I'm Falling Again (KageHina)

Első virág

- Rendben fiúk! Nyújtsatok, utána mindenki mehet haza! Hinata majd takarítsatok fel miután végeztetek! - szólt az edző. Mindenki a parancs szerint kezdett tevékenykedni. Amint kész voltak a nyújtással felrohantak az öltözőbe, felöltöztek, majd hazaindultak. Csak a narancs hajú fiú és a feladója maradtak a teremben gyakorolni.

-Még egyszer! - mondta Shoyo a másiknak. Felé dobta a labdát, ami pont a fekete hajú fiú kezei közé érkezett. A magasba dobta, majd Hinata leütötte. A túloldalon már rengeteg labda volt látható, de még mindig gyakoroltak. Mikor elfogytak a labdák, összeszedték őket és feltakarították a tornatermet. Bezárták az ajtót, aztán elindultak a bicikli tároló felé. A narancs hajút mindig ott várja a reggel lerakott kerékpárja.

- Kageyamaaa - szólította meg Hinata a mellette sétáló személyt. Mivel egy irányba laknak egy ideig együtt mennek haza.
- Hm? - fordította felé a fejét a Tobio.
- Fáradt vagyok - ásított egy óriásit a narancs hajú fiú. Elfáradt az edzés alatt, meg éjszaka se aludt sokat a kishúga rémálma miatt.
- Te akartál még gyakorolni! - mordult rá a másik.
- Te is akartál, ne fogd rám! - húzta össze a szemöldökét az alacsony fiú. Mérges volt egy kicsit a magasabbikra, de már nem nagyon akart veszekedni vele.
- Tudok egyedül is gyakorolni, ha fáradt vagy menj haza! - állt meg Kageyama. Hinata puffogva kivette biciklijét a helyéről.
- Éppen azt csinálom- motyogta maga elé sértődötten és kisétált az iskola kapuján, majd elindult a haza vezető úton. Fájt neki, amit társa mondott. Eddig mindig elment a füle mellett mert nem foglalkozott vele. Mérges lett magára, hogy akkor most miért foglalkozik vele? Mi az a szorító érzés, ami belülről kínozza?

- Idegesítő vagy! - nézett rá komolyan Tobio.
- Te is! - szólt vissza Shoyo. Mást is mondhatott volna, de már nagyon fáradt volt és nem tudott kitalálni semmi frappáns visszaszólást.
- Idióta!
- Nem vagyok idióta! –válaszolt ingerülten Hinata.
- De az vagy! - sétált el mellette. Elérkeztek az elágazáshoz, ahonnan elválnak útjaik.

- Jó éjt, boke!
- Jó éjt Bakageyama! - köszöntek el egymástól majd folytatták tovább a sétálást.

Mikor a narancs hajú fiú belépett a bejárati ajtón egy sokkal alacsonyabb ugyan úgy kinéző ember ugrott rá. Először megijedt, hogy kettő van belőle, vagy valami ufó félbe vágta a tudomása nélkül és összepréselte másik énjét. Persze pár pillanat után rájött, hogy neki van egy kishúga, Natsu.

- Üdv itthon, Onii-chan! - üdvözölte a lány vidáman. - Anya már megcsinálta a vacsorát! - elengedte Hinata lábát, akit utána a konyha felé kezdett rángatni. Shoyo gyorsan lekapta magáról a cipőjét és a kabátját. Beérve a kis helyiségbe megpillantotta anyját, aki a konyhában dolgozott.
- Shoyo! Már megint sokáig maradtál, kezdtem aggódni! - szidta le a fiát, majd magához ölelte. Nem tudott rá sokáig haragudni, ugyan is borzasztóan szerette.
- Bocsi, kicsit többet gyakoroltunk ma, Kageyamával! - vakarta meg zavartan a tarkóját az alacsony fiú. Elfelejtett szólni az anyjának, hogy lehet kicsit elfog húzódni a plusz edzése barátjával. Mindig kimegy a fejéből, de utána van egy kis bűntudata is, nem szeret az anyukájának csalódást okozni.
- Semmi baj, de azért máskor szólj! Na együnk! - terelte az asztalhoz a fiatalokat az anyjuk. A négyszemélyes asztalnál már csak hárman foglaltak helyet egy ideje. Miután Hinata apja megtudta, hogy a fia beteg elhagyta őket.

A vacsora befejezése után Shoyo elmosogatott, majd fürdeni ment. Tele engedte a kádat, levetkőzött és beleült. Felsóhajtott a meleg víz hatására, ami körül vette a testét. Nincs is jobb, mint egy jó edzés után fürdeni. Elkezdett dúdolni. Gondolatban, viszont nem a fürdőszobában volt. Az edzésen sokan mondták már neki, hogy a nyitásokat gyakorolnia kéne, de ő leütni sokkal jobban szeretett. Majd valamelyik csapattagot megkéri, hogy segítsen neki. Kageyamával is gyakorolhatna, de nem szeretné az arcán látni azt az önelégült vigyort, amiért ő nem tud egy olyan dolgot megcsinálni, ami a másiknak könnyen megy.