Our Love (Befejezett)

03

Reggel még mindig az események hatása alatt álltam. Nem aludtam szinte semmit. Szemeim előtt újra és újra az a kép játszódott le, ahol azt a férfit verték össze. Anya meg is látta rajtam, hogy valami nem stimmel.

- minden rendben ?- simított karomra anya. Egy hümmögéssel bólintottam, miszerint minden a legnagyobb rendben.

- jó reggelt. - jött be Hyunjin a konyhába. Gyomrom görcsbe rándult, csuklómon meglátszik a szorításának nyoma.

- neked is. - mosolygott rá anya. Hyunjin leült velem szembe és arcomat fürkészte. Zavarodottan fordítottam tányérom felé fejemet.

- ma át tudnánk dekorálni a szobámat ?- tette fel a kérdést, szemeit el nem véve rólam.

- pe-persze..- motyogtam bólintva egyet.

- mi a baj ? Sápadtank tűnsz. - kérdezgetett tovább. Minden bátorságomat összegyűjtve emeltem fel rá tekintetem. Ám ahogy megláttam ábráját a szám elnyílt egymástól. Haja egy kontyban összefogva ingje felső két gombját nem gombolta be. Nyakából egy nyaklánc lógott, nyakkendője hanyagul lógott nyakában. Tiszta anime...elképesztő ez a srác de komolyan. - szellemet láttál ?- nevette el magát. Arcomra azonnal pír szökött, fejemet másik irányba fordítottam.

- csa-csak rosszul aludtam. - nyeltem egy nagyot.

- értem. - hangjától libabőrös lettem. Tányéromból felnéztem rá. Az a cuki pofa ami evés közben van nála, imádom. Oh te jó ég miket beszélek ! Gyorsan magamba lapátoltam a reggelit és táskámat a vállamra dobva mentem iskolába.

- Lili várj ! - rohant utánam anya. - apáddal ma elutazunk nagynénédhez. Körülbelül egy két hét múlva jövünk. - döbbenet ült ki az arcomra. Ne hagyjanak már kettesben ezzel a félistennel ! Perverz félistennel...

- nem lehetne szünetben ? - haraptam be ajkamat.

- eltörte a lábát és tudod, hogy rajtunk kívül nincs senkije.- vágott sajnálkozó képet. Tudta mivel tud befolyásolni. Mindig megsajnálom az olyan embereket, akik rászorulnak a segítségre.

- rendben. - sóhajtottam. Egy ölelés után indultam ki a házból. A fák lombkoronája kezdi felvenni az őszi színeket. Némelyik fa még zöld, míg más fák sárga színben tűnnek ki. Motor hangja hallatszott hátam mögül, ami rám hozta a szívbajokat.

- felszállász ?- nyújtott felém egy bukósisakot Hyunjin.

- nem is tudom..- néztem bizonytalanul a sisakot.

- nem fogsz leesni. - nyomta kezembe a bukót. Lassan emeltem fel a fejemre a sisakot. Felültem a motorra, de Hyunjin nem indult. - ha nem akarsz leesni, ahhoz kapaszkodnod kell. - nézett hátra.

- én kapaszkodok. - szorítottam az ülést. Az előttem ülő fiú nevetni kezdett.

- nem oda. - gyengéden nyúlt kezeim után. Arcom egyre jobban vörösödött. Mikor dereka köré kulcsolta kezeimet már ajkamat harapdáltam.

- te jóságos ég !- tátogtam halkan.

- gyere egy kicsit közelebb. - simított kézfejemre. Ez volt az a pont mikor már visításomat próbáltam elfolytani. Egy aprót előre csúsztam, fejemet óvatosan hátának döntöttem. Kellemes illata kúszott orromba, tegnap még féltem tőle, most pedig biztonságban érzem magam mellette. Még szorosabban bújtam hátához, kezemmel erősebben szorítottam derekát. - indulhatunk ?- hangjában megütött egy kis mély hangot, de nem volt olyan mély.

- igen. - lassan indult el. Az iskolánál leparkolt, megvárta míg leszállok majd ő is leszállt. - Hyunjin..- kaptam keze után. Érdeklődve fordult felém. Fejemet lehajtva lassan közeledtem a fiúhoz. Meg akarom ölelni. Bizonytalanul zártam karjaimba. Félve vártam reakcióját. Karjával lassan simított hátamra.

- minden rendben ?- tolt el egy picit magától. Aprót bólintottam.

- csak ö-ölelj me-meg. - dadogtam. Félve néztem fel rá. Sisakját motorjára tette, felém lépett egyet és karjaiba zárt. Illatát mélyen magamba szívtam.

- biztos minden rendben ?- játszott hajammal.

- igen. - váltam el tőle.- menjünk...- indultam be. Késztetést éreztem rá, hogy megfogjam a kezét. Megálltam és hátra fordultam felé.

- mi a baj ?- jött mellém. Megráztam a fejem, kezére vezettem a tekintetem, erei kidagattak rajta, középső ujján gyűrű díszelgett. - fura vagy. - ráncolta homlokát. Rávezettem a tekintetem és kivertem a fejemből a gondolatát, hogy megfogjam a kezét. Megráztam a fejemet és indultam be. A teremben Niki ült a helyünkön.

- Niki ! Niki !- rohantam a padunkhoz. - beszélnünk kell, most ! Valami nagyon nem kóser. - ráztam a fejem.

- oké, menjünk. - állt fel. A folyosó végére mentünk az ablakokhoz. - mi a baj ?- támaszkodott a falnak. Torkomat megköszörültem, kezeimet összetettem.

- azt hiszem szerelmes vagyok...- haraptam be az ajkamat.

- csak nem belé ?- húzogatta vigyorogva a szemöldökét.

- de. - bólintottam.

- dehát ez nem is baj !- ugrott nyakamba. - lesz sok kis Lili és Hyunjin ! - engedett el és pördült egyet a tengelye körül, de véletlen neki ment egy fiúnak.

- neked meg mi bajod ?- lökött rajta egyet.

- hagyd békén !- álltam barátnőm mellé.

- mert mi lesz, huh ? Hívod a kis kínait ?- nevette el magát, vele együtt a haverjai is nevetni kezdtek.

- nem kínai. - szűkítettem össze a szememet.

- tök mindegy, én a helyedben nem szeretném őket..hisz köztudott elég kicsi a farkuk. - vont vállat. A düh fortyogott bennem.

- talán a nagyokat szereted ?- tettem keresztbe a kezemet. A nevetést abbahagyták, némelyikük száját egy ooo hagyta el.

- te kis...!- lendítette a kezét. Fülem farkam behúzva vártam az ütést. Hiába vártam nem érkezett fájdalom. - mi a...

- te most komolyan megütöttél volna egy lányt ?- hallottam meg Hyunjin hangját.

- engedj már el ! Csurom víz a kezed !- rángatta csuklóját.

- kérj bocsánatot !- szemei elsötétültek, mintha köd lepte volna el. 

- majd persze. Ribancoktól nem kére- nem tudta befejezni, mert Hyunjin ökle lendült és a fiú arcában landolt. Az ütéstől a fiú a padlón kötött ki.

- anyád a ribanc te seggfej !- ült rá és verni kezdte az arcát.

- Hyunjin !- kaptam csuklója után. Nehezen lerángattuk a véres arcú fiúról, de még így is nehéz volt visszatartani.

- ígérem többet fogsz kapni !- ordította teli torokból.

- Hyunjin nyugodj le !- álltam elé. Kezére pillantottam, vér csöpögött belőle. - vérzel...- motyogtam. A hányinger tört rám a vörös fojadékot látva. Szédülni kezdtem, a fiú karjaiba kapaszkodva vettem mélyebb levegőt.

- mi a baj ? Lili, mi a baj ?- ültetett le a földre.

- nem bírja a vért. - válaszolt helyettem barátnőm. Hányingerem egyre nagyobb lett, felállva a földről rohantam a szembeni mosdóba. A legelső fülkébe berohantam és a wc fölé hajoltam. - várj segítek !- fogta össze a hajamat Niki. Köszi, de nem tudom visszatartani a hányást, szóval nem várok. Öklendezéseimet tuti hogy hallotta legalább a fél iskola. Számat kiöblítettem és lassan sétáltam ki a mosdóból.

- soha többé ne csinálj ilyet ! - álltam Hyunjin elé.

- ilyet nem tudok megígérni. - rázta a fejét és karjaiba húzott. Mellkasába fúrtam a fejemet és illatát szagolgattam. - megvédelek. - morogta fülembe.