KILLERS || WOOSAN (18+)

6

San boldogan pakolt a konyhában. Szeretett anyukájának segíteni, a nő mindig sokat tett érte, így ezt vissza akarta adni neki.
~San-ah! Köszönöm a segítséget!-lépett be az anyuka a konyhába egy boldog mosollyal az arcán. San viszonozta a vidám vigyort, majd mosogatott tovább.
~Öhm.. igazából szeretnék veled beszélni.-az anyuka hirtelen nagyon komoly lett, ami arra kényszerítette a fiút, hogy abbahagyja azt, amit csinált.
~Ezt nem azért kérdezem, mert azt akarom, hogy elmenj, távolról sem. De érdekel, hogy mikor költöznél össze Wooyounggal?-a nő próbált óvatosan rá kérdezni, nem akart tolakodó lenni. San lefagyott, nem tudott mit mondani. Az egyszerűség kedvéért vállat rántott, tényleg nem tudott válaszolni.
~Csak azért kérdezem, mert mikor utoljára beszéltem Wooyounggal, mintha erre akart volna utalni.-magyarázta a hirtelen érdeklődését az anyuka. San szemei kikerekedtek a sokkhatás miatt, még az álla is a földön koppant.
~Ezt hogy érted?!-szólalt meg végre, hangja egy kicsit megerősödött. Az anyuka egy halvány mosolyban tört ki.
~Megkérdezte, hogy mennyire hiányoznál nekem. Meg, hogy bízunk-e benne apukáddal.-a nő egy picit elnevette magát beszéd közben, aranyosnak találta a párost. Wooyoung, egy védelmező barát, aki ennek ellenére sem biztos abban, hogy megtudja védeni barátját. Mellé itt van San, aki egy önbizalomhiányos, de mégis melegszívű fiú.
~Szerintem össze akar költözni veled, San-ah!-jelentette ki Mrs. Choi. Emiatt San szíve kétszer gyorsabban kezdett el verni, már csak az együttélés gondolata izgatottá tette. Érettségi előtt egy kicsivel eltávolodtak egymástól, mivel nem igazán volt idejük egymásra. Nehéz a tanulmányokra, az életükre, emellett szívük választottjára is figyelni. Persze mindent megtettek azért, hogy legalább egy nap egy fél óráig lássák egymást, még tételeket is dolgoztak ki együtt. Igaz, ezek az együtt töltött délutánok néha intimebbé váltak, de ezáltal mindketten képesek voltak levezetni a stresszt. San ezekkel a gondolatokkal folytatta a mosogatást. Hirtelen kopogást hallottak az ajtón, így San anyukája ki is nyitotta azt.
~Ne haragudj, de ismerlek?-hallja anyja hangját halkan. Kíváncsiságból San is az ajtóhoz sétál. Hyungwont pillantja meg, a srác kezeiben egy hatalmas csokor virág díszelgett.
~Hyungwon? Mit csinálsz itt?-csodálkozott San. Az idősebb  boldogan nyújtotta San felé a virágokat.
~Kettesben hagylak titeket..-mondta az anyuka zavarodottan, majd elsétált. San mérgesen fordult vissza az újonnan érkezetthez.
~Szia szépség! Mondtam, hogy nem adom fel. Ezért ezeket hoztam neked.-csak még jobban San arcába tolta a virágokat Hyungwon, aminek a fiatalabb egyáltalán nem örült. Ellökte a másik kezét.
~Már megmondtam, hogy mással vagyok! Egy csokor virág ezt nem fogja megváltoztatni!-üvöltött egy picit San, legszívesebben felpofozta volna Hyungwont. Ehelyett inkább próbálta türtőztetni magát.
~Bárkivel is vagy, én sokkal több mindent adhatok neked, Sannie! Csak egyetlen egy esélyt kérek!-könyörgött tovább Hyungwon. San a szemeit forgatta, eltolta az idősebb kezét, így a virágot a másik mellkasának nyomta.
~Köszi, ez jól esik, de nem. Add fel, Hyungwon! Ez nem ellened szól, de én valaki mást szeretek, és ez örökké így is fog maradni.-San ezzel le is zárta a dolgot, a srác arcába csapta az ajtót. Nagyon nem akarta ezt, de tudta, hogy másképpen nem fog leszállni róla. A fejét fogta, miközben egy óriásit sóhajtott.
~San-ah? Ő egy hódolód volt?-lépett mellé anyja ismételten.
~Egy barátom az egyetemről. Szerelmes belém és mindenáron velem akar lenni. De már hatmilliószor elmagyaráztam neki, hogy mást szeretek, mintha meg sem hallaná.-mesélte a történteket San, anyukája csöndben végighallgatta.
~Egyszer feladja, San. Nem kell aggódni, biztos nem tart ki annyi ideig.-nyugtatta a nő Sant. A szőke fiú bólintott egyet, majd visszament mosogatni. San abban reménykedett, hogy Hyungwon mihamarabb feladja a próbálkozást. Vagy legalábbis azelőtt, mielőtt Wooyoung rá nem jön erre. Ha kiderül, Wooyoung kicsinálja Hyungwont..