Fallen Angel-Bukott Angyal

A Pokol:Készenlétben

Kevesebb mint 2 hete vagyok idelent. A nevelőszüleimnek írtam, hogy sokáig nem leszek, ne aggódjanak csak egy barátomnál vagyok. Ami, mondjuk igaz is részben.
- Hiory kisasszony, bejöhetek? - kopogtattak az ajtómon. Külön szobát kaptam szerencsére. A hang eléggé fiatalosnak hangzott, se mély, se magas nem volt.
- Tessék. - és az ajtó felé nézek.
- A királynő látni óhajtja a díszteremben. - Nyitott be egy nálam ránézésre pár centivel magasabb, barna hajú és bőrű fiatal fiú. Gondolom, nem rég került be a Királyi Őrségbe. Arca vidám, szóval szerintem nem tudja mi folyik itt éppenséggel, és miért hívatott magához Justice anyja.
- Köszönöm, hogy szóltál. - megyek ki a szobámból.
- Ugyan, ez a kötelességem. Ha kérnek tőlem a felsőbbrendűek valamit, akkor szívesen végrehajtom.
- Tudod mi folyik itt? - kérdezem hirtelen.
- Nem igazán. A részletekbe nem szoktak beavatni minket. Nem sokszor vagyok szolgálatban, inkább másodállás nekem az Őrségben való részvétel. Van más dolgom is ezeken kívül.
- Mióta vagy az Őrség tagja?
- Ó, még senki nem volt ennyire kíváncsi. 2-3 éve vagyok tag. De inkább őrködni szoktam. Tárgyalásokra sem szoktak meghívni. Oda csak a legfelsőbb tisztségek mehetnek ha meghívják őket.
- Lehet, hogy harcba kell majd szállnod az Arkangyalokkal.
- Tudom. - mondja továbbra is mosolyogva - Egyszer eljön az az idő is. Félek. Nagyon félek azoktól a felfegyverzett, magukat Angyaloknak hívó lényektől. De igazából nincs mit vesztenem.
- Nincs veszteni valód? Hogyhogy?
- Nincs családom. Apám és anyám ha évente kétszer küldenek nekem levelet, az jó hírnek számít. Barátnőm nincs. Nagyszüleim pedig gyengék voltak, és elporladtak idelent.
- Ez elég szomorú...
- Én nem vagyok az. Egyszer már meghaltam, most pedig örülök, hogy van itt egy új esélyem az életre. Lucifer ajándéka ez!
Lucifer... Justice apja. Most, hogy így belegondolok még nem is láttam...
- Megjöttünk. - nyit be a terembe, és az arca elkomorodik. A mosoly megszűnik az arcán, és komor tekintet leplezi az eddigi vidámságát. Komolyan veszi a munkáját ez a fiú, az biztos.
- Foglalj helyet. - Mondta a királynő, én pedig bementem a terembe és a Justice melletti üresen alló székre ültem.
- Lehetséges, hogy harcolunk kell. De a jó hír, hogy egyenlőre tűzszünetet kötöttünk. Még nem lesz csata. - mondja Justice anyja. Arca kicsit megenyhül az utolsó mondatnál. - Kate, nem aggódnak fent a szüleid? - néz rám.
- De, biztos féltenek. De üzentem nekik, hogy jó helyen vagyok.
- Rendben. - bólint - Bánnád, ha Justice egy kis időre odaköltözne hozzád?
Ezen a mondaton meglepődök... nos, mit ne mondjak, igazából nincs is több hozzáfűznivalóm.
- Ez most eléggé váratlanul ért. Miért is kellene pontosan Justice-nak nálam laknia?
- Az Angyalokból mégkevesebben szivárognak a ti világotokba. Így ha mondhatjuk, Ők veszélyesebbek. Justice pár éven belül örökli majd az apja helyét, ezért Őt féltjük a legjobban. Amilie is lehet, hogy veletek megy vissza, mert Őt is kell nevelni közben, csak még túl fiatal. Természetesen mint anya a gyermekét, úgy én is féltem mindkettőjüket, de Justice közelebb áll a trónra jutáshoz, és Amilie még sokmindent nem tud.
- Amilie is jön akkor?
- Ha nem bánják Te és a szüleid akkor igen.
- Rendben, ha visszamegyek megkérdezem. Mennyi időről lenne szó?
- Maximum egy hét. De ezeket ketten egy napig is elég lesz elviselni. - mosolyodik el. Justice sértett arcot vág, mire ránézek.
- Naaa, ne vágj ilyen arcot. Veled tényleg elég egy napot tölteni. - nevetem el magam, és Justice anyukája is így tesz.

Kimegyünk a trónteremből. Justice úgy döntött elkísér a szobámig, mert az Övé is arrafele van. Elvileg. Baromi nagy ez a Palota... vagy Kastély(?), fogalmam nincs, hogy tud kiigazodni rajta.
Odaérünk a szobámhoz. Az a fiú aki a díszterembe kisért az ajtómban állt. Megálltunk nem sokkal előtte, én pedig mosolyogva végig néztem rajta. Szigorú arc, kihúzott hát és mellesleg haptákba is vágta magát amikor odaértünk.
Ajtót nyitott.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. - De nem kell ennyire komolyan venned Justice és az én jelenlétemet. - suttogtam.
- Csak végzem a kötelességemet. - mondta majd egy pillanatra elmosolyodott. Aztán visszafagyott rá az a komor tekintet.
- Mi az? - fordultam vissza az ajtóból Justice-hoz.
- Csak meg akartam nézni melyik szobát kaptad... - mondta majd elém állt. Bemegyek a szobámba, hogy elférjünk. A fiú becsukná az ajtót de Justice megakadályozza ebben.
- Nem szükséges. Csupán körülnézek, aztán már megyek is. Nem maradok sokáig. - mondta és tényleg, csak megnézte a szoba berendezését. - Heh. Gondolom nem volt egy kicsit nagyobb szoba számodra. Na mindegy. Majd ütközünk Kate. - és ki is ment.
- De irritáló tud néha lenni. Nem gondolod? - fordulok a fiúhoz.
- Nem is tudom. Nem nagyon volt még alkalmam megismerni.
- Ó. Jut eszembe, mi a neved?
- A nevem? Fura, még nem nagyon kérdezték. Hívj Angelo-nak. - mosolyog majd becsukja az ajtót.