Fallen Angel-Bukott Angyal

A Pokol:Levél

Justice-al órák után a megbeszélt helyre mentünk. Vagyis, megint arra a találkozóhelyre ahol legutóbb voltunk.
Megnyitotta a portált, majd ismét átkeltünk a Pokolba.
Megkerestük Zina és Zora standját, aztán pedig odamentünk hozzájuk. Eléggé feszültnek tűntek (főleg Zora).
- Végre! Zina, itt vannak! - kiabált Zora a testvérének.
- Ó, itt vagytok. Hol voltatok eddig? Menjetek gyorsan a Palotába. Az anyád már vár titeket. Eléggé ideges. - nézett ez utóbbi két mondatnál Justice-ra.
- Mi folyik itt...? - ingázott a tekintetem a két fiú között. Justice elsietett a Palota felé.
- Mi ez az egész?
- Ha az anyám személyesen keres minket, vagy engem akkor nagy baj van.
- Nagy baj?
- Gyere! - ragadta meg a kezemet és elkezdett futni velem.
- Anyám! - rontott be egy eléggé nagy helyiségbe. Azt hiszem az a dísz vagy trónterem lehetett.
- Justice! - állt meg a fel-alá járkálásban a királynő.
- Mi ez a levél? - kérdezte a fiú, amikor közelebb lépett. Én pár lépéssel lemaradtam tőle.
- Éppen ez az! Nem tudom elolvasni, mert más nyelven írták! Megesz az ideg! Mi van, ha hadüzenet? Vagy ha...
- Szabad? - néztem a levélre, mire odaadta. - Angyalok írták, az biztos. - állapítottam meg, és olvasni kezdtem a levelet.
- Na? Mit mondanak? Mit írnak benne? - kérdezték pár perccel később.
- Azt írja... hogy minden Bukott Angyalt küldjenek vissza hozzájuk, vagy égessék el őket...
- Jézusom... ez nem lehet...
- Mégis mit akarnak kezdeni a Bukott Angyalokkal? Kitiltották őket onnan. És alig van idelent... Akiről tudunk az Noah apja, és még pár személy, de eléggé elszigetelve élnek.
- És én.
- Ja, igen. És te.
- Ezt nem fogom engedni. Apáddal megtárgyaljuk majd az ügyet. Ne aggódjatok. - mosolyog idegesen ránk Justice édesanyja. Azt hiszem azt bízzató mosolynak szánta.
Justice bólint. Én is bólintok.

Egy jó két óra múlva Natoga, Noah és egy számomra ismeretlen, harmincas éveinek végét, vagy negyvenes éveinek elejét járó, albínó férfi csatlakozik a társaságunkhoz.
- Hé! Öcskös, mi van a Bukott Angyalokkal? - kérdezi Natoga köszönett képpen.
- Neked is hello, Natoga. - mondja kifejezéstelen arccal.
Az albínóhoz hasonlító férfi lehajol hozzám, majd az egyik vállamra teszi a kezét, és a tekintetét az enyémbe fúrva így szól:
- Kate, minden rendben lesz. Remélem az Arkangyalok nem fognak minket elvinni innen, vagy megölni minket az otthonunkban. De ne félj, majd megoldjuk a helyzetet. - komolyan gondolja amit mondott. Hangja kicsit mély, és megnyugtató. A jobb szeme olyan, mint az én bal szemem, csak nincs körülötte lila folt. A bal szeme viszont elég érdekes. A szeme fehérje fekete, a szivárványhártyája pedig narancssárgás-citromsárgás. Vagy inkább kicsit arany színű.
- Kate bocs, hogy nem mutattam be hamarabb neked az apámat. - néz rám Noah.
- Örvendek a találkozásnak. Kate Hiory.
- Szintúgy. A nevem Kato Tuji.
- Kato Tuji? De akkor Noah hogy lett Springer?
- Árva voltam és örökbe fogadtak.
- Ó! Értem.