Csak egy szó (SZÜNETEL)

4.fejezet

Már majdnem hétvége van és én még most sem küldtem el az önéletrajzomat. Igazság szerint elakadtam-erről majd később még mesélek-plusz nem mertem elküldeni. Többször is próbáltam elküldeni, ám mindig úgy voltam vele, hogy majd holnap. Ma meg már péntek van. Na de tényleg most nem a mellé beszélés a fontos most, hanem az hogy elmeséljem az utóbbi 4 napomat.

Hétfőn sikeresen elaludtunk és 10-kor keltünk fel. Choi úr se tudott minket felkelteni, mivel ő is sikeresen elszundított. Villám gyorsan kellett készülődnünk, viszont akármennyire is akartunk sietni nem ment. Mindig várni kellett a másikra. Például a fürdőszobánál is sorban álltunk és a vécénél is. Én készültem el a leghamarabb, így én mosogattam el és ellenőriztem le, hogy minden ki van húzva illetve elzárva. Végül egy óra alatt lettünk kész. Choi úr elvitt minket az étteremig, utána pedig ő is ment dolgozni. Nyitás előtt 5 perccel léptünk be. Szerencsére Jaehyun, Min és Hyunjin már mindent előkészített, ezért Hanával igazán megnyugodtunk. Kedden nekiálltam írni az önéletrajzomat, csakhogy-ahogy már említettem-elakadtam. Nem tudtam mit írjak a hobbimhoz, mivel mindig dolgoztam, tanultam vagy szocializálódtam. Azt meg ugye nem írhatom oda, hogy "Hobbi: szocializálódás, BigHitnél vagy a BigHit közelében állás keresés. Ezeket írnám végem lenne. Másnap Hyunjin felajánlotta a segítségét, így csütörtökön délelőtt el is mentünk biciklizni, rajzolni, fotózni és úszni. Sajnos csak ezekre jutott időnk, hiszen várt minket a munka. Végül a rajzolás és a fotózás mellett döntöttünk. Ez a két dolog ment a legjobban. Úszásból soha sem voltam valami jó és ez meg is mutatkozott. Hyunjinnak segítenie kellett abban, hogy kijussak, mivel már az elején annyira beleadtam mindent, hogy begörcsölt a lábam a végére. A biciklizésről már meg sem említem. Maximum annyit árulok el, hogy jó pár lila foltnak lettem a gazdája. Hyunjin szeretett volna még beszélni velem, viszont munka előtt nem akarta elmondani így nem mondott nekem semmit. Azóta nem is beszéltem vele.

Péntek reggel van, én pedig kipattanok az ágyból 7 órakor. A telefonom már harmadjára áll neki csörögni. Ránézek a kijelzőre, félkómásan Hyuna nevét olvasom le.

-Mi az?-szólok bele halkan.

-Már vagy 10 perce állok a kapuban.-háborodik fel.-Nem engednél be végre?

Kinézek az ablakon, Hyuna a bőröndjén ül és vár. Úgy látszik máris megunta a szüleit vagy csak összekaptak a semmin és holnap már haza is megy. Belelépek a papucsomba, felveszem a köntösömet, utána pedig gyorsan futok az ajtóhoz.-Gyere be.-nyitom ki neki.

-Na végre.-húzza be maga után a cuccát. Hyuna automatikusan felfelé veszi az irányt. Leül az ágyamra és kíváncsian megkérdezi.-Hol van az ágyam?

-A kisszobába.-felelem. Mint már mondtam, Hyuna sokat van és volt nálunk, Hana emiatt vett is neki egy ágyat. Nem gondoltam volna, hogy már itt lesz, ezért hagytam abba a helyiségbe.

-Szóval száműztél engem?

-Nem.-nevetek.-Csak nem voltam felkészülve.

-Ez fájt.-dől el az ágyon.

-Majd megkérem Choi úrat segítsen áthozni.-közlöm vele.-Amúgy meg miért jöttél ilyen hamar?

-Első ok a szüleim, de azt hagyjuk. A második ok a jelentkezésed. Tudom, egyedül nem lennél képes rányomni a küldés gombra.

Igaza van, nem menne. Százszor, sőt ezerszer átolvasnám az egészet és tuti még átírnék valamit, amitől lehet rosszabb lenne. Kicsikét túl izgulóm ezt az egészet. Én csak tényleg beszeretnék jutni.

Elküldjük?-érdeklődi.

-Igen.-lépek a laptopomhoz. Bejelentkezek, majd idegesen megnyitom a dokumentumot.