Csak egy szó (SZÜNETEL)

8. fejezet

Hana jóvoltából és kedvességéből fakadóan haza felé tartunk. Miután ő is látta a lábamról készült röntgen felvételt, illetve miután ő is végig hallgatta az orvos utasításait úgy döntött, hogy otthon kell maradnom a mai napon. Kötekedhetnék vele vagy ellenkezhetnék is, ám akkor biztosan 1 hét otthon létre ítélne inkább. Sorsomba beletörődve beszállok Hyunjin segítségével az autóba, és a fájdalomcsillapító adagtól melyet kaptam a kórházban el is alszok.

Ahhoz képest, hogy eddigi életem során folyamatosan szereztem magamnak sérüléseket, még most se szoktam meg a fájdalmat. (Ha egyáltalán meg lehet szokni.) Gondoljatok csak a 15. születésnapomra, ott sérültem meg igazán testileg és lelkileg. Az a heg pedig még a mai napig meg van a vállamon. Na jó nem füllentek, 2011-ben is megsérültem anyám által, mely szintén mély nyomott hagyott bennem, máris mesélem. 2011. szeptember 1-et írtunk. Szokás szerint anyám megint kimaradt éjszakára, így Dasom átjött hozzám ünnepelni. Sajnos nem tudtam rendesen megvendégelni őt, ugyanis szószerint semmi se volt. Anyám elvitte az összes pénzt itthonról, ezáltal több napja nem volt otthon semmi. Ha Nayeon átjött mindig hozott egy kisebb összeget magával, melyet elrejtettem. Csakhogy, ha anyámat egyedül hagytam mindig feltúrt mindent és mindig megtalálta azt amit kereset. Én pedig nem voltam, olyan bunkó és pénzmániás, hogy többet kérjek Nayeontól. A lényegre térve, Dasom hozott magával üdítőitalokat plusz cupcake-eket. Szerény ünneplésnek néztünk elébe, ám jó volt mivel csend és nyugalom honolt a lakásban. Dasom úgy este 10 fele ment haza, mikor a szülei jöttek érte. Én ezekután nekiálltam rendet rakni, amikor is anyám 5 perccel később megérkezett. Eleinte teljesen figyelmen kívül hagyott. Szanaszét dobálta a nála maradt szemetet, üvegeket, a táskáját a földre ledobta, majd lefeküdt a nappaliban lévő kanapéra. Ekkor pillantotta meg a maradék PET palackokat, melyeket még az asztalon hagytam. Kikelt magából és egyből kérdőre vont, hogy mégis honnan volt pénzem ilyeneket venni, hol rejtegettem a pénzt, miért nem adtam oda neki. Még az is eszébe jutott, hogy valahonnan loptam, amire kijelentette, hogy büszkességgel töltené el a szívét, mert legalább tudnék akkor vigyázni magamra és nem kéne törődnie velem. Emiatt egy kicsit bepipultam és a fejéhez vágtam, hogy mennyire szörnyű anya is ő igazából. Még a lánya szülinapját is elfelejti, újra. Ő ebből azt szűrte le, hogy Nayeon hozott nekem ajándékba pénzt. Nem érdekelte az, amit közöltem vele, minden szavan egyik fülén bement a másikon ki. Neki fogott felforgatni a lakást. Én folyamatosan raktam el a holmikat utána, de nem volt értelme. A fürdőszobához érve jött a jelenet, melyre nem igazán számítottam és nem is vágytam. Anyám a fürdőből kiérve egy köteg pénzt tartott a kezébe. Tágra nyíltak a szemeim és hátrálni kezdtem. Anyám, mint egy ragadozó közelített felém káromkodva, ijesztő volt. Ahogy hátráltam védtem magam, de nem ért semmit. Anyám megragadta a karomat, tépte a hajamat és nem hagyta abba addig, amíg meg nem hallotta a szirénákat. Choi úr érkezett ki az egyik munkatársával, akivel mindkettőnket bevittek a rendőrőrsre. Anyámat kérdőre vonták, majd bent tartották ittas állapota miatt. Choi úr velem maradt és bevitt a kórházba. Beszélt velem és próbált rávenni, hogy indíthatnánk pert anyám ellen, de még csak 17 éves voltam, nem akartam ilyen ügyekbe belekeveredni. A kórházba  szokásos dokihoz mentünk, Son Minhyunhoz, aki nem kérdezett semmit, csak ellátta a sebeimet, ezután pedig alaposan megvizsgált. Zúzódások voltak a karomon, fejemen és kézfejemen. Ez volt a második eset, amikor anyám megütött.

Mikor felkelek az ágyamba találom magam. Őszintén, még szívesen aludtam volna, ám már ébredésem óta ötször csörgött a telefonom, emiatt pedig képtelenség számomra visszaaludni. Nagy nehezen felülök az ágyba, hogy elérjem a mobilomat, mely az éjjeli szekrényemen van. A bokámba egyből belenyílal a fájdalom, így gyorsan visszadőlök a kényelmes pozícióba, -amibe eddig is voltam- hogy ne fájjon. Amint visszafekszem ismét megcsörren a készülék. Egy ismeretlen szám hív, felveszem hátha a cégtől keres valaki, a jelentkezésemmel kapcsolatban.