KILLERS || WOOSAN (18+)

3

San izgatottan kapta fel táskáját a földről. Első nap az egyetemen. Egy ember életében ez az egyik legizgalmasabb és legfontosabb nap. Boldogan sétált az utcákon, igazán még fel sem fogta, hogy hova készül éppen. Egész életében erre várt, és erre készült. Apját akarta követni, emiatt mindig arról álmodott, hogy orvos lesz. Legfőképp gyerekekkel akart foglalkozni. Belépett az épület hatalmas ajtaján, nem is értette minek ekkora. Rengeteg emberrel találta szemben magát. Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, persze nem lökött fel senkit. Megtalálta a megfelelő termet és le is ült egy szimpatikus helyre. Unalmában elkezdett gyűrűjével játszani. A fénylő kis tárgy emlékeztette őt barátjára, akit mindennél jobban szeretett. Hiába makacs és szexmániás. Sannak talán pont ezek tetszettek a legjobban.
~Szia, ide ülhetek?-egy magas, elég ijesztő srác állt San mellé. San pár másodperc után bólintott. Próbált egy mosolyt erőltetni arcára.
~Nyugi, nem fogom leharapni a fejed.-kuncogott az ismeretlen fiú, miközben helyet foglalt. San halkan elnevette magát.
~Ne haragudj. Kicsit félénk vagyok.-mentegetőzött San.
~Hyungwon vagyok. Téged hogy hívnak?-mutatkozott be az újonnan érkezett srác.
~San vagyok. Nagyon örülök.-San is bemutatkozott kicsit bátortalanul. Hyungwon csak mosolygott rá, próbálta nyugtatni új barátját. Tudta nagyon jól, hogy mennyire ijesztőnek tűnik, de legbelül közel sincs ehhez. A nap további részében is együtt lógtak, jobban megismerték egymást. San el sem hitte, hogy ilyen gyorsan talált egy barátot. Nem mellesleg Hyungwon vicces volt, sok mindenben egyetértettek. Az egyetlen különbség a baráti körük volt. Hyungwon könnyen jött ki másokkal, egy igazi nyitott könyv. San is szeretett új embereket megismerni, máskülönben most nem is járna Wooyounggal. De neki valamiért sokszor nehezen megy. Kínosan érzi magát.
~Holnap találkozunk!-Hyungwon egy szoros ölelésbe vonta Sant, aki eléggé megilletődött. Ennek ellenére egy vigyor kíséretében viszonozta a kedves gesztust. Végül tényleg elváltak egymástól és indultak tovább. San meglepődött, mikor egy ismerős szempárt pillantott meg a tömegben. Wooyoung. Gyors tempóban haladt előre, szinte futott. Amint odaért szorosan átölelte szerelmét. Wooyoung eltolta magától a fiút, tekintete szikrákat szórt.
~Miért ölelt meg az a pöcs?-hangja mélyebb volt, mint általában. San a fejét rázta.
~Woo, az a "pöcs" Hyungwon. Ma reggel ismertem meg. Hidd el, csak barátként ölelt meg.-próbálta nyugtatni barátját San, ismét átölelte az előtte lévőt. Wooyoung sóhajtott egyet, majd visszaölelte a srácot. Tudja, hogy San sosem csalná meg, de valahogy mégis féltékeny. Nem tudja miért, eddig sosem hitte, hogy féltékeny típus. De ezek szerint, ha Sanról van szó akkor igen. Ez is csak azt jelentette, hogy teljes szívéből szereti őt. Bár ez már nem is kérdés.
~Attól még szemmel tartom. De most felejtsük ezt el, van egy meglepim.-Wooyoungon hallatszott, hogy valami miatt izgatott. San felnézett szerelmére, aki egy szál rózsát vett elő. San ajkai szétnyíltak a csodálattól.
~Ezt mégis miért?-San nem meglepően zavarba jött. Wooyoung még sosem adott neki virágot, vagy legalábbis nem emlékszik semmi ilyesmire.
~Mi az? Elkényeztetlek.-mondta Wooyoung, miközben egy puszit nyomott szerelme homlokára. San kuncogott egyet, ezzel felgyorsítva Wooyoung szívverését.
~Imádom, ahogy nevetsz.-most barátja szájára adott egy puszit. San rögtön előrébb hajolt, így ajkaik ismét találkoztak, de ezúttal sokkal tovább. A csók szenvedélyes és nyugodt volt, mindketten kizárták a külvilágot egy pillanatra. Amint elváltak egy telefoncsörgés ütötte meg fülüket. Wooyoung a zsebébe nyúlt és felvette azt. Egy ideig hallgatta a másik felet, aztán lerakta. Egy sóhaj kíséretében barátjára nézett.
~Mennem kell, szóval induljunk.-jelentette ki Wooyoung, utána Sant kezénél fogva magával húzta. Az idősebb mit sem értve követte, nem ellenkezett. Nem értette mit mondhattak Wooyoungnak a telefonban. Az előbb annyira boldog volt, most meg olyan komorrá vált. Nem mert rákérdezni, nem akart beleavatkozni. De ettől függetlenül, valahol mélyen érezte, hogy valami nagyon nincs rendben..