Azure

•41•

EULIA ENI SHERIN
•

Újra hétfő, boldogan jöttem be a munkahelyemre, hogy nem látom a göndör képét, mert úgy volt, hogy már nem fog a héten dolgozni, de túl hamar örültem. Nem ment el a családi kiruccanásra, hanem ő is bejött dolgozni.

Viselkedése nagyon fura volt, ami nem rá vall zavart és aggódó volt egész nap. Lehet valami fontos ügyfelet vesztett el, csak ez a viselkedése rám is kihat. Feszült vagyok, frusztrált és rossz érzésem is van bennem. Biztos Harry miatt, mindig fura érzéseket vált ki belőlem, ha a közelemben van.

- Eni!- rekedtes hangja zavar meg, remélem nem akarja, hogy túlórázzak, mert elfáradtam mára, szeretnék egy kádvízben lenni és lazulni .- Ma még keresni foglak! Fontos dologról kell beszélnünk.
- Nekünk nincs miről beszélni a munkán kívül.- veszem magamhoz a táskámat.
- Ne akadékoskodj! Keresni foglak, arra kérlek, hogy ne legyél elutasító! Nem rólunk van szó, kérlek.
- Rendben van. Akkor várom a hívásod. Szép napot.- lépek ki az irodából, végre megszabadulok a negatív energiától, ami körülötte van.

Ezra értem jött kocsival, Harry pedig akkor jött ki az épületből amikor beültem a kocsiba. Tekintetünk találkozott, nem tudtam leolvasni az érzéseit, de számomra rossz volt, hogy látta ezt, mintha ezzel elárulnám, de lelkem mélyén tudom, hogy nem csinálok semmi rosszat, elvégre ő választott mást.

- Hahó!- lengeti előttem a kezét.- Megérkeztünk.- kuncog fel.
- Észre se vettem.- túlságosan a zöld szemekre gondoltam.
- Gyönyörű vagy Eni, mindig is az voltál, de sokat nőiesedtél az évek alatt.- simogatja meg az arcom, ami pírba borul. Ajkai már túl közel vannak az én számhoz, így elhúzódok.
- Sajnálom, de én nem szeretnék tőled semmit, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük- fordulok el.
- Tudom.- sóhajt fej.
-  Köszönöm, hogy támogattál, nagyon jól esett. Ha legközelebb jössz látogass meg, örülni fogok neked.- ölelem magamhoz.
- Úgy lesz!
- Vigyázz magadra, jó utat.- köszönök el tőle, sajnos nem marad tovább a városba, pedig élveztem a társaságát.

••

Nem sok mindent csinálok mostanság, fekszek a kanapén és szomorú zenéket hallgatok, amikor Ezrával szakítottunk azt nem viseltem ilyen nehezen, mint Harry hiányát, borzalmas érzés, hogy napi szinten látom, de nem csókolhatom, ölelhetem magamhoz többé.

Telefonom rezgése szakított ki az emlékekből.

Ismeretlen
Gyere az irodába. Harry.

Lehet megtalálta a dokumentumokat, amit keresett meg említette, hogy beszélni szeretne velem, azt hittem, hogy majd átjön, de ő túl kényelmes.

Felkaptam magamra egy kényelmes öltözéket és elindultam, most jót fog tenni a friss levegő, rég voltam vele kettesben, izgulok és tartok is tőle.

Az épületben sötétség van, ami nagyon szokatlan, mert zárás után itt szoktak lenni a biztonsági őrök, Harry mindig mindent véd, kicsit betegesnek tartom, de az ő dolga. Érthetetlen számomra, hogy mos egy lélek sincs az aulában.

Kellemetlen érzés bujkál bennem, rossz előérzet, testemet átjárja félelem, lehet csak a sötét folyosók és irodák váltják ki ezt belőle, elvégre sose volt alkalmam ilyen kihaltnak látni az épületet, horror filmbe illő ez a látvány számomra, sötét irodák, folyós. Minden horror így kezdődik. Hangosan felkuncogok a hülyeségemen.

- Megérkeztem!- kiabálom, ahogy az irodába lépek, halvány fény jön ki a hálóból.- Styles!- kopogtatom meg az ajtót.

Hirtelen valaki számra teszi a tenyerét kezeimet meg hátracsavarja, tenyeremből kiesik a táskám, szívem pedig hevesen kezd dübörögni.

- Szia Eni.- egy alacsony, testes férfi lép elém, nem ismerős a testalkata, se a hangja. Remegek a félelemtől, két idegen fickó kezében vagyok.
- Mi-mit akarnak tőlem?- remeg a hangom, sírásomat próbálom elfojtani magamban.
- Nem ismersz engem Drágaságom.- kuncog fel és megszorítja az állkapcsom.- De én mindent tudok rólad.- vigyorodik el.- Tudod miért vagy itt? Nem persze, hogy nem. Milyen hülye kérdés. - szórakozottan néz rám.- Tudom, hogy Harry baszogat téged Szépségem, vagy ahogy ő mondaná Azure- gonosz mosollyal néz rám és erősen szorítja az állam, félek, hogy mit akarnak tőlem, könnyeim akaratlanul is elindulnak.- Elsőnek azt hittem, hogy valami kis kelléknek tart, hogy alkalmanként használ amikor ő  úgy gondolja, de képzeld nem így van! Vannak érzései irántad, fura mi?- megy be a szobába, mögöttem lévő pali pedig betol. Ellenkezek, próbálok kiszabadulni a fogságból, de túl erősen szorítja a karjaimat.

