𝐄𝐠𝐲 𝐁𝐢𝐚𝐧𝐜𝐡𝐢 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤....

Part 3

Reggel a telefonom idegesítő ébresztőhangjára keltem. Gyorsan kinyomtam, majd a másik oldalamra fordultam és néztem a még mindig nyugodtan alvó Davet. Sokat változott 4 év alatt. Sokkal férfiasabb lett, a haja begöndörödött, látszik, hogy foglalkozik a bőrével. Dave hirtelen elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta világoskék szemeit.

–Jó reggelt hercegnő!–szólalt meg álmos, reggeli hangján. Még mindig aranyos ilyenkor.

–Jó reggelt Milo!–köszöntem én is neki, majd elindultam a fürdőszobámba készülődni. Gyorsan megmosakodtam majd beengedtem Davet is a fürdőmbe. Gyorsan megkerestem a JBL-emet és elindítottam rajta egy K-pop számot. Ennek a zenének a dallama és a ritmusa fogott nagyon meg. Igen imádom a K-popot. Halkan énekeltem a dalt, miközben táncoltam. Elkezdtem valami normális ruhát keresni közben táncikáltam. A mai ruhám egy oversized fehér ing, egy fekete mom jeans, egy szürke kötött mellény volt ma. Dave is felöltözött, majd lementünk reggelizni. Reggeli közben azon gondolkodtam, hogy lehetséges-e, hogy két ellenség nap alatt "legjobb barátok" lesznek. Ezek szerint lehetséges. Habár mi régen legjobb barátok voltunk, úgyhogy én ismerem. Reggeli után elindultunk gyalog Dave-vel a suliba, út közben Paith is csatlakozott hozzánk, egy eléggé érdekes reakció után. 

–Ti ketten? Egymás mellett és még nem öltétek meg egymást? Ez lehetséges?–vágott gondolkodó fejet, mire mi elnevettük magunkat.

–Igen jól látod, nem nyírtuk ki egymást. Tegnap nálunk voltak a Tost család férfi tagjai vacsorázni. Én mental breakdownt kaptam és Dave jött fel utánam. Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk és kibékültünk. Volt rá időnk ugyanis mind a felnőttek piáltak.–Paithnek perc volt, mire feldolgozta az agya az infókat.

–Akkor mostmár Dave is a csapat tagja?–kérdezte a bestiem mire csak bólogattam. Az utunk további része csendben telt. Ahogy beléptünk a suliba minden szem ránk szegeződött. A lányok figyelme Dave-re, a fiúké rám. Jó a lányok rám is néztek csak éppen undorodva. Na de jött a gyilkos pillanat. Sabrina és a ribancok.

–Mit keresel itt ezzel a kurvával?–jött oda hozzánk sipítozva Sabrina. Már csak ő hiányzott.

–Szakítok veled.–közölte halál nyugodtan. Sabrina a megdöbbenéstől csak hápogni tudott, én meg kezdtem sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége.

–MI?!?!–sipított fel hirtelen.–Elhagysz ezért a ribancért?–nézett rám, és indult volna meg felém, de Dave a vállamnál fogva magához húzott.–Te..–mutatott rám Sabrina.–..undorító pánszex vagy micsoda kurva!–ordította a képembe. Mindenki engem nézett. Kiszabadítottam magam Dave öleléséből és hazáig futottam. Otthon mikor bementem (berontottam) a házba, a drága bátyámmal találtam szembe magamat. Nagyon mérges volt, de ahogy meglátta, hogy sírok inkább aggódni kezdett. Indultam volna fel a szobámba, de elkapta a csuklóm.

–Mi a baj Julie? Minden rendben? Kapsz levegőt?–kezdett el félni, mivel a sírástól nem tudtam beszélni így csak bólogatni tudtam, hogy igen kapok levegőt. Nem sokat de kapok.–Dave tett valamit?–kérdezte azonnal.

–Nhem Dhave vho-vholt. Ha-hanem Sabrinah!–mondtam neki sírva. Nem mondott semmit csak megölelt és megvárta, hogy lenyugodjak. Erre csak halványan elmosolyodtam. A régi "szép idők" jutottak erről ez egészről eszembe.

*6 évvel ezelőtt*

Elegem van anyámból. Megint felpofozott, mert siettem edzésre és előtte nem mosogattam el. Hulla fáradtan léptem be a házba és köszönés helyett pofont kaptam. Meg sem vártam míg leordít, inkább felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtómat. Pár perc múlva Tommy jött be az ajtón, majd visszazárta azt.