Csak egy szó (SZÜNETEL)

3.fejezet

Egy kicsit fáradtan kellek fel, ám boldogan hisz találkozni fogok Hyunával és Siwooval. Hyunáról már meséltem, most Siwoon a sor. Siwoo a hallgatótársam volt és ugyanott gyakornokoskodott, ahol én is. Ő ott maradt a cégnél és sikeresen valóra váltotta az álmát. Producer lett és több műsora is díjat nyert. De a legfontosabb amit tudni kell róla, hogy együtt vannak Hyunával. Hyuna már amikor először meglátta, oda volt érte. Mindig nyaggatott engem,hogy ha valahova  elmegyek Siwooval egyből szóljak neki, mert ő is ott szeretne lenni. Így a legjobb barátnőmet sok helyre magammal vittem, például: kávézóba, könyvtárba, ahol egyáltalán nem tudott csöndbe maradni. Miután a találkozónak vége lett, csak ő róla tudott beszélni. Áradozott a sötét barna szemeiről, a magasságáról, a humoráról és a mély hangjáról.
Egyszer Hyuna megkért, hogy kérdezem meg neki Siwoo milyen lányok érdeklik. Én meg is érdeklődtem, csakhogy olyan választ adott amire nem számítottam. Azt mondta, hogy ő engem szeret és én vagyok az ideálja. Én hülye meg fel sem fogtam , hogy miért hív el engem ennyi helyre. Hiszen nem voltak fiú barátaim, nem tudtam hogy is viselkednek ők. A lényeg az, Hyuna összetört, mivel ő se fogta fel pedig ő többet tud ezekről a dolgokról. Én pedig elutasítottam Siwoot. Ám Hyuna nem adta fel. Egy év után szerelmet vallott neki és azóta is együtt vannak.

Egy közeli kávézóban fogok összefutni velük, utána csak sétálni fogunk a környéken. Mielőtt még elindulok rendet rakok a szobámban. Elteszem a ruháimat a szekrénybe, betolom az asztal elé a székemet és kész is vagyok.

-Hova mész ilyen korán?-kérdezi Choi úr,-amúgy nincs korán, 11 óra van-mikor észre vesz a nappaliban.

-Kávézóba megyek a barátaimmal.-válaszolom miközben belelépek a cipőmbe.

-Rendben, jó szórakozást.

Olyan jó érzés. Bármikor kimondom a barátok szót, egyből elengednek mindenfelé. Mondjuk sose hazudok nekik, lehet ezért is ilyen engedékenyek velem. Mindig elmondom nekik, mikor, hol és kivel vagy kikkel fogok találkozni. Ám akadnak olyan esetek, amikor nem mehetek el. Én akkor nem kezdek hisztizésbe vagy ilyesmi, fel fogom, hogy most nem. Oké, hogy felnőtt vagyok de mégse tehetem néha azt amit szeretnék. Például nem járhatok szórakozóhelyekre. Choi  úr és Hana ellenzi, hogy én betegyem olyan helyekre a lábamat. Choi úr mindig elmondja, hogy "Sose tudni milyen alakok lehetnek ott."

-Várj, mész ma Hanához?

-Igen, muszáj.

-Még most  se vett fel senkit?-kiabál a konyhából, mivel időközben bement oda.

-Nem. Egyfolytában nyaggatjuk emiatt.  

Choi úr kilép a konyhából egy zacskóval és a tárcájával a kezében.-Ezt ad át Hannak, ezt pedig fogad el.-nyom a kezembe 500 ezer wont.

-Nem.-felelem és adom vissza neki.-Nálam is van elég pénz.-Már veszem is le a kulcsot a polcról azzal a szándékkal, hogy elindulok.

-Seo Yoon.-üvölt utánam.

-Majd jövök.-csukom be magam mögött az ajtót.

Choi úr nagyon szereti osztogatni a pénzét. Ha tehetné minden embernek adna belőle. Nekünk is mikor Hanával elmegyünk-és persze Choi úr itthon van vagy nem alszik-mindig ad valamennyit. Hana néha-néha elfogadja, én viszont semmiképen. Én is keresek pénzt, amiből tudok magamnak venni ételt illetve egyéb dolgokat.

A kávézóba érve egyből keresem a tekintettemmel Hyunáékat, viszont ahogy nézem még nem érkeztek meg. Beállok a sorba és kérek magamnak addig egy latte machiatót. Leülök az egyik ablak melletti helyre és amíg várom őket bámulok kifelé az üvegen. Az utca tele van irodai dolgozókkal, akik mind kávéért vagy ételért jöttek ki. Némelyik csak egy kávét, mások pedig óvatosan viszik az italokat. Figyelem tovább az embereket, amikor is egy fekete kapucnis alak jelenik meg előttem és leül velem szemben.-Elnézést, de ez a hely foglalt.-közlöm vele.