogy találkozzunk hárman, természetesen Harry tudta nélkül, egy biztos, hogy nem Harry áll a dolgok mögött, amit eddig is tudtunk.

- Már elegem van ebből az egészből!- sóhajtok fel.
- Nem sokára vége!- néz rám mosolyogva.
- Addigra meg tönkremegy az életem.- nevetek fel keserűen.
- Ne mondj ilyet! Most jön helyre, végre nyíltan együtt vagytok Harry-vel!
- Tegnap együtt voltatok?
- Nem, miért?
- Mert részegen jött haza és nem éppen kedvesen bánt velem.
- Tudod milyen, ha valami nem oké vele ,akkor iszik.
- Ez nem magyarázat! Megbeszélte az anyjával, hogy átjön hozzánk vacsorára, azt is elfelejtette! Ha lesz valami akkor ő mindent piával fog megoldani? - leszek újra dühös.- Megértem, hogy őt nagy vesztesség érte, az apja, a cég, a sok milliók, de senki nem tartott pisztolyt a fejére, hogy ezekről mondjon le!
- Érted mondott le! Ez nagy szó, mert igazán szeret téged. Nézd el, ha néha piásan megy haza.
- Ja, és ezt a fejemhez is vágja. - forgatom meg a szemeim.- Nem fogom elnézni, mert ha ő iszik, akkor megaláz engem, nem egyszer történt meg, csak eltaszít magától. Nem engedi, hogy segítsek, oké, de ne lökjön el magától, mert fájdalmat okoz nekem.
- Stresszes, nem tudja helyén kezelni a dolgokat.- védi továbbra a barátját.
- Mindegy.
- Majd beszélek vele, hogy ne viselkedjen így veled, elvégre tényleg senki nem kényszerítette a dolgokra.- nevet fel.- Harry mindig mást hibáztat, akkor is, ha ő baszta el a dolgokat.
- Észrevettem, hogy nem vállal felelőséget a hibáiért.- forgatom meg a szemeim.

Csak feleslegesen vesztett el mindent, ha a játék végén teljesen eltaszít magától.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok Drágáim!

• Most hálás köszönet, hogy olvastok és itt vagytok! ♥️

• Na, ez a Harry nem bír magával, mindig generálja a feszültséget.. 😒

• Most is felteszem a kérdést, szerintettek ki áll a fenyegető dolog mögött? Írjátok meg, hogy szerintettek ki az, de azt is, hogy miért. 🤔

• Sajnos már az utolsó részeket írom, nem sokára a történet végéhez fogunk érni.. 🥺

Millió Puszi, Enchiles♥️