Az egész januárom ilyen egyhangú volt. Jó meg voltam otthon is megírni a féléviket. Jelenleg február 12.-e van. Reggel szokásosan fél hatkor keltem, kimentem fogat mosni, majd visszamentem a szobámba készülődni. Felvettem egy zöld melegítőt és egy sötétszürke lovaspulcsit. Lementem a többiekhez reggelizni, ami szokásosan jó hangulatba telt. Reggeli után kimentem Soirée-hez a karámba. Igen a hülye széttörte a boxát, így most félridegben van. Éppen takarítottam, amikor észrevettem, hogy Soirée nagyon sunyít. Véletlenül egy kicsit erősebben csaptam le a vasvillát, amitől megijedt és vállon rúgott. A lendülettől hanyatt estem és bevertem a könyökömet. Soirée észrevette, hogy nem vagyok mögötte és elkezdett keresni a karámba. Amint megtalált eszement nyerítésbe kezdett, amit Vincent észrevett és odaszaladt hozzám.
–Den minden rendben? Mid fáj?–már megint kezdi. Kicsit túlfélt. Mondjuk most jogosan.
–Igen és a jobb kezem. Az egész.–mondtam, de nem sírtam. Pedig rohadtmód fájt.
–Rendben! Most azonnal megyünk a kórházba! Nincs vita!–nézett rám szigorúan, amikor mondani akartam, hogy nem kell.
–Ajh rendben. Semmi baj Soirée. Nem a te hibád.–simogattam meg a lónak az orrát. Elindultunk a kórházba, ami egy negyedórás út csak. A kórházba érve mentünk a sürgősségire, ahol megkérdezték, hogy mi történt.
–Kint voltam a lovamnál a karámba és láttam, hogy nagyon sunyít. Annyira a lovat figyeltem, hogy nem néztem mit csinálok. A vasvillát hangosan lecsaptam véletlenül a lovam, pedig megijedt és elkezdett bakolni engem meg véletlenül megrúgott. De utána rögtön keresni kezdett és amint megtalált nagyon hangosan nyeríteni kezdett, azaz segítséget hívott.–mondtam mosolyogva az orvosnak.
–Rendben. Megröntgenezzük a válladat is és a kezedet is.–mondta és átvittek a röntgenbe. 1 órán át voltunk a kórházba, addig Vincenttel elhülyéskedtünk, én kiraktam egy mystoryt,
de végül megszívtam, mert megrepedt a könyököm és a vállam is megzúzódott, plusz egy helyen varrni kellett a vállamat, ahol Soirée patkója elvágta. Úgyhogy a vállamon vállrögzítő van a könyökömtől kezdve meg gipszelve van a kezem. Köszi Soirée én is szeretlek. Visszamentünk a lovardába, ahol Maya rögtön letámadott. Hiába 19 éves néha olyan, mint aki csak a 6-ot fogja tölteni.
–Mi történt? Jól vagy?–bombázott le rögtön. Óvatosan megfogtam a lánynak a vállát és bólintottam.
–Soirée megijedt és megrúgott, de semmi komoly. A vállam megzúzódott csak, a könyököm meg megrepedt. Tényleg pont olyan ez a ló, mint Azure.–mondtam nevetve.
–Amor-nak kéne vennem új cuccokat. Eljössz velem?–nézett rám hatalmas bociszemekkel Maya.
–Bemehetünk. Most egy ideig úgysem fogok tudni nagyon dolgozni.–mondtam nevetve. Ilyen mondat létezik egyáltalán.–Hova fogunk menni?
YOU ARE READING
𝐄𝐠𝐲 𝐁𝐢𝐚𝐧𝐜𝐡𝐢 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤....
FanfictionJules Bianchi-t minden Forma1 fan ismeri.🖤 2015-ben sajnos elvesztettük.. Ebben a történetben Jules húga szemszögéből olvashattok majd.(a húga kitalált szereplő) "Denise Cyrielle Gasly vagyok. Gasly. Fura, hogy 4 éve ez a nevem... Mióta a másik fe...