Hwang Hyunjin egy Dél-koreai cserediák Magyarországon
Kovács Lili 18 éves diák, teljesen oda és vissza van a Kpop műfajért, részt vesz a cserediák programban, szüleivel és tanáraival megbeszéli, hogy a következő cserediák nála szálljon meg.
Szeret...
Kovács Lili vagyok, 18 éves. Az iskolámban nyílt egy cserediák program. Elsőnek nem érdekelt, de miután megtudtam, hogy koreai diákok jönnek, felfigyeltem a dologra. Nehezen vettem rá a szüleimet, hogy nálunk szálljon meg a cserediák. Végül beleegyeztek és aláírták a papírt. Mindig is vágytam koreai barátokra és most itt a lehetőség a kezemben. Hülye leszek elhalasztani. Még nem tudom, hogy fiú lesz vagy lány, de ha lány akkor nem fogunk unatkozni. Ha fiú akkor nem tudom. A táskámba izgatottan raktam bele a felszerelésemet. Felvettem a hátamra a hátizsákot és pattogtam le apához.
- minek örülsz ennyire ?- vette le mosolyogva a vállamról a táskát és berakta a kocsi csomagtartójába.
- csak izgatott vagyok a cserediák miatt. - ültem be a járműbe.
- még mindig nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e hogy megengedtem. - rázta a fejét sóhajtva.
- nagyon jól tetted. - vigyorogtam rá. Beindította a motort és vitt az iskolába. Az iskola előtt leparkolt, kivettem a táskámat elköszöntem apától és mentem is be. Mikor beléptem az iskola aulájába az ablakokon keresztül megláttam osztálytársnőimet és néhány lányt másik osztályból egy csoportba vergődtek az udvaron. Érdeklődve húztam fel szemöldökömet. Kezemet az ajtó kilincsére tettem mely az udvarra vezetett. Lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Néhány fej felém fordult majd vissza. Lassan lépkedtem oda hozzájuk. Egy kis utat fúrtam magamnak, ami elég nehéz volt. Míg a többiek túl vannak a 165 centin én addig topogok a 158 centinél. Mikor nehezen túl fúrtam magam a lány falon ajkaim elnyíltak egymástól és csodálkozó tekintettel vizslattam őt. Ez a látvány fogadott :
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mit ne mondjak nem jutok szavakhoz. Ő lenne a cserediák ? Szemei rám terelődtek. Csodálkozó arcom láttán egy önelégült mosolyra húzta ajkait. Számat azonnal becsuktam és sarkon fordulva indultam be. Lelki szemeim előtt láttam arcát és azt a vigyort rajta. Egyszerűen beleégett a retinámba tökéletes arca. Mindig is éltem-haltam a koreai emberekért. Valahogy mindig vonzottak. A lépcsőn indultam meg osztály termem felé. Mikor nyitottam volna ki az ajtót, az hirtelen kivágódott és Roland futott ki kezében Anna telefonjával. Nálunk ez mindennapi. Valamelyik fiú elveszi az egyik lány holmiját és fiú mosdóig rohan vele. Ha a lány bátor bemegy a fiú mosdóba, de ha nem az akkor várnia kellett míg ki nem jön onnan. Mosolyogva léptem be a terembe. Köszöntem a többieknek és leültem barátnőm, Niki mellé.
- lent az udvaron olyat láttam, hogy fangörcs tört rám !- ragadtam meg kezét és mosolyogva rángadtam azt.
- na milyet ?- nevetett. - csak nem annak a bandának a tagját ?- kérdezte nevetve.
- koreainak koreai. - vigyorogtam őrülten.
- na szerezd meg !- nevetett. Kedvenc műfajom a Kpop, egyrészt ezért is mentem bele ebbe a cserediák programba. Nevetve csaptam karjára. A tanár befáradt és jött vele a szőke herceg is.
