Azure

•39•

EULIA ENI SHERIN
•

3 napja kezdtem el újra dolgozni, nagyon nehéz volt visszajönnöm ebbe az irodába, szerencsére Harry-vel nem találkoztam, kerül engem, ami jelenlegi helyzetben a legjobb, de nem csinálhatjuk ezt a végtelenségig, amíg lehet addig kerüljük egymást, de muszáj lesz beszélnünk a munka miatt.

- Szia.- jön be elegáns ruhába Jen.
- Szia.- erőltettek az arcomra egy mosolyt. Hosszú fekete haja a feje tetejére van kötve, natúr sminket visel, amit feldob az ajkain lévő piros rúzs , fehér, pamut overall tökéletesen mutat rajta, főképp a hosszú lábai miatt, gyönyörű egy nő.
- Harry-hez jöttem, tart még a tárgyalása?- hangja kedvesen cseng.
- Hamarosan befejezi, addig foglalj helyet, esetleg adhatok valamit?- viszonozom a kedvességét.
- Nem köszönöm, Harry-vel vacsorázni megyünk!- hófehér fogaival mosolyog rám. Szívembe fájdalom keletkezik, engem is mindig vacsorázni vitt, Jen biztos szereti az elit helyeket, velem ellentétben.
- Nem is olyan rég láttalak az utcán téged, egy fiúval!- huncut mosoly keletkezik az arcára.- Talán alakul valami?- kuncog fel.
- Ahm, nem. Ő az exem, csak véletlenül összefutottunk.- ha tudná, hogy mi volt Styles és köztem, nem csevegne ilyen lelkesen.
- Pedig jó képű pasi, de hát okkal ex az ex.- nevet fel, én pedig kuncogok. Nem sok kedvem van bájcsevegni Styles barátnőjével.
- Mi kapcsolatunk is kezd komolyra fordulni Harry-vel, meg se gondoltam, hogy ennyire figyelmes, mindig meglep valamivel. - oh, hogy fogná be a száját.- Képzeld, az apja elhívott minket egy kiruccanásra.
- Oh, hát az nagyon jó!- mosolygok rá, de belül már sírok.
- Holnap indulunk, de az apjával már ma este megszállunk, segít a vállalkozásomba, megbeszélt egy talalkozót egy elismert befektetővel, nagyon izgatott vagyok.- sóhajt fel.
- Biztos jó lesz.- rendezgetem a papírokat, ezzel jelezve, hogy nincs időm csevegni.
- Azt mondtam, hogy lent várj!- Harry mérges hangját szidja le Jen-t, oly rég hallottam ezt a hangot, szinte fáj a fülemnek, ahogy hallom rekedtes hangját..
- Eni.- szólít meg, mire rá pillantok. Elképesztően jól áll rajta a fekete elegáns viselete, még a haja is be van állítva, tényleg randizni mennek.- Holnaptól nem dolgozom, következő hétre beszélj meg tárgyalásokat az ügyfelekkel.
- Rendben van.- hangom halk, csoda, ha meghallotta. Tekintetem végig az előttem lévő papírt nézte, nem akarok rá nézni.
- Induljunk!- kezét Jen derekára teszi és úgy vezeti ki az irodából. Tökéletes pár, én soha nem mutattam ilyen jól mellettem, mi szerelmünk soha nem virágozhatott volna ki, talán így a legjobb.

El kell fogadnom, hogy Harry nem engem akart, hanem egy hozzáillő nőt. Őt választotta helyettem, még ha fáj is, de be kell látnom, hogy ez a helyes, én csak egy kis kaland voltam a monoton életében, én pedig szerelmes lettem belé, amiről nem tud és az a legjobb.

Hiába nyugtatom magam ezekkel a gondolatokkal, nem segít. Fájdalmas látni őt más nővel, legszívesebben itt hagynék mindent, elmenekülnék messzire, de nincs rá még lehetőségem. Azon leszek, hogy minél hamarabb itt hagyjam a céget.

••

Munka hamar letelt, sokkal jobban érzem magam, ha Harry nincs itt, legalább nem kell találkoznom a helyes arcával, nem kell hallanom az izgató rekedtes hangját. Nagyon hiányzik, főképp, hogy minden egyes napunkat együtt töltöttük, fura nélküle az életem.

Csengő hangja zavarja meg a néma csendet, ritkán látogatnak, szívem hevesen ver, tenyerem izzad, mindig reménykedek, hogy Styles lesz az, de ahogy kinyitom az ajtót, csalódnom kell.

- Ezra!- mosolygok rá.- Gyere be!- lépek el az ajtóból.
- Hoztam egy kis italt!- mutatja fel a bort, én pedig nevetve rázom a fejem.
- Végén alkoholistát csinálsz belőlem.- veszem elő a poharakat.
- Csak melletted akarok lenni.- tölt a fehér borból, amibe bele is kortyolok. Száraz, amit nagyon szeretlek, úgy látszik nem felejtette el.
- Köszönöm.- ülök a kanapéra, telefonomra pedig egy email érkezett, biztos munka.
- Ah, nem hiszem el!- túrok a hajamba.- Pénteken elbúcsúztatják az idősebb Styles-t, semmi kedvem menni.- főképp Harry miatt, nézhetem, ahogy Jen vigyorog az oldalán.
- Elhiszem, én se szerettem ezeket a kamu nyálazásokat, fogadni mernék, hogy a munkásai nagy részét nem is ismeri.- kuncog fel.- Érted megyek szívesen, ha gondolod.- néz rám egy féloldalas mosollyal.
- Sose gondoltam volna, hogy a te válladon fogok sírni.- nevetek fel, pár éve még utána sírtam, most meg..
- Felnőttem, már nem hajt a vérem.- issza ki a pohár tartalmát, én is így cselekszek.

Ezárnak köszönhetően nem sírok a fájdalom miatt, de gondolataim rejtett zugában ott van,nem menekülök az emlékek elől.

- Hogy sikerült eljönnöd abból a fos albérletből?- ülünk le a kanapén.
- Ő segített, nélküle még mindig ott lennék. - döntöm fejemet a vállának, behunyom a szemeim.

Könnyeim némán gurulnak lefele, ennyit a sírásról. Ezra pedig letörli őket. Arcomat a kezébe veszi, tekintete tele van sajnálattal.

- Nincs semmi baj, legjobbkor bukkantam fel!- ölel magához szorosan, amire most igazán szükségem van.- Adj egy kis időt magadnak, ne tartsd vissza a sírást, legalább megkönnyebbülsz, amíg a városban vagyok nyugodtan hívj, ha szükséged van valakire.- erősen szorítja a testem, én pedig kizokogom a lelkem.

Ezrával sok időt töltünk egymással, de nincs köztünk semmi érzelem, se kémia. Elhagyott egy másik nőért, már nem haragszom rá, de nem is tudok rá férfiként tekinteni, amit el is mondtam neki. Pár napon belül elutazik, csak a szüleit látogatta meg, így egyedül maradok a szenvedésemmel és a fájdalommal a szívemben, jó érzés volt, hogy mellettem volt, azok ellenére, hogy az exem.

- Találtam egy vígjátékot. Semmi szerelem nincs benne, csak szórakozás.- Indítja el a filmet, én pedig hálásan nézek rá.

Legalább Másfél órára kikapcsol az agyam. Idővel jobban leszek.