Fallen Angel-Bukott Angyal

Próba

Justice-al vártuk, hogy az őrök beengedjenek a Palotába, ami Pentagram Állam központja, és egyben a fiú otthona is.
   Két őr kíséretében egyenesen abba a terembe mentünk, ahol a királyné tartózkodott.
- Már vártalak, fiam. - majd felállt és elém jött, mire elengedtem Justice karját. Alaposan végig mért, és megfogta az államat, hogy fentebb tartsa a fejemet. - Ki ez az elbűvölő teremtmény? - hangzott egy kevéske gúny a hangjában.
- Ő Kate Hiory. Anyám, ha a Pokolban vagyunk, megengednéd, hogy lakjon velünk?
- Szóval ember... - miközben ezt kijelentette, olyan nézést kaptam a királynőtől, hogy legszívesebben elástam volna magam.
Megkerült, majd a hátam mögött  megállt. Nem mertem megfordulni.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? Kockáztattad, hogy lehozol ide egy embert. Miért tetted? Megszegted a törvényt!
- Tudom, de anyám... Ő nem csupán egy ember számomra!
- Igazán? - majd elmosolyodott. - Ki vele, minek hoztad ide ezt az embert?
- Úgy hiszem tudna segíteni.
- Hm. Értem. Kérlek hagyd el a termet.
- De anyám!
- Azt mondtam menj ki, Justice! - azzal a fiú elhagyta a szobát.

Egyedül maradtam a démonok királynőjével... a Pokolban. Micsoda szerencse.
- Egy próba elé állítalak. - ült le egy székre. Mivel megfordultam, így már láttam az arcát. Figyelmesen hallgattam. - A próba a következő. - nyitott ki egy széfet. - Ezt a magot éveken át tároltuk egy ilyen szabályszegés esetére. Rég nem nyúlt hozzá senki. Nézd meg, és mondd el, hogy tudnád elültetni.
  Odamentem majd szemügyre vettem a magot.
- Ó, és még valami. Ez egy Tűzliliom magja. Nem sokat hullajtanak, és az egyik kedvenc virágom. Csak úgy mellékesen.
Elmosolyodtam kicsit.
A mag igazinak tűnt.
- Hogy költeném ki... - gondolkoztam hangosan.
- Szabad?
- Természetesen. Nézd csak meg közelebbről, ha úgy tartod számodra megfelelőnek.
Még alaposabban szemügyre vettem a Tűzliliom magot. Elővettem egy kis pirulát, amiben vizet szoktam vinni magammal. Az iskolai csapvíz nem a legjobb, igaz, az üveg tartalma sem sok, de több mint a semmi.
- Hm? Mit csinálsz?
Próbáltam nem ügyelni arra, hogy figyelnek, és kizártam lehetőleg minden félelmet magamból.
Ráöntöttem a magra a vizet.
- Mit gondoltál? - nevetett fel a királynő - Egy kis víz nem segít neki!
- Kérem, csak figyeljen és maradjon csendben.

A végeredmény az lett, hogy a mag kikelt. Nehéz volt, hogy a víz elegendő táplálékot nyújtson egy Pokolban termő virághoz.
- Ez meg, hogy lehetséges? A legtöbben megpróbálnák elültetni a láva szilárd kőzeteibe.
- Felség. Tudom, nem hisz nekem... - néztem fel, hogy lássa az arcomat -  de én azt hiszem...
- Egy Bukott Angyal vagy. - vágott a szavamba. Kicsit meglepett.
- Felség...
- Miért... Hogyan buktál meg? - az arckifejezése félelmet, némi haragot és egyben bánatot tartalmazott.
- Megbuktam?... - suttogtam magam elé.
- Bukott Angyal vagy, nem? Mit tettél, hogy itt kötöttél ki?
- Én nem tudok semmi... - megálltam, mert hirtelen megszólalt a fejemben egy hang.

Miattad hagyott el minket, nem fogod fel?! Kockára tette az életét érted, te fattyú gyermek! Eredj a Pokolba!

A hang ismerős volt. Egy férfi beszélt hozzám. Akárki is volt az, beteljesült a kérése, és lám, itt vagyok a Pokolban.
- Minden rendben?
- Nem... Nem tudom. - mondtam és azt hiszem le is sápadtam.
- Ülj le, és mondj el mindent amit tudsz. Kiderítsük miért kerültél ide.
Leültem a székre.
- Az előbb egy beszelgetés részlete játszódott le a fejemben. Egy férfi azt mondta nekem, hogy az én hibám lehet, hogy elhagyott minket, és menjek a Pokolba.
- Vagyis ide... Nem tudod ki lehetett az?
- Van egy tippem, de nem hinném, hogy igazam lenne.
- Mondd.
- Azt hiszem... az igazi apám szólt hozzám mielőtt Ő is elhagyott volna. Fogalmam nincs mivel, miért vagy hogyan áldozta fel magát az anyám értem. De Ő csak azt mondta, hogy az én hibám volt.
- Mennyi idős voltál mikor ez megtörtént?
-Nem emlékszem pontosan, de apám kilencéves koromban hagyott el. Az utcán rámtalált egy házaspár, azóta nem vagyok árva. Anyám halála teljesen kiesett az emlékezetemből. - Fakadtam sírva. - Nem ismertem annyira, mint azt maga hiszi... - szipogtam - Lenne egy kérdésem.
- Akkor tedd fel, ne habozz.
- Szerethetünk valakit, és hiányozhat az a személy akit nem ismertünk vagy akire nem emlékeztünk?
- Ezt... Nem tudom. Mindenesetre átmentél a próbán. - állt fel és ment ki, de út közben megtorpant - És... próbáld meg uralni a szemedet. Nem sok Bukott Angyalunk van idelent, szóval nem igazán nézik jó szemmel. - hagyta el végleg a termet.
   Justice sétált be, és leült a mellettem lévő székre.
- Hé, minden rendben lesz. - majd észrevette a virágot, amely élénk vörös és narancssárga színben pompázott. - Sikerült kicsírázni a virágnak? Ez... hihetetlen. - mosolygott rám, azt hiszem bíztatás ként.
- Menjünk, vegyünk még kavicsot. - töröltem le a könnyeimet.

Út közben mindent elmondtam Justice-nak.
- Szóval, lássuk csak. Összegezve, te egy Bukott Angyal vagy, az apád elhagyott anyád halála után, amiről állítólag te tehetsz. Átmentél a próbán, aminél általában megbuknak, és az anyám megöli az elbukott lelkeket.
- Pontosan.
- Hm... ez igen. - mosolygott.
- Justice...
- Mi az?
- Milyen az, ha szeretnek az igazi szüleid?
- Nos, a mi családunk nem az a tipikus ,,minta" család, akik a lehető legtöbb idejüket egymásra szánják. Viszont valamikor érzem, hogy tényleg fontos vagyok a szüleim számára, és ez kicsit derűsebbé teszi a hangulatomat.
Miért kérdezed?
- A szüleim miatt.
- Ja. Ne aggódj, szerintem jó fejek.
- Nem érted. Justice, Ők a nevelőszüleim. Az anyám meghalt, az apám meg ott hagyott az utcán.
- Bakker. Bocs.
- Semmi gond. Csupán kíváncsi voltam. Szerinted láthatom még apámat valaha?
- Ha még él... akkor meg van rá az esély.
-Ha még él...