Hálószobában egy kamera található, egyenes az ágyra néz a lencséje. Hangosan felzokogok, mert tudom mit akarnak tenni velem.

- Ne-nem tudom miről beszélsz.- dadogom ki nehezen a mondanivalóm, könnyeimtől nem látok.- Nem igazak, amiket mondasz, sose volt köztünk semmi kapcsolat.- próbálom menteni a menthetőt.- Ez félreértés.- kapálózok a testemmel, ki kell szabadulnom.

- Ne hazudj nekem!- ordít rám a fickó, amire összerezzen a testem.- Megfigyeltelek titeket, több képem is van rólatok, rólad, ahogy egymás szájában vagytok, vacsoráztok! Gyűlölöm Harry-t.- keze ökölbe szorul, ahogy kiejti a nevét.- Sose szerette, ha hozzáérnek, ami az ő tulajdonában van. Legyen szó kocsiról, házról, nőkről.- nyalja meg az ajkát, ahogy végig pillant a testemen.- De most megtehetem, anélkül, hogy ő megmentene. Nyugodtan alszik az ágyában, amíg te szenvedsz az ő bűnei miatt.-nevetve sétál a kamerához.
- Ehhez mi közöm?- sírok fel.- Hetek óta nincs köztünk semmi, lezártuk!- akadok ki, nem akarom, hogy bántsanak. Sikítva sírok fel, tudom, hogy számomra nincs menekvés.
- Tönkretett!- sziszegi mérgesen.- Én is tönkre teszem őt, csak lassan, mint a kígyó, mérget ereztek belé, kínok közt fog belepusztulni a fájdalomba.- kezei ökölbe szorul, dühös, aminek én iszom meg a levét.
- Menjetek az ágyra.- fejével az említett tárgy int.
- Nee! Nem akarom, könyörgöm!- Sikítok újra és újra, de semmi hatása, senki nem hallja hangom.- Kérlek, engedjetek el!
- Harry-t nem tudom bántani sehogy, te vagy a legelérhetőbb. Styles  olyan mint egy vár védőfala, nincs rajta fogás, de az ő gépezetében is van egy védetlen láncszem, amit nehezen, de megtaláltam, és az te vagy Drágaságom.- nevet fel, én pedig zokogok. Nem élem túl, ha erőszakkal fognak hozzámérni, már a gondolatába is bele pusztulok.

- Felvétel indul!- nevetve néz ránk.

A férfi leveszi a kabátom, ütögetem a testét, próbálok elszaladni, de mind hiába, túl erős hozzám képest, de nem adom fel, harcolni fogok magamért.

- Nyughass már!- Lök az ágyra és a csípőmre ül. Letépi a pólómat, melltartó fedi a felsőtestem. Mocskos ujjai a bőrömbe nyomodnak.
- Engedj el!- sikítva ütögetem az idegent próbálok kiszabadulni, de reménytelenül, karjába harapok teljes erőmből, bízva, hogy egérutat találok.
- Hülye kurva!- üti meg az arcomat és felállít az ágyról, hátam a mellkasának nyomódik.

Testesebb férfi pedig közel hozza a kamerát, testemet videózza fel, elidőzik a melleimnél, közben vigyorog, elfordítom a fejem és úgy sírok, megaláznak. Megfogja az arcom és kényszerít, hogy a kamerába nézzek.

- Könyörgöm, ne bántsanak.- zokogva préselem ki magamból ezt a mondatot, vér íze keveredik a nyálammal és a könnyeimmel.
- Végeztünk.- teszi el a kamerát.- Ez csak egy figyelmeztetés Harry-nek. Tudunk mi ennél durvább dolgokat is szépség.- vigyorogva szorítja meg az arcom. Induljunk!- néz a mögöttem lévő fickóra, aki ledob az ágyra, majd elmennek.

Csak fekszek és zokogok. Megaláztak, megütöttek. Gyorsan kulcsra zárom a szoba ajtaját, hogy ne tudjanak bejutni ha vissza akarnának jönni. Csak állok magam előtt, könnyeim megállás nélkül folynak le az arcomon, újra leperegnek előttem a rémes percek, a mocskos érintések, a nevetések. Örülhetek, hogy ennyivel megúsztam, de legközelebben nem lesznek ilyen kegyesek.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok Drágáim!

• Elnézést kérek, hogy most jött rész.
• Nem tettem ki képet
• Nem néztem át a helyesírási hibákat.
• Csak már ideje volt kitenni egy új részt, mert rég volt.

• Nem vagyok jó lelkiállapotban, ezért jött ilyen későn a rész, mindenerőmmel azon vagyok, hogy összeszedjem magam, de nem egyszerű.

Köszönöm, hogy vagytok és olvastok! ❤️