𝐄𝐠𝐲 𝐁𝐢𝐚𝐧𝐜𝐡𝐢 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤....

Part 9

Abba a lovasboltba menünk, ahova Daniel is vitt. Bementünk a boltba, ahol elindultam a nyeregalátétek felé. A fiúk próbáltak követni, de egy idő után elvesztettek. Vagy 2 perc volt mire megtaláltak.

–Mindenkiben van brit vér igaz?–néztem rá a fiúkra akik csak bólintottak.–Rendben.–mondtam és elkezdtem megkeresni az angol zászlós nyeregalátétet. 5 perc keresgélés után megtaláltam, majd én még elmentem magamnak új inget nézni. Igen az fogyóeszköz a nadrággal együtt. Bementem a próbafülkébe felpróbálni, a nadrágot és az inget. Miután boldogan vettem észre, hogy tökéletesek rám, levettem őket, gyorsan felöltöztem és mentünk a kasszához. ÉN fizettem ki a cuccokat, majd elindultunk vissza a hotelhez. Út közben halkan énekeltem a Diamond Heartot amit George is észrevett.

–Énekelhetsz hangosabban is ha szeretnél.–mondta mosolyogva.

–Köszi nem. Charles egyszer szopatott meg azzal, hogy felvette ahogy éneklek és kirakta mystoryba.–mondtam és a visszapillantóba néztem amibe látni lehetett Alex döbbent arcát.

–Te voltál az a csaj?–kérdezte Lando nagyra nyílt szemekkel, mire bólintottam.–Eszméletlen hangod van! Énekelj légysziiiiiiii!–nézett rám bociszemekkel.

–Nem és nincs vita.–mondtam sírástól visszatartott hangon, amit észrevettek és abbahagyták a kérlelést.–Juliette és Jules voltak az egyetlenek kikkel szerettem énekelni. Alapítottunk egy bandát. Jules a gitáros és az énekes, Juliette volt a szintis én pedig a gitáros vagy a dobos. Imádtam velük énekelni. Olyankor mindig szabad voltam. Akárhányszor éneklek nem bírom ki, hogy ne sírjak. Minden dalról eszembe jut egy emlék.–mondtam és az ablak felé fordultam. Az út további részében meg sem szólaltam csak hallgattam, ahogy a fiúk hülyéskednek. A rádióból megszólalt a Mr. Saxobeat, amit halkan énekelgettem. Mivel az anyósülésen ültem George mosolyogva hallgatta az éneklésem. Lando is a háttámlának dőlt és hallgatta, ahogy éneklek. Mosolyogva megráztam a fejem és halkan énekelgettem tovább. A szállodához érve már több csapat is ott volt. George leparkolt, majd kiszálltunk a kocsiból, bementünk a Hallba és odaadtuk a csapatfőnököknek a nyeregalátétet.

–Brit? Benned nincs is brit vér.–nézett rám Horner.

–De van. Köztudott, hogy Pierrék csak örökbe fogadtak. 12 éves voltam, amikor először láthattak Pierre-nek szurkolni. Előtte egyszer sem. Azaz Mr. és Mrs. Gasly csak a nevelő szüleim. Ha már anyám miután megszült és kidobott otthonról.–mosolyogtam rá Hornerre és a kezébe nyomtam a nyeregalátétet, majd otthagytam a megszeppent csapatfőnököt. Visszamentem Landoékhoz, akik mosolyogva néztek rám. Még Alex is.–Mit csináltatok?–néztem rájuk mérgesen.

–Mi..–mutatott magukra George–..semmit!–mosolygott ártatlanul, majd a fülemet kezdte el nézni. Akkor esett le, hogy a hajam fel van kötve, ami így látni engedte a fülem mögött lévő tetoválást. Gyorsan leengedtem a hajamat. Milyen jó, hogy a mellem alattit nem látják. Igen van több tetoválásom is. Összesen 5. Egy a fülem mögött, amin 2 pillangó van, a jobb csuklómon egy patkó, mellette kettő angyalszárny felette meg egy glória, ami alá oda van írva, hogy Azure Blue és a születési és az elhalálozási dátuma, a mellem alatt és között és sárkány, a bal alkaromon körbe egy virágos inda és a jobb kulcscsontomon a csillagképem. Nem nagy tetkók, de nekem rengeteget jelentenek. És hogy hogy van tetkóm amikor idén leszek 19? Mr. Gasly ismerőse tetováló és mivel szinte mindig hosszú ruhákba és leengedett hajjal jártam megengedték. De csak 16 éves korom után. Ezt a megmozdulásomat többen is észrevették, köztük Lando is. George odajött hozzám, a fülem mögé tűrte a hajamat, direkt úgy hogy a fülem mögötti részt is látni lehessen. Mosolyogva nézett a szemembe, majd a fülem mögé nézett.