𝐄𝐠𝐲 𝐁𝐢𝐚𝐧𝐜𝐡𝐢 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤....

Part 10

Pierre nevetve rakott le a Hallban, ahonnan mentünk a kibérelt Hondához, amivel a pályára mentünk. Én elindítottam a vlogot -drága Yuki a kezembe nyomta a kamerát, hogy indítsam el én a vlogot- és elkezdtünk a videóba hülyéskedni. A pályára érve nagyon sokan megbámultak, csak tudnám miért. Nevetgélve mentünk el a Red Bull boxához a sisakokért, közben Pierre felkapott a hátára, úgyhogy én ott utaztam. A sisakok felvétele után elindultunk valamerre, ami egy nagy fehér terem volt, most éppen a Alpha Tauri szponzorzászlajaival meg ilyenekkel feldíszítve, előtte 3 asztal szerűség, amire rá kell rakni a sisakokat, egy nagy csomó festék na meg 3 darab kötény amin rajta vannak a neveink. Leállítottam a kis kézi kamerán a videót és odamentünk a kötényekhez, amiket felvettünk és beálltunk a sisakok mögé. 

–Sziasztok srácok! Itt van egy újabb kihívás videó.–kezdte el Yuki a videó fő témájának bemutatását. 

–Ebben a videóban magunknak fogjuk kifesteni a sisakokat egy számunkra fontos kis személlyel. Köszöntsétek a húgomat Lorát!–mondta Pierre és rám mutatott.

–Sziasztok!–mondtam és mindhárman elnevettük magunkat.–Na ebből sem lesz komoly videó.–mondtam a fiúknak nevetve. 

–Rendben srácok. Van 15 percetek kifesteni a sisakokat. Az óra indul. Most!–kiabálta el magát a kamera mögött lévő csávesz. Odaálltam a matt fehér sisakhoz és elkezdtem festeni. A közepére egy függőleges csíkba festettem egy szivárványt, a bal oldalára felírtam 2 J betűt kicsibe, felé a szerencseszámomat azaz a 32-őt, a jobb oldalára pedig felfestettem egy napraforgót. Míg a fiúk szenvedtek én tök jól elvoltam. Miután lejárt az időnk megszárították a festéket a sisakon és visszaadták nekünk egy nagy csomó matricával, hogy még díszítsük. Én az aljára raktam egy fekete ágaskodó lovat, a két J betű mellé egy piros dinót, a napraforgó köré pedig 3 kis színes pillangót raktam. Egy pirosat ami Julest szimbolizálja, egy kéket ami Azuret és egy lilát ami a legjobb röpis barátnőmet. Na meg az elmaradhatatlan Alpha Tauri matrica. Miután ezekkel is kész voltunk még lefújták őket egy matt lakkal és készen is voltunk. A fiúké egyszerűbb lett, mert ők annyira nem tudnak rajzolni, hogy az már vicces. Boldogan pózoltunk a sisakokkal, majd miután megcsináltuk a képeket, én összepakoltam és a fiúk után siettem. 

–Rohadt jó lett a sisakod Lo. Mindig meglepsz a kreativitásoddal.–ölelte át a vállam Yuki. Hozzáteszem ugyan olyan magas, mint én csak rajtam platform cipő van.

–Hát na. Művészlélek vagyok!–mondtam neki nevetve. Elindultunk vissza az Alpha Taurihoz. Az utat természetesen végig nevettük. A Paddockban Max a hátán vitt, aki félúton csatlakozott hozzánk, mert miért ne, de nem engedte, hogy leszálljak onnan.  A sisak a fejemen volt -Yuki rám adta- az általa csinált sisak meg a kezembe. Amíg Pierre boxába nem értünk eléggé hülyén néztek ránk. Főleg a kis Williamses Alex Albon. Húúú de ölni tudott volna a szemeivel. Nem tudom, hogy engem vagy kicsi Verstappent. Igen szeretem Maxot idegesíteni hülye becenevekkel. Na mindegy. A boxokba visszaérve a fiúknak edzése volt én pedig halálra untam magamat. Egészen addig amíg valaki fel nem kapott a helyemről és ki nem vitt a Boxból. 

–Na hercegnő maradj már nyugton. Leejtelek.–mondta nevetve Dan mire tarkón csaptam.–Auuch!–kiáltott fel és lerakott végre a pályán. Gyilkosan rám nézett, én pedig tudtam, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. Elkezdtem hátrálni, majd elsprinteltem onnan. Danyvel a pályán fogócskáztunk, amin nagyon sokan nevettek. Hát na ilyenek vagyunk. Miután kellőképpen elfáradtunk elmentünk a McLarenhez inni egy kicsit, mert én éppenséggel majd szomjan pusztultam. Miután ittunk, elindultunk vissza a csapatom garázsához, ahol Max és Pierre is már ott voltak. Nevetve ugrottam Max hátára, szerencsétlen meg majdnem pofára esett, én meg kedvesen kinevettem.