Our Love (Befejezett)

06

- Hyunjin !- kiáltottam fel a nappaliból.

- igen ?- szaladt egyből ki a konyhából.

- én lefekszek pihenni. - fogtam a hasamat.

- valami baj van ?- ült le mellém.

- csak nem érzem jól magam.

- mi a baj ?- olyan cuki amikor aggódik.

- semmi komoly, szédülök, fáj a hasam, meg hányingerem van. - az aggódó arcát a perverz arca váltotta fel.

- pedig csak az ölembe ültél. - arcom lángba borult. - mi lesz ha-

- ne merd folytatni !- fogtam be száját. - ha valami baj van ébressz fel nyugodtan. - indultam fel a szobámba.

•••

Valami puhát érzek a számon. Puha és egy kicsikét nedves.  Valami megnyalta alsó ajkamat mire a szemeim pattantak ki. Szívem azonnal őrült tempóban vert, mikor megláttam. Ajkaimat szétnyitottam, de csak épp annyira, hogy át tudja csúsztatni nyelvét. Nem habozva haraptam rá. Felkiáltva vált el tőlem.

- ezt most miért ?? Olyan szépnek indult !- kérdezte szájára téve kezét.

- kell neked a számba dugdosni a nyelvedet !- vágtam durcás képet.

- oh, hidd el. Jobban örülsz te, ha a szádba dugom. - az állam leesett a helyéről.

- Jézus !- dobtam felé az egyik párnámat.

- meg valahogy fel kellett költselek. Elég rosszat álmodhattál. Szoktál álmodban beszélni, helyesbítve kiabálni ?

- nem tudok róla. - ráztam fejemet.

- csak mert a nevemet kiáltoztad elég hangosan. Félek mi lesz ha feletted leszek és akkor kiáltozol. - miért kell ennyire ilyennek lennie ?

- perverziód határtalan. - húztam fejemre a takarót.

- mit álmodtál, hogy hallhattam segély kiáltásodat ?- feküdt mellém.

- nem tudom, volt ott minden. Egy egyetemen voltunk, ott voltál te, Niki, meg az egyik osztálytársunk, valahogy Optimus fővezér is oda került meg a Miraculous katicabogárból az a fizika tanár is ott volt. - takartam ki magam.

- és nem is tettem be...- nézett rám csodálkozva.

- istenem !- fordítottam neki hátat és fejemre húztam a takarót. Hogy lehet ennyire perverz ?

- általában a lányok akkor szokták ezt mondani amikor alattam vannak és nem mellettem. - csak egy nyűgös nyöszörgést lehetett hallani felőlem.

- fárasztó vagy. - fordultam felé.

- igen, ezt is szokták mondani alattam. - bólintott.

- miért beszélek veled ??- ültem fel.

- mert ellenállhatatlan vagyok ?- vigyorgott önelégülten. Igen, az vagy.

- ne ragozzuk. - keltem ki az ágyból. - mikor akarod festeni a szobádat ?

- most ?- ült fel.

- rendben. - nyitottam ki a szekrényem ajtaját keresve egy ruha darabot amit befoghatok festésre.

- előttem fogsz átöltözni ?- kérdésére felé kaptam fejem, szembe találtam magam vigyorgó fejével.

- álmodj királylány. - vettem ki egy szürke mackó nadrágot meg egy szürke pólót. A fürdőben átvettem őket, a hajamat felkontyoltam és vissza mentem a szobámba, de Hyunjin már nem volt ott. Szobájába benyitottam, éppen a plüsöket tette egy kupacba. - vigyük át őket a szobámba. - fogtam meg egy macit.

- egyesével ?- fogott meg párat.

- miért ne ?- a plüssöket és a dolgait átvittük a szobámba. A bútorokat is bedúrtuk a szobámba, már csak az íróasztal van hátra.

- van benne valami ? Nehogy félúton kiessen belőle.

- nem tudom, nézd át. Jövök mindjárt. - ment le a földszinten csörgő telefonjához. Vállat vontam és kutattam az asztalban. Három fiókja van ebből kettő üres. A harmadikban csak papírok voltak. Kivettem őket és rendbe tettem. Mikor visszafordítottam fejemet hatalmasra nőttek szemeim. Ez nem lehet igaz. Mit keres nála egy ilyen ? Honnan szedte ? Remélem nem azoktól a motorosoktól. Pisztolyt tartani illegális, nem ? Kezembe vettem a fegyvert és jobban megnéztem, reménykedve, hogy csak egy játék. Ha játék lenne a vége narancssárga lenne, nem ? Ennek nem volt a vége narancs színű. Az oldalába volt vésve valami. Hwang Hyunjin. Ez az övé. De mégis hogy jutott hozzá ? - itt...vagyok. - ijedten tettem hátam mögé a fegyvert. - mi van a hátad mögött ?- nézett rám, mint aki nem tudná mi van ott.

- s-semmi. - megint személyiséget váltott. Tekintete üres volt, nem lehetett kivenni belőle semmit.

- mi van a kezedben ?- lépett egyet közelebb. Ijedten hátráltam, de sajnos az asztal megállított.

- a fiókban volt..- nyújtottam felé a fegyvert. - ez nem illegális ? Honnan van ilyened ?- az orrom hegye szúrni kezdett ahogy szemeim könnyesedtek be.

- nem csak ez az egy dolog illegális. - vette ki kezemből és felém sétált.

- mit csináltál ?- néztem arcát.

- hidd el...nem akarod te azt tudni. - hajolt le arcomhoz. A pisztolyt arcom vonalán végig vezette.

- mit titkolsz ?- löktem el kezét.

- nem kell mindent tudnod. - egyenesedett ki. - de ha majd rájössz, szólj és megyünk. - ment ki. Ezt meg hogy értette ? A perverz Hyunjint jobban bírom, mint a titkolózósat.

- mit titkolsz ??- rohantam utána.

- nem kell mindent tudnod, Lili. - nyomott neki a falnak. - amikor ide jöttem, úgy volt felhagyok ezzel az egésszel, de nem megy. Ebbe bele születtem. Végig kell csinálnom. - egyre jobban kuszálja össze a dolgokat.

- miről beszélsz ?- néztem rá zavarodottan.

- embereket ölök, így már érted ?? Szerinted játszani kell nekem ez ? - emelte fel a fegyvert. Félek tőle de nagyon. - de ne aggódj, téged nem bántalak. Viszont, a szüleid...őket igen. - kezem lendült és arcán csapódott.

- nem nyúlsz hozzájuk egy ujjal sem !- löktem el magamtól.

- szerinted egy nyavalyás iskola miatt utaztam annyit ?? A szüleidnek olyan múltjuk van amiről szart se tudsz !- préselt a falnak. - olyat csináltak, amiért meg kell fizetniük. - húzta végig arcomon a fegyvert. Erősségem eddig tartott. Könnyeim, amiket próbáltam visszatartani előtörtek. - ne sírj, nem lesz bajuk. Talán. Oda kell vágnom, ahol a legjobban fáj nekik. És ez esetben te vagy az a pont. - fejemet ráztam közben kezemmel hajamat téptem.

- mi vagy te ??- kérdeztem ordítva.

- még mindig nem jött le ?- mosolygott.

- bérgyilkos, vagy mi ?- taszítottam el magamtól.

- annál rosszabb. - vigyorgott.