Azure

•51•

Harry Stlyes
•

Irodában vagyok és a székemben ülök, vagyis már nem az enyém, ami fáj. Apám képes volt át adni az irányítást annak a fasznak, aki meglopott minket és a házamat is tönkre tette. Megbocsátott neki és még a céget is a kezébe adta. Én mindvégig mellette voltam, minden szart megcsináltam, amit kért. Azt tanultam, amit ő akart, saját életemet nem irányíthattam miatta. Nekem az a bűnöm, hogy szerelmes lettem egy tisztességes nőbe.

- Mit keresel a székemben Harry?!- Roger mérges hangja szakít ki a gondolataimból.
- Érződik, hogy te ülsz itt, mert eléggé kitágult a szék.- vigyorgok rá.
- Elhagyod a kis ribid és jönnél vissza?- nevetve önt egy italt magának. Bingó! Hamar elárulta magát, megbízottat a szerelmünk basztatja.
- Köszönöm kérdésed, úszunk a boldogságban. Titkok nélkül, szabadon együtt lehetünk, végre.- mosolygok rá.- Következő, pedig a cég.
- Szerinted apád elnézi neked, hogy egy kis senkiért dobtad a cégét!- hörpinti fel az italt.
- Ki mondta, hogy el kell néznie?- nevetek fel.
- Hát akkor?- húzza fel a szemöldökét.
- Meglepetés lesz.- vigyorgok rá.- Szép napot drága unokatestvérem!- ütögetem meg a vállát, majd kilépek az irodából.

Lehallgató készüléket rejtettem el a szoba több részén, amit Vörös adott, valamint az ügyfelekkel való találkozásokat lefotóztam, amiket szépen át fogok tenni egy másik időpontra.

- Fiam!- édesapám dörmögő hangja szólít meg, amire megfordulok.
- Üdvözöllek.- hangom komor és távolságtartást sugároz.
- Mi járatban erre? Csak nem ott hagytad végre a titkárnőt?- nevet fel.- Akkor szívesen látlak itt.- vigyorog rám.
- Köszönöm az érdeklődésedet.- mosolygok el.- Nagyon jól vagyunk a szerelmemmel, sőt most vagyok a legboldogabb.- ütögetem meg a vállát.- Mond meg anyának, hogy puszilom és várjuk majd egy ebédre. Viszlát.- hátat fordítva megyek el, nem értem miért ellenzi ennyire ezt a kapcsolatot.

••

Vöröst várom egy elhagyatott házban, mindig más helyszínre hív, hogy ne bukjunk le, sose lehet tudni ki figyel meg.

- Szevasz Főnök!- törölgeti vigyorogva a kezét, ami véres.
- Remélem nem bánod, ha nem fogok veled kezet.- felhúzott szemöldökkel nézem a véres foltokat a kézfején. Ő meg csak nevet.
- Elkaptuk a fickót a videóról.- nagy szemekkel nézek rá.
- Ez gyors volt! Ezt már szeretem.- biccentek elismerően.
- Van egy rossz hírem.- húzza el a száját.- Rogert csak felbérelték, és nem tudjuk ki. Az a rohadék nagyon rejtőzködik, legrosszabb, hogy még tervez valamit.
- De mit akar tőlem?- túrok idegesen a hajamba.
- Vagyonodat biztos nem, mert már nincs. Már bocsánat. A faszkalap azt mondta, hogy ő semmit nem tud, csak az utasítást hajtotta végre, amiért borsos összeget kapott.
- Nem lettünk előrébb.- feszül meg az állkapcsom.- És ha Rogert vernétek szarra? Akkor biztos beszel az a nyomorul!- hangom dühösen cseng.
- Azzal próbáltuk, de azt a faszt mindig őrök védik, félti magát, mert sok embert átvert.- köp a földre.
- Kurva életbe!- tépem a hajam, azt hittem könnyebben fog menni.
- Nincs valami irigyed? Egy volt osztálytárs, valami eltitkolt rokon, esetleg egy barát, akinek rosszat tettél? Dühös ex?- teszi fel a kérdéseket.
- Tudtommal nincs, a dühös exnek nincs ennyi pénze.
- Szóval van egy bosszúra éhes volt barátnő.- nevet fel.- Küld el róla az információkat, lenyomozzuk őt is, az a biztos.
- Jól van, megkérem Calebet, hogy adjon le minden információt róla.
- Okés főnök, jelentkezek, ha van valami!
- Köszönöm Vörös!- intünk egymásnak és lelépünk.

Borzasztó érzés, hogy miattam nem lehet harmonikus a kapcsolatunk. Én vagyok a hibás, hogy bántották Azurét, és egyszer se voltam mellette, hogy megvédjem, amiért dühös vagyok. Nem foglalkoztam vele csak magammal, sebeimet nyalogattam, ahelyett, hogy vele lettem volna.

De már minden másképp lesz, Roger őrizteti a seggét, de az irodában nem, majd én beszélésre kényszerítem az öklömmel.

Düh annyira ellepte az agyamat, hogy észre se vettem milyen sebesen hajtok, szerencse, hogy külterületen vagyok. Azurénak írok egy üzenetet, hogy későn érkezek haza, még ma elrendezem azt a szarházit